Site hosted by Angelfire.com: Build your free website today!

PEST  VÁROS  ZSIDÓ  LAKÓINAK  TÖRTÉNETE

                                                                    
                     
        
                 
         Pest város zsidó lakóinak története késöbb kezdödött.

1406-ból származó dokumentumok már említenek egy zsidó kereskedöt, SAUL néven, aki a IV. Béla által kiadott zsidó törvények másolatát kérte ki a városi kanceláriától.
Néhány ideiglenes ház, bérelt helység állt 1504-ben, de a katolikus lakossággal való együttlakás a városfalakon belül még tiltott volt. Az elsö házat a városon kívüli területen, a mai Lipótváros és Terézváros helyén építették fel.
A zsidó kereskedök  Óbudáról jöttek át naponta a városi Piactérre (mai Erzsébet tér) kereskedni, majd este el kelett hagyniuk a területet. A téren, a mai Madách házak helyén álló hatalmas Orczy házban béreltek szobákat, nagy raktárakat és késöbb itt épült fel az elsö imaterem, zsinagóga . A terebélyesedö házban kávéház, 120 lakás és egyéb helységek épültek.
A Habsburg közigazgatás, II. József rendeletére kiadta a Deregulációs Törvényeket "Gentis Judaical regulatio, De Judaeis memorandum" néven, amelyek ténylegesen eltörölték a zsidókat sújtó megszorító rendelkezéseket. A pesti városvezetés néhány évi huzavona után, a császári udvar felszólítására, átvette és kénytelen volt alkalmazni 1786-tól a törvényt .
A föváros központi szerepe, az éves vásárok jó üzleti lehetöségei és a megszorító törvények eltörlése hamar éreztette hatását: az 1787 évben regisztrált 81,000 fö zsidó lakos 1840 évben már 239,000 före növekedett. Ez az idöszak volt az Arany Kor, amelyben a befogadás és a vallás egyenlö státuszának elismerése volt a jellemzö. 1849-ben, a szabadságharc Forradalmi Kormánya Szegeden elismerte az Emancipációs Törvényeket, amelyek kedvezöen érintették az ország lakosságának 5%-t kitevö zsidó vallásunak, a föváros lakosságának 20%-t kitevö zsidók helyzetét.
Ferenc József a kiegyezést követöen 1867-ben törvényeröre emelte a Befogadó Törvényeket. A 20. század elején  Nagy Magyarország területén 900.000 zsidó lakos élt, nagyszámban az egyesült három városból kialakított fövárosban, Budapesten éltek.

A városi életformában a zsidóság hamar megtalálta a helyét, föleg az intellektuális életben: írók, költök, zene, színház, film, bankszektor és nagyipar vezetö rétege, nemzetközi kereskedelem közremüködöiként.
Theodor Herzl is Budapesten, a mai Dohány utcai zsinagóga helyén álló polgári házban született, apja fakereskedö volt.
1859. szeptember 6-án átadták a közösség anyagi támogatásából felépített Dohány utcai zsinagógát, amely méreteivel az akkori világ legnagyobb zsinagógája volt. A zsidó közösség, elfogadására jellemzö volt, hogy az ország vezetöi, ismert személységek jelentek meg az avatáson és a magyar Himnusz is felhangzott a templom falai között.
Magyarország vesztesen omlott össze az I. világháború után, amely azt is jelentette, hogy területeinek 71% -a más ország területéhez csatolták, sokmillió lakossal és a zsidóság fele létszámával.

A területi veszteségek sokkja, a háború utáni Kun féle forradalom negatív hatásai sokakat bünbak keresésbe sodortak és a zsidóságot kezdték a veszteségekért felelössé tenni.
Az arisztokrácia igyekezett visszaállítani a háború elötti szerepét és súlyát. Bethlen István vezette kormány megszüntette a fehérterrort, minden zsidóban kommunistát láttak.
1920. XXV. tc. Numerus Clausus törvény: Európában az elsö zsidóellenes korlátozó törvényeként ismert. A tudományegyetemre és föiskolákra csak a zsidóság vallási részaránya alapjáni százalékban iratkozhattak be.
A zsidóság története már a német nácizmus által kipróbált és kijelölt úton haladt a holokauszt borzalma és sorsa felé. Senki sem gondolta, hogy az addig elismert, megbecsült zsidó vallású lakosság a zsidótörvények szégyenletes megszorításai következtében egy kitaszított, parazita és elpusztítandó népcsoporttá, fajelmélettel megtüzdelt üldözötteké válik.

A legrégebbi zsidó temetöt a 18. században alapították. A falakon kívül, a mai Nagycsarnok helyén volt, majd a Köbánya vidékén, akkor Újhegyként nevezett külsö területen épült fel a nagyobb temetö. A mai Kozma utcai temetöt követte a Kerepesi úti temetö melletti Salgótarjáni út felé esö területen kijelölt temetö megnyitása..

Vissza a föoldalra