Az én fejemet is megsimogatta Márton Áron – emlékeztek vissza a mártír püspök 60 esztendõvel ezelõtti dévai látogatására a bukovinai székely telepesek leszármazottai, az idei Hûség napja alkalmával régi fotókból rendezett kiállítás megtekintésekor. A korabeli fényképeken ki-ki felfedezte apját, nagyapját, akik a nehéz háborús idõkben is részt vállaltak a templomépítésben, az ünnepek megszervezésében, egyházi életben.
A dévai Szent Antal-templom alapkövét 1935-ben helyezték el. Március 25-én a telep által jegyzõkönyvileg e célra átadott helyen minden pénz nélkül elkezdõdtek az elõkészítõ munkálatok. Több száz szekér homokot, kavicsot szállítottak a helyszínre, megszervezték és elindították a tégla gyártását.
A következõ évben, 1936. május 12-én P. Varga Ireneusz, az építõbizottság elnöke beszámol arról, hogy az idõközben begyûlt adományokból már ki is fizettek 400 000 lejt a telepi lakosok, ugyanannyi ingyen munkát adtak még hozzá (kocsinapszám, kézinapszám, téglagyártás.)
A templomépítés elõrehaladásában nagy segítséget nyújtott a sajtó; hírlapok, az agitációk, a jótékonysági rendezvények. 1938-ig a templomba 1 800 000 lej értékû anyagot és munkát építettek be.
A templom továbbépítése céljából három egyházmegye fõpásztorának engedélyével 1938. március 25-én egy áldozatos kilenced mozgalmat indítottak. A kopogtató lapok alapján számos ismeretlen ember kis pénze és lelkesedése is hozzájárult a nagy megvalósításhoz.
1940. június 10-én P. Gábor Anasztáz zárdafõnök a következõket írja: ,,Közeledik a befejezés. Kétezerötszáz ember óhajtja a lelki táplálékot. A szegény sorsban tengõdõ telepiek emberfeletti áldozatot hoztak már évek óta és hoznak ma is. Déváról s az egész Erdélyrõl érkeztek az adományok, s éppen a mostani nehéz idõkben, amikor úgyszólván mindenki szükséget lát. Az emberek legnagyobb része hadbavonult, lovak, szekerek, felszerelések mind elvive, bizonytalanság minden oldalról, s mégis halad a legszentebb ügy, az Isten ügye. Megható látni, hogy az itthonmaradottak egy-egy csoportja hogyan állja körül sokszor könnyes szemmel a befejezéshez közeledõ templomot, s hogy mondogatják: ,,csak azt érnõk meg, hogy egyszer kész legyen a templom.” …Már csak hetek kérdése s megérjük a nagyszerû pillanatot, felcsendül az új templomban a gloria. Augusztus 18-ra van tervezve a templom benedikálása.
A felszentelést követõen a templom tovább gyarapodott, 1941. szeptember végére elkészült a két mellékoltár is, az új szobrok 1942. április havában érkeztek meg s május elsõ vasárnapján lettek megáldva.
1942. június 2-án örvendetes hír érkezett Gyulafehérvárról. Márton Áron Kegyelmes püspök úr jelezte, hogy a déva-telepi Szent Antal-templom búcsúnapját együtt akarja ünnepelni déva-telepi híveivel. Június 13-án du. érkezett és másnap (vasárnap, június 14-én) volt a búcsú. E látogatás az új templomnak, valamint hõs építõinek és déva-telepi híveinek jelentõségét domborította ki. Márton Áron, ,,a vihar idején keményen helytálló csíki fenyõ” erõt, bátorítást és vigasztalást hozott.
Ezt a templomot nem gazdag mecénások építették, hanem sok kisember Isten iránti szeretetébõl, összefogásából és áldozatkészségébõl. Kõmûves Kelemenként a nekik legdrágábbat, a szívüket és lelküket építették a templom falaiba, hogy a késõ unokáknak is hirdesse Isten dicsõségét.

Schreiber István