„Az idegen megtanulhatja nyelvünket, de attól még nem lesz magyar.Magyar akkor lesz valaki, ha képes ráérezni a magyarság lelki struktúrájára, amit a paraszti kultúra őrzött meg legjobban számunkra.”
Péczely Attila
ÉLMÉNY, ÜNNEP, ELKÖTELEZETTSÉG
Ez az előadás nem módszertani útmutató akar lenni, sokkal inkább szeretné felhívni a figyelmet azokra az irányokra, amik a helyes magyarság tudat kialakításához vezethetnek.
Nagy élményben volt részem november elején, mert meghívást kaptam a Budapest Klub Planetary Consciousness (Világméretű tudatosság) díjának átadására, amely a Kongresszusi Központban történt.
A klub jelszava:
„Gondolkodj globálisan
Cselekedj morálisan
Élj tudatosan”
A fent említett díjat azok kapják akiknek tevékenységéről úgy gondolják, hogy az jól tükrözi ezt a szemléletet. Vacláv Hável mellett (aki a nemzetközi változatot kapta), a díj először kiosztott magyar változatát Sebő Ferencnek, Halmos Bélának és Timár Sándornak adta át Yehudi Menuhin.
Ő ennek kapcsán elmondta, hogy csodálattal tölti el az a tény, hogy a néptánc ebben a régióban még mindig élő valóság, és a fiatalságot megmozdító összetartó erőként működik a táncházakban.
A díjazott hármas érdeme pedig abban van, hogy a paraszti kultúrából a táncház modellt az ifjúság számára vonzó valóságként tudták átemelni a városi kultúrába.
Háttéranyag
Ez az új elem adott lehetőséget arra, hogy a regös munka a '89-es újrakezdéskor alapvetően átalakítható, tartalmában sokkal gazdagabbá tehetővé vált.
A tánc beépítése a munkába lehetővé tette, hogy a legfiatalabbaktól a felnőtt fiatalságig mindenki egy alkotó közösség tagjának érezhesse magát.
Az alkotás, az öröm, a bizakodás és önbizalom üzenete különösen fontos egy olyan népnél, melynek himnusza imádság, és a balsors lengi be.
Mit tehetünk tehát?
Alapvetően a ránkbízottaknak magyarságukkal kapcsolatos
pozitív élményeket kell szereznünk, meg kell tanítani őket magyarul ünnepelni,
és ha ez sikerült, a felelősségtudat kifejlődését már a Gondviselésre bízhatjuk.
Már a kicsiknek lehet dinamikus, örömet sugárzó játékokon,
dalokon, táncokon keresztül átadni, tanítani ezt a bizonyos „lelki struktúrát”.
Az egyházi évhez csatlakozó népszokások betanítása együtt hozza az öröm, önkifejezés és az ünnep tudatát is.
Megtalálhatjuk azokat a tánc tanulási alkalmakat is
ahol már egy kis gyerek is élvezni tudja a mozgásnak ezt a komplex, lelkiekben is gazdagító élményét.
Az a serdülő korú fiatal, aki ezt a fertőzést megkapta,
már keresi az alkalmakat, amelyeken tovább léphet.
Erre Budapesten a táncházak és népdalkörök jó támaszt adhatnak a cserkészmunkának is.
A jól fölvértezett 16 év fölötti korosztály már kipróbálhatja magát saját szervezések lebonyolításában is
(természetesen a cserkészetben megszokott háttér támogatással).
Ez utóbbira frissen él bennem az a nyári élmény,
amit az idei gyimesi regös táborunk hozott.
Ez volt az első eset amikor kipróbálhattuk, milyen is volt a regöscserkészet eredetileg.
A táborban regös táborokon edződött vezetők és megfelelő korú és képzettségű cserkészek vettek részt.
Elmentünk egy gyönyörű, néprajzi kincsekben gazdag vidékre,
együtt éltünk (helyenként dolgoztunk) az ott lakókkal,
dalaikat daloltuk, táncaikat táncoltuk, a búcsúkat velük ünnepeltük
és nem utolsó sorban az ételeiket velük készítettük és fogyasztottuk.
Néhány élmény:
RÉSZTVETTÜNK A MUNKÁBAN
Kimentünk két bikával és két lóval a kitermelt fát hazahozni a Havasba.
Fönt a bikákkal és a lovakkal kivonszolták a már levágott 8 méterese rönköket
a merőleges nagyon meredek völgyhöz,
és hántolás után (hogy jobban csússzon) beleeresztették a völgybe a rönköt.
Figyelmesen hallgattuk, ahogy surrogott a rönk lecsúsztában
és amikor úgy egy perc után egy távoli dörrenést hallottunk,
akkor ért le a rönk a patakra.
Eltölthettünk egy kis időt a tetőn a hegyi réten,
ahol a virágok hihetetlen gazdagságával és egy egészen különleges csönddel voltunk körülvéve.
Messze alattunk folyt a Tatros és zajlott a völgy élete, de föntről úgy tűnt, hogy mindez teljes némaságban történik.
A hegy megtisztító szűrője légiessé és felemelővé tette a bennünket körülölelő látványt.
Megdöbbentő volt az ellentét az embert próbáló munka és a látomás szerű környezet között.
Egyik este „kalákában” kb. 10 cserkésszel kimentünk és összegyüjtöttük a szénát egy meredek oldalban.
Ez teljesen más élmény, mint a szénagyűjtés sík területen.
ÜNNEPELTÜNK
Az esti tánchoz a zenét egy hegedűsből és egy gardonyosból álló pár szolgáltatta.
A táncokat a helyiek járták és mi próbáltunk utánuk menni.
Nem volt szakavatott tanárunk, így úgy tanultuk ahogy a gyerekek is belenőnek a táncba: a nagyoktól ellesve.
Ha elfáradtunk leültünk közösen énekelni.
A Péter-Pál búcsúk a teljes befogadottság érzését adták.
Résztvehettünk igazán ünnepélyes szentmiséken, és az ezeket követő teljes lakoma ceremóniákon.
Rám elemi erővel hatott az az élmény,
hogy a munkát, a dalt és a táncot együtt élhettem át,
megértve ezek összetartozását, egységét.
Mindegyikben egy fajta keménység és ősi szilajság érzékelhető.
Étkezésben a kukorica, a tej és burgonya hihetetlen változatos fölhasználásával találkoztunk.
Együttműködhettünk a kenyérsütésben is.
Anikó – kinti barátnőnk –, mint Áldomás Patakának jó ismerője,
elvitt bennünket öreg barátnőihez, akiknél szép régi festékeseket láthattunk.
Egyik helyen végighallgathattuk a szövés összes fázisát.
A hidegségi kocsikázás módot adott arra, hogy benézzünk a magas kerítésekkel eltakart udvarokba,
és láthattunk egy rendkívül gazdag eredeti környezetben lévő kemence-kiállítást.
Legnagyobb iránymutatása a tábornak az volt, amit az iskola igazgatója fogalmazott meg:
„...az embertől-emberig kapcsolatok tarthatják össze egyedül a magyarságot a jelen hazai és nemzetközi ellenszelek között”.
Ezért úgy gondolom, hogy a kisebbek tudatformálása mellett,
az erre érett korosztállyal menni kell illetve a kintieket hívni kell.
Erre több szép példát mutattak a résztvevők.
A felősségtudat kialakulása:
Egyikük egy 17 éves leány
– aki a tábor alatt egy vak prímástól tanulta nap mint nap a hegedülést –,
azóta már többször járt kint, pityóka szedni is, de a felsőloki Gimnáziumban énekórát is tartott már.
Ő beszámolójában arról beszélt, hogy ez a tábor gyökeresen megváltoztatta céljait, terveit.
Végzés után Gyimesbe akar menni tanítani.
De nem ő az egyetlen. Sokan mentek még a nyár során vissza folytatni a megkezdett ismeretségeket.
Talán így lehet megértetni – és megélni – néhai Antall József üzenetét,
aki "15 millió magyar miniszterelnöke akart lenni".
E kor kihívása az izoláció,
hiszen a közösségeitől megfosztott ember a fogyasztói társadalom számára alkalmasabb alany, mint a hagyományokhoz ragaszkodó.
Ezért tapasztalható, hogy népi kultúránkat a rádió és televízió kabarékban a gúny eszközével igyekeznek lehetetlenné tenni.
Ünnepeinket igyekeznek elszürkíteni, hogy álljunk be a sorba azok közé, akiknek majd a média eszközein keresztül megmondják,
hogy mit kell tenni, mit kell szeretni és mi az értékes, mi az amit fogyasztani kell.
A cserkészet eredendően az elszegényedés kompenzálására, a teljes életet élő, döntés képes ember nevelésére indult.
Úgy gondolom, hogy a magyarság tragikus fogyásának idején a magyarságra nevelés döntően fontos szempontjává vált a megfelelő értékrend kialakítása.
A kommunizmus elmúlásával, nem tűntek el a közgondolkodásból a
„kicsi vagy kocsi” jellegű hamis értékrendet sugalló szlogenek lenyomatai. Ezért állítom, hogy fontos menni Erdélybe,
fontos segíteni Kárpátalján, mert az a fiatal,
aki ilyen módon ütközik az élettel, annak az értékrendje is egy pozitív sokk-hatást kaphat.
Ha valakinek ez a kötődése kialakult, akkor nyugodtan bízhatunk rá gyerekeket, mert ő meg fogja találni a módot élményei közvetítésére.
Ugyanakkor a regösség tudja fölmutatni a legvonzóbb, legsikeresebb rover programokat.
Ez azért döntő mert az ebben a korban meghozott érték-döntések egy életre szólnak.
· Az idén másodszor megrendezett visegrádi regös bál több mint 250 fiatalt vonzott Kőszegtől Miskolcig és Pécstől Budapestig.
Megéri ennek a közösségnek ilyen távolságokat legyőzni egy 8 órás közösségi élményért, melynek hordozója a közös, magyar tánc, zene és ének.
· Sikeres volt egy héttel előtte a budakeszi cserkészek szintén regös elemekre épített jótékonysági bálja is.
· Nagy közönséget vonzanak a regös napok is.
· De nyilván az elmélyítés a legfontosabb és ennek legjobb eszköze a regös tábor.
Álljon itt néhány példa arra is, hogy a nemzetközi cserkészet milyen sokra értékeli dalainkat és táncainkat
Ezzel szeretnék rámutatni arra, hogy akit ünnepelnek egy külföldi rendezvényen,
azért mert saját kultúráját hitelesen közvetíti, annak nem igen kell magyarázni, hogy milyen értékes a magyar kultúra.
A visegrádi cserkészekkel már két alkalommal voltunk az angliai Kettering District vendégei.
A történet úgy indult, hogy az angol főcserkész 1993-as látogatásakor meglátogatta csapatunkat, majd cserkészeink táncát látva, meghívást kaptunk a KETTERINGI GANG SHOW-ra
1994-ben (ez egy egész estét betöltő cserkész színházi előadás, amely egy bő héten át minden este előadásra kerül).
Kiemelt bánásmódban részesültünk és nagy sikere volt a negyed órás magyar táncnak.
Ezt az is aláhúzza, hogy 1996-ban meghívást kaptunk a Ketteringi Kerület által szervezett NAILER Jamboree-ra.
Az ottani fogadtatás illusztrálására álljon itt néhány idézet a 2000 fős tábor parancsnokának, Trevor Richardson-nak leveléből:
„Köszönöm, hogy eljöttetek a Nailer-re, ami nem lett volna olyan nagyszerű visegrádi barátaink nélkül.
...a Jamboree sikert aratott, és hálás vagyok azért a szerepért, amit ti játszottatok benne.
Mindenki – magamat is beleértve – emlékezni fog a fantasztikus táncra, amit előadtatok.
Nagyszerű lenne, ha az angol fiatalok is olyan lelkesedéssel táncolnának, mint a ti csapatotok tagjai.
Természetesen mi soha sem lennénk képesek eljutni a ti szintetekre, ami varázslatos.
Remélem, hogy el tudok menni Magyarországra hamarosan,
hogy újra találkozzunk és átbeszélgethessük a boldog napokat, melyeket együtt töltöttünk.
Magyarországot ma már valóban második otthonomnak érzem.”
Az utolsó mondatnál többet azt hiszem egy angol nem mondhat...
Végeredményben a ketteringi tapasztalatok bátorítottak minket arra,
hogy megszervezzük a regös bált, ami a mi magyar környezetünknek jobban megfelel, mint a show műfaj.
Természetesen múzeumok és tájházak meglátogatásával is maradandó élményt szerezhetünk cserkészeinknek.
Itt persze nagyon fontos, hogy ne egy mennyiségi szemlélettel közelítsünk a kérdéshez,
hanem vegyük figyelembe a gyerekek korát és befogadó képességét.
Ha megfelelő időpontban megyünk akkor arra is mód nyílhat, hogy programokon résztvegyünk.
Vannak jelenleg kisérletek különpróbák megfogalmazására is a regösség területén.
A probléma azért nehéz, mert itt nem a megszerzett tudást kellene mérni, hanem az élményt, ami meglehetősen nehéz feladat.
A próba része a motivációnak, tehát valami olyat kellene kitalálni, ami ösztökéli a gyerekeket arra, hogy ezekhez a döntő élményekhez hozzájussanak.
Talán jó lehetne a megfelelő programokon való részvétel alkalmas pontozása alapján valamilyen minősítési rendszer kialakítása.
Összefoglalva:
Én a magyarságra nevelés leghatékonyabb eszközét a cserkészet számára a regösségben látom.
Ez az a terület, amely programjaival vonzza a fiatalokat, megtartó és kibontakoztató ereje van.
Kevés cserkészet van a világon, amely az öntudatos ember formálásához ilyen kézenfekvő lehetőséggel rendelkezik.
Jól tudjuk, hogy csak az a cserkészet életképes, amelynek vonzó programjai vannak. Erre minden adottság a kezünkben van.
Rajtunk múlik, hogy ezt fölvirágoztatjuk vagy elherdáljuk.
Csizmazia András
VISSZA
