Országos regös tevékenység újkori története
Álljon itt e beszámoló élén Teleki Pál programadó idézete, melynek időszerűsége ma nagyobb, mint amikor ő ezt leírta
"Ha mi nem tartjuk meg a magunk mivoltát, a magunk lelkiségét, a nemzetnek a maga mivoltáról vallott felfogását, amely itt ezen a helyén a világnak, ebben az időben és térbeli tájban az egyedüli lehető, földrajzilag és népileg adott, abban az esetben megszünik a nemzet Európának egyik nemzete, alkotóeleme lenni. Akkor emberek leszünk csak, porszemek, széjjelhullunk és soha többé felismerhetők nem leszünk."
Vállalt feladatunk
a magyar néphagyomány megszerettetése és megismertetése a fölnövekvő fiatalokkal, meghatározó élményeken keresztül.
Módszerünk lényege, hogy könnyebben tanulunk úgy, hogy közösen csináljuk, mint ha beszélünk róla.
Táborainkba az egész ország területéről toborozzuk a résztvevőket, hogy a tanult ismereteket minél szélesebb körben tudják továbbadni.
1989-ben Esztergomban, a Ferences Gimnáziumban gyűltünk össze először, az újjáalakulást követően, hogy majd félévszázados szünet után folytassuk a regös munkát.
Budai Ilona népdal tanítása azóta kisér bennünket.
Itt fogalmazódtak meg (Andrásfalvy Bertalan és Molnár V. József előadásai nyomán) azok az alapelvek, amelyek a hagyományozó kultúra értékeire támaszkodva útunkat kijelölték.
Berecz András meséivel a humort, énekeivel az eredeti előadás gyönyörűségét, a hitelesre döbbenés élményét hozta közénk.
Sok cserkész olyan képességeket fedezett föl magában, melyekre előtte nem is gondolt.
A tábor tematikailag a népdalra, a néptáncra és a kismesterségekre épült.
A tábor elérte célját mert a lelkesedést és a folytatásra bíztató élményeket megadta.
Visegrád, Mogyoró hegy, 199O nyara.
A tábornak vendége volt egy 4O fös háromszéki gyermek csapat is. Velük együtt táborozva világlott ki igazán, hogy mennyi mulasztása, elszegényítő bűne van a honi magyarságtudatot elnyomorító utolsó félévszázadnak.
Timaffy László és Barsi Ernő élő példákkal, játékokkal lopta be a magyar szokások szeretetét a résztvevők szívébe. A tábor másik meghatározó élménye a tánc volt.
1991 Pannonhalma, Bencés Gimnázium.
Itt formálódott (végül is sikeres) csapattá szórakoztató, de kemény munkában az a néhány cserkész is, akik a magyarságot képviselték Koreában, a XVII. Világjamboree-n. A Birinyi József előadását követő szarka-tánc számukra is lábukban sajgó élmény maradt.
A mintegy harminc megtanult népdalt a résztvevők kazettán is magukkal vitték. Ezeket a tábortüzeken énekelve, a nyár végére sok magyar cserkész ismerte szerte a hazában. Mi ez ha nem szájhagyomány?
Ebben az évben már néhány kerület hétvégi regös találkozót is szervezett.
1992 Kecskemét, Piarista Gimnázium
Itt már 120 résztvevő volt. Ez a létszám a jelentkezők 2/3-át jelentette.
Jankovics Marcell jelkép fejtés rögtönzése (egy a táborban tanult népdalra) mindenki számára emlékezetes marad.
A népdalokat már nem csak a kazettán, hanem egy kísérő füzetben is kézbe tudtuk adni. A tábori krónika a cserkészetről megjelent cikkeket is összefoglalta. A bugaci túrán mindenki a bőrén érezhette a pásztordalok születésének tikkasztó közegét. A pusztai esti tábortűz fergetegesre sikerült.
1993-as tevékenység és a Hollókő regös tábor.
Fontos vállalkozásunk volt a "Fúvom a dalt" cimű regös kazetta és füzet megjelentetése, melynek anyagát Budai Ilona válogatta ill. énekelte. Ezt minden olyan csapat megkapta aki kérte. Számos példány jutott a határon túli magyar cserkészeknek is.
A regös munkát magukénak érző fiatal vezetőkkel elhatároztuk, hogy a táborszervezés mellett közös tematikájú vezetőképzést is indítunk.
Pünkösdkor csatlakoztunk a gyimesvölgyi csángók csíksomlyói zarándoklatához.
A hollóköi tábort három korosztálynak különböző programmal szerveztük, hogy az eltérő érdeklődésnek és vezetési igénynek meg tudjunk felelni. így a 10-13 évesek Hollókőn, a 14-16 évesek Alsótoldon, az idősebbek Cserhátszentivánon táboroztak, lehetőséget adva az altáborok fiatal vezérkarának erejük kipróbálásához.
"Se füle se falva" lakói (Regő Ragó bíró fennhatósága alatt) a kereszteléstől, az esküvőn keresztül, a temetésig végigélhették az emberi élet sorsfordulóit.
A hollókői altábor arató ünnepe a helybélieknek is emlékezetes marad, mivel az ifjú gyüjtők az összes arató szerszámot összeszedték a faluban.
A nagyok a kemenceépítés mellett egy olyan tánc koreográfiát tanultak, amellyel fölléptek a Gödöllői Emléktábor megnyitóján.
A 158 fős tábor hús-vér valóságában találkozott a palócok hagyományaival.
1994 június 27-július 4, Kőszegen a nagy újdonság a kiscserkész altábor volt, mivel tapasztalhattuk, hogy minél hamarabb találkozik egy gyermek a népi kultúrával, annál nyitottabb a befogadására. Ebben a táborban az egyházi népénekeket is igyekeztünk közelebb hozni cserkészeinkhezi. Mintegy 350 résztvevő érkezett.
A csíksomlyói zarándoklatot 94-ben is megszerveztük a 93-as sikeren felbuzdulva.
Ebben az évben a regös vezetők külön is összejöttek bizonyos évközi ünnepeken, hogy együtt megéljék regös voltukat, és töltekezzenek valamint előkészüljenek a nyári táborra.
1995 Domaszék
A szegedi tanyavilág környzetében eltöltött idő nagyon sok élményt adott.
Mindenkinek élmény marad a nagy vihar, melyet a helyiek vihar harangokkal próbáltak elűzni.
A csoportos lakodalom és annak hamis menyasszonyai (HP, Bodacz, stb) szép illetve sokkoló benyomást tettek.
1996 GYIMESI REGÖSTÁBOR
Ez volt az első eset amikor kipróbálhattuk, hogy milyen is volt a regöscserkészet eredetileg. Elmentünk egy gyönyörű, néprajzi kincsekben gazdag vidékre, együtt éltünk (helyenként dolgoztunk) az ott lakókkal, dalaikat daloltuk, táncaikat táncoltuk, a búcsukat velük ünnepeltük és nem utolsó sorban az ételeiket velük készítettük és fogyasztottuk. Az előkészítést és a helyi szervezést Görbe Ottóné, Tankó Csula Anikónak köszönhetjük, aki kiválasztotta a megfelelő fogadó családokat, megszervezte a zenészeket, táncosokat és énekeseket, valamint a kocsikat ha búcsura mentünk. Lelkesedése és inteligenciája tette zökkenőmentessé és olyan élménnyé ezt a hetet, ami mindannyiunkat életünk és tevékenységünk átgondolására késztetett. Sok-sok köszönet érte.
Egyik este "kalákában" kb 10 cserkésszel kimentünk és összegyüjtöttük a szénát egy meredek oldalban. Ez teljesen más élmény, mint a szénagyüjtés sík területen. Az esti tánchoz a zenét egy hegedüsből és egy gardonyosból álló pár szolgáltatta. A táncokat a helyiek járták és mi próbáltunk utánuk menni. Nem volt szakavatott tanárunk, így úgy tanultuk ahogy a gyerekek is belenőnek a táncba a nagyoktól ellesve.
Rám elemi erővel hatott az az élmény, hogy a munkát, a dalt és a táncot együtt élhettem át, megértve ezek összetartozását, egységét.
Legnagyobb iránymutatása a tábornak az volt, amit az iskola igazgatója is megfogalmazott, nevezetesen, hogy az embertől-emberig kapcsolatok tarthatják össze egyedül a magyarságot a jelen hazai és nemzetközi ellenszelek között. Ezért úgy gondolom, hogy a kisebbek tudatformálása mellett, az erre érett korosztállyal menni kell illetve őket hívni kell.
1997 Szentendre
(Ide jön Regő Ragó összefoglalója.)
1998. jamuár 21-én Duna TV-n 15:35-kor zenés képes beszámoló.
Megjegyzés
Fontos, hogy a cserkészvezetőképzés is teret biztosítson a regösség elemeinek megismertetésére, hogy minden cserkésztisztnek legalább fogalma legyen erről, a gyökereinkre rácsodálkoztató cserkészetről.
vissza
Email: csizmazia@montana.hu
