Ha, valaki egy másik embernek tulajdonít
gondolatokat, elképzeléseket stb. anélkül, hogy az illetővel
beszélt volna, illetve olvasta volna annak a gondolatait az, nem
egyéb, mint a valóság és a fantázia összekeverése/keveredése és
mint ilyen, pszichés probléma. Ha, valaki a fantáziaszüleményeinek
megfelelően viselkedik és nem tud különbséget tenni a valóság és a
fantáziaszüleményei között az, súlyos problémára utal.
Agresszivitás esetén azonnali intézkedést igényel. Ön és
közveszélyes állapot mivel, nem tudhatjuk, hogy a következő
pillanatban milyen fantáziaszülemény alapján fog cselekedni a
beteg. Ilyen esetekben az orvos életveszély esetén intézkedő
közfeladatot ellátó személyként intézkedik. A szakmai protokollnak
megfelelően orvosi segítségnyújtásban részesíti a beteget.
Ellenállás, fenyegetettség esetén rendőri segítséget kell igénybe
venni. Az orvosok a beteg elmeállapotát a szavaiból,
viselkedéséből, környezeti ingerekre adott válaszaiból ítélik meg.
Az orvosok közmegegyezés szerinti normákra, standardokra,
magatartási elvárásokra stb. hivatkoznak a szakma szabályai
szerint.
A közmegegyezés szerinti józan
ész az elmeállapot megítélésének alapja. A beteg utólagos
magyarázatainak csak annyiban van jelentőségük, hogy tudósítanak
arról, hogy a beteg mennyire tért vissza a józan ész és a valóság
világába. Amíg, a betegnek nincs belátása arról, hogy
túlterjeszkedett a józan ész határán addig betegnek tekintendő
mivel, a józan ész világának elhagyása bármikor ismétlődhet. A
beteg utólagos önigazoló magyarázatai neurotizáltságának és/vagy
belátóképessége hiányának jelei. Vannak betegségek és kórállapotok
amelyekben a betegségét illetően nincs belátása a betegnek. Az
a magyarázat, hogy szándékosan viselkedett elmebeteg módon valaki,
súlyos pszichés problémát takarhat. Nem volt képes adaequatan
viselkedni, nem ismerte fel az adott szituációt ami, önmagában
probléma. Esetleg nem tudott különbséget tenni komoly dolgok és az
éretlenkedés között. Ez esetben egy infantilis személyiséggel
állhatunk szemben és/vagy neurotikusan fellazult, beteg emberrel.
Aki, érett személyiségű az, sohasem kezd el éretlenkedni. Az
ember viselkedése szituációfüggő. Az egyik szituációban adaequat
viselkedés egy másik szituációban inadaequat. Mindig az
életkornak, a nemnek és az adott szituációnak megfelelően, térben
és időben orientált módon kell viselkedni.
Egy,
a józan eszét vesztett, gondolkodási zavarokkal terhelt ember
cselekedetei, szavai mögött értelmet keresni értelmetlen,
fölösleges és irracionális. Az emberek viselkedését az adott
szituációhoz viszonyítjuk. Minden más viszonyítási alap a
parttalan hazudozásnak, infantilizmusnak, antiszociális és
aszociális viselkedésnek, gondolkodási zavaroknak, pszichiátriai
megbetegedéseknek stb. valamint a szociopatáknak és a
pszichopatáknak nyit tág teret. Akinek nincs belátása a
hazugságairól és lelkiismeretlenül, bűntudat nélkül hazudozik,
csal, érdekeit bármi áron érvényesíteni akarja, azzal kapcsolatban
felmerül, hogy pszichopata és/vagy szociopata. Nagy meggyőző
erővel és gátlástalanul adják elő a hazugságaikat és könnyen
manipulálnak másokat. Az ember viselkedése szituáció függő. A
környezethez illetve a környezet változásaihoz való alkalmazkodást
a szituációnak megfelelő viselkedés teszi lehetővé. Az egyik
szituációban adaequat viselkedés egy másik szituációban
inadaequat. Idős korban a különböző szituációkhoz való
alkalmazkodás képessége csökken, majd elvész és idős embereknél
minden szituációban ugyan azt a viselkedést tapasztaljuk. Ez
részjelensége a gondolkodás időskori flexibilitás
csökkenésének.
A gondolatok a
gondolkodót jellemzik, és csak a nyelv közvetítette közmegegyezés
szerinti valóságra és a közmegegyezés szerinti értékekre - pl.
viselkedési szabályokra, erkölcsi normákra, törvényekre,
racionalitásra, józan észre stb. - való hivatkozás a kiút a
gondolatok öncélú körforgásából. (A közmegegyezés szerinti
normákra való hivatkozás mikéntje a hivatkozót jellemzi.Teljes
kilépés a saját gondolatok köréből nincs.) Pszichiáterek,
klinikai pszichológusok rengeteg munkát fektetnek abba, hogy
nehogy a páciensekre vetítsék ki a saját elképzeléseiket,
problémáikat. A konyhapszichológia képviselői viszont,
gátlástalanul nyilatkoznak általuk nem ismert emberek
elképzeléseiről, érzéseiről, stb. tudatlanságuk és pszichés
problémáik ékes bizonyítékaként. Egyesek a kontrollálatlan
fantáziálásukat, saját problémáik, érzéseik, előítéleteik másik
emberre vetítését emberismeretnek, élettapasztalatnak tartják.
Ezzel, a beszűkült és egyre jobban szűkülő egocentrikus világuk
ideológiáját teremtik meg. Circulus vitiosus alakul ki.
A
hermeneutika első szabálya az, hogy a szerző azt írta amit, írni
akart. A hermeneutikában – értelmezéstudomány – nincs
értelme annak a kérdésnek, hogy miért írta ezt, vagy azt a szerző.
Azért, mert, azt gondolta és azt akarta írni amit, írt. Minden más
válasz a parttalan és alaptalan fantáziálás körébe tartozik.
Következésképpen, az értelmezőnek a szöveget kell értelmeznie a
szöveg saját kontextusában.
A szóbeli
közlés és a metakommunikáció szinkronja nem jelenti azt, hogy az
illető az adott kérdésben igazat mond, amiképpen az aszinkronitás
nem jelent feltétlenül hazugságot. Számos okból disszociálhat vagy
szinkronizálódhat a kommunikáció és a metakommunikáció. Alapos,
körültekintő és hosszadalmas pszichiátriai vizsgálat és
megfigyelés tárhatja fel az okokat. A gyakoriság alapján tett
általánosítások, megfeleltetések konkrétan nem jelentenek
semmit. A metakommunikáció kultúrafüggő.
Megfigyelőtől
független megfigyelés nem létezik.
Ha,
valaki nem tudja, hogy a másik ember milyen információk birtokában
van és ezek alapján mit ismert fel saját érdekeként akkor, arról
nyilatkozni, hogy ezt vagy azt azért tette az illető, mert az volt
az érdeke, nem egyéb, mint alaptalan fantáziálás.
Abból,
hogy valaki egy útkereszteződésben egyenesen megy tovább csak azt
a következtetéseket vonhatunk le, hogy pl. nem ment balra vagy
jobbra. Például annak a feltételezése, hogy azért ment egyenesen
mert, arra volt dolga már a megalapozatlan fantáziálás körébe
tartozik. 1. Nem tudjuk merre volt dolga. 2. Nem tudjuk
miért ment egyenesen. Mehetett egyenesen pl. azért mert látott egy
20 000 Ft-ost a földön és egyébként balra lett volna dolga, vagy
elgurult a kabátgombja és azután ment stb.
Sajnálatos, hogy
sokan - tudatlanságuk okán - a szocializálatlan, pathológiás
viselkedésüket az evolúcióból szeretnék levezetni. Az erősebb
eltapossa a gyengébbet stb., elképzeléseknek az evolúcióhoz nincs,
csak a primitív, éretlen személyiséghez van közük. Az evolúció
egyébként is fajokról szól és lényegi eleme a környezeti
feltételekhez, illetve azok változásához való
alkalmazkodás.
Irigy emberek mások tehetségét és nem a
pénzét irigylik. Irigységükkel megmérgezik saját és környezetük
életét ahelyett, hogy kerestek volna valamilyen tevékenységet
amiben ők is tehetségesek. Az irigység nem csak másoknak, hanem az
irigy embereknek is kárt okoz. Kóros önsorsrontás. Az irigyek az
irigységre elpocsékolt energiákkal értékes célokat is elérhettek
volna, azonban a lustaság és a butaság az irigykedéshez láncolta
őket. Sokan az aljasságukat hazug mesékkel próbálják igazolni.
Primitív, szocializálatlan emberek. Sokan mondják utólag, hogy
csak segíteni akartak, miután kárt okoztak az embernek. Aki
tényleg segíteni akar az előtte megkérdez aki, nem kérdez meg, az
nem akart segíteni csak a saját érdekében hazudik.
Az
ember önértéke, önértékelése saját magából - létéből, egyedi
mivoltából - fakad és nem külső elvárások eredménye. Amennyiben
külső tényezők függvénye lenne akkor, úgy járna mint, a mesében az
apa, fiú és a szamár. (Éretlen alakok úgy is járnak.) Szavaival,
viselkedésével mindenki önmagát jellemzi és csak, és kizárólag
önmagából tud bolondot csinálni. Aki, minden pletykát
meghallgat, mérlegel és döntéseit ezekre alapozza az súlyos
önbizalomhiánnyal, mikromán önértékelési zavarral küzdő éretlen
személyiségű ember. Sürgősen forduljon pszichiáterhez. Ezek az
emberek felügyelet nélkül még egyszerűbb feladatok ellátására sem
alkalmasak. Még kapálni sem. Hall valami buta pletykát és az
értékes növényt fogja kikapálni a gyom helyett.
Sajnálatos,
hogy egyesek önigazolásként körültekintő magatartásnak,
megfontoltságnak nevezik a döntésképtelenségből és a hibázástól
való rettegésből fakadó problémájukat. Az önfelmentés jele annak,
hogy nem képesek a problémákkal szembenézni. Általában
önértékelési zavarból és éretlenségből fakad. Az
önbizonytalanságból, az alkalmatlanság érzéséből fakadó feszültség
az erkölcsi gátlások fellazulására vezethet. Aki, nem tud
egyértelmű különbséget tenni komoly és komolytalan dolgok között,
aki, nem tudja hol a határ szellemesség, irónia és hazugság,
csalás között, aki nem tudja, hogy mi a különbség tréfa és
bűncselekmény között az, infantilis. Esetleg regrediált valamilyen
pszichés problémája miatt. Utóbbi esetben pszichiátriai kezelés
javulást, gyógyulást hozhat. Éretlenek továbbá azok is akik,
nem képesek a munkájukat és a munkájukkal járó felelősséget
komolyan venni. Olyanok is vannak akik, nem képesek tudomásul
venni, hogy a munkahelyen a munkaköri leírásban foglaltakat kell
teljesíteni. Akiknek a fentebb vázolt magatartás elfogadható,
azok is súlyos kihívásokkal küzdenek.
Munkájuk
ellátására alkalmatlan munkahelyi vezetők, alkalmazottak szokták a
környezetüket neurotizálni, neurotikus regressziót kiváltani
munkatársaikban annak érdekében, hogy alkalmatlanságukat
leplezzék. Játéknak, ugratásnak stb.-nek nevezik utólag de, mindez
nem egyéb mint, anyagi haszonszerzésre, pozíciójuk fenntartására,
felelősségük áthárítására, saját érdekeik érvényesítésére irányuló
csalás és hazudozás. Aki, elhiszi, hogy játék, ugratás stb. az, a
neurotikusan fellazult vagy éretlen ember. Az alábbi tünetek
gyakoriak. Vonatkoztatásos gondolatok, amikor magára vonatkoztatja
a beteg az egyébként semleges, nem neki szóló szavakat.
Projiciálás esetén a beteg egy általa ismert személyre vonatkoztat
dolgokat, noha a betegnek nincsenek ismeretei az illetőről, nem
beszélt vele stb. Kóros jelentőség tulajdonítás esetén egyes
dátumok, események, szavak túlzott jelentőségre tesznek szert a
beteg szemében, gyakori, hogy egy nyelvbotlás, véletlen rossz
szóhasználat mögött sajátos tartalmakat feltételez a beteg.
Szorongás. Gátolt viselkedéssel, vagy túlkompenzált formájában
arrogáns, önző, erőszakos viselkedéssel jár, esetleg a kettő
váltakozhat. Jellemző továbbá, hogy a gondolkodás elveszti
flexibilitását, tapadóvá és differenciálatlanná válik. Ugyan azt a
kérdést nem tudja más szempontból és összefüggéseiben
megközelíteni. Erkölcsi érzéke elhagyja. A beteg nem tud világos
különbséget tenni különböző súlyú és jelentőségű események,
cselekedek között és analógiásan összemossa vagy egyenértékűként
kezeli azokat. Véletlen és szándékos cselekmények között nem tud
különbséget tenni, egymástól független eseményeket oksági
kapcsolatba hoz időbeni egymásutániság alapján vagy időbeni
egybeesés esetén stb. (Okságon nem ezt értjük. Okságra l. Dudith
András (1533-1589) gondolatai a medicináról c. írásomat.) A
regresszió egyik tünete lehet, hogy a beteg nem tud különbséget
tenni a magánbeszélgetés és a nyilvánosságnak szán szavak között.
Családokban is gyakori a családtagok neurotizálása. A
neurotizáló személy csak környezetének megbetegítése árán tud
érvényesülni, tekintélyre szert tenni, feladatait ellátni,
környezetén uralkodni. Munkahelyi vagy családi környezetük
szándékos neurotizálása, környezetükben élő/k megbetegítése vagy a
beteg/ek állapotának szándékos rontása orvosok esetében az orvosi
pályára való alkalmatlanságot jelenti, egyúttal az ilyen alakok a
szakmájuk szégyenei. Munkahelyeken,
különböző közösségekben, családokban gyakorta felkészületlen,
műveletlen, szellemileg terméketlen emberek provokálják a
környezetükben lévőket annak érdekében, hogy az így szerzett
ismereteket másoknak mint a saját felkészültségük, szakértelmük,
műveltségük bizonyítékát adják elő. Aki, nem hagyja magát
provokálni arról hazug pletykákat terjesztenek, hogy
kellemetlenkedjenek az illetőnek pl. nem áll ki az igazáért, olyan
mint egy félős gyerek stb. noha, ez az érett magatartás. Aki,
reagál a provokációkra azt, kihasználják majd, a saját
tudatlanságukat kenik a másik emberre. A másik ember által
csináltakat, mondottakat sajátjukként adják elő míg, a saját
hazugságaikat tudatlanságukat a másik embernek tulajdonítják.
Fordítva adják elő a tényeket és hazug pletykákat terjesztenek. A
saját pszichopathológiai történéseiket vetítik másokra. Az ember
minden tettével, szavával csak, és kizárólag önmagát jellemzi.
Elmeállapotuk megítélése is ez alapján történik. Munkahelyeken
gyakori az a pletyka, hogy a kipécézett személy összekeveri a
munkahelyét az otthonával és így is próbálnak az illetővel
viselkedni. Munkájuk elvégzésére alkalmatlan, rosszindulatú,
irigy, buta emberek terjesztik anyagi haszonszerzés céljából
és/vagy a saját előmenetelük érdekében és/vagy a tudatlanságuk
leplezésére. Ez nem egyéb, mint aljasság és gyűlölködés. Éretlen,
primitív emberek hisznek a pletykának és ők is aljassá
válnak.Szakmai kérdésekben kizárólag a szakemberek a
kompetensek. A szakmai és a szerelmi féltékenység az
önbizalomhiány, önértékelési zavar szülöttei. Aki, a másik
embernek szándékosan kárt, bajt, bosszúságot okoz, az jellemhibás
és súlyos szocializációs problémákkal küszködik. Nem lehet
fenntartani a társadalmat, sem bármilyen közösséget, ha mindenki a
másik ember kárán munkálkodik.
Nem a
másik ember eszén jár túl a csaló hanem, a tisztesség és a
becsületesség határán. Súlyos problémát takar, hogy a társadalom
értékrendjét, magatartási normáit sem volt képes elsajátítani
egyúttal bizonyította, hogy buta. Ész hiányában csalásra volt
szüksége. Szocializálatlan v. rosszul szocializált primitív
emberek. Vannak magas IQ-jú csalók is. Esetükben is súlyos
fogyatékosság, butaságuk jele, hogy nem voltak képesek
elsajátítani a társadalmi együttélés szabályait. Akinek nincs
belátása a hazugságairól és lelkiismeretlenül, bűntudat nélkül
hazudozik, csal, saját érdekeit bármi áron érvényesíteni akarja,
azzal kapcsolatban felmerül, hogy pszichopata és/vagy szociopata.
Utóbbiak nagy meggyőző erővel tudják előadni a hazugságaikat. Ha,
valaki hazudozik azzal szemben az a megoldás, hogy sohasem szabad
teret engedni a hazudozásnak és konzekvensen ragaszkodni kell a
tényszerű valósághoz. Sokan vissza hazudoznak, ezeket semmi sem
különbözteti meg a hazudozóktól ők is azok. Nem szabad teret
engedni az ilyesfajta alakoknak.
A tapasztaltság az iskolai
végzettség és az olvasottság függvénye.
Orvosként az ember
a világban betegeket és potenciális betegeket lát.
Beteg
bárki lehet és korra, nemre, beosztásra, vallási hovatartozásra
tekintet nélkül, és a szakma szabályait a legjobb tudása szerint
alkalmazva kell segítenie/gyógyítania az orvosnak. A szakember
éppen attól szakember, hogy mindig a szakma szabályait a legjobb
tudása szerint alkalmazva szakért és cselekszik.
Jellemtelen,
aljas emberekre nem érdemes szót vesztegetni. Az én életem
értékesebb annál, hogy jellemtelen aljas emberekre akár egy percet
is elfecséreljek belőle vagy provokációkra, szamárságokra
reagáljak.
Sajnálatos az az értékrend
amely, a gyerekes szájaskodást önbizalomteli kiállásnak véli. A
nagyszájú gyermeteg viselkedés a nagyszájú gyermeteg emberek
számára érték. Óvodás érettségű nárcisztikus személyiségű emberek.
A nagyszájúskodásra elpocsékolt idő jelzi, hogy mennyit ér
valakinek a saját élete, mennyire becsüli meg saját magát. Az én
életem értékesebb annál, hogy minden zagyvaságra, provokációra
reagáljak. Sajnálatos, hogy sokan vannak olyanok, akik, minden
véleményt akár jóindulatút is azonnal visszautasítanak és idejük
jó részét értelmetlen szájalással töltik. Önmagukat minősítik
értéktelennek és nem marad idejük értékes dolgokra. Társadalmi
együttélésre alkalmatlan emberek. A beképzeltség, nagyképűség
és a nagyszájúság mögött többnyire túlkompenzált önbizonytalanság,
mikromán önértékelési zavar húzódik meg. A viselkedés és a
gondolkodás kontrolljának csökkenésével járnak. Az arroganciát összecserélik az önbizalommal.
Vannak
emberek akiket azért neveznek ki különböző pozíciókba mert annyira
beképzeltek, buták és demagógok és/vagy karrierista szociopaták,
hogy bármilyen szamárságot képesek rezzenéstelen arccal képviselni
és az alájuk tartozó intézményen/eken keresztülverni.
A
problémákat a józan ész határain belül kell megoldani. Ami azon
túl van, az nem problémamegoldás, hanem elmezavar. Egyesek,
utólagosan azzal magyarázzák jellemtelen, primitív, otromba
viselkedésüket, hogy csak ugyan azt adják vissza ahogy velük
viselkedett az illető. Egyrészt a szituációnak megfelelően kell
viselkedni, egy másik szituációban történtek az adott szituációban
inadaequatak tehát, önmagából csinál hülyét, aki ilyenekkel
próbálkozik. Semmi sem menti az aljasságot. Az ilyesfajta hazug
magyarázatok a szocializálatlan emberek önfelmentései akarnak
lenni a saját aljasságuk és zsigeri gyűlölködésük alól. Mindenki
saját maga tartozik felelősséggel a tetteiért. Vannak emberek
akik, szempontváltó képesség hiányában nem képesek a jelenségeket
külön választani a jelenségek magyarázatától, értelmezésétől,
illetve kizárólagos jelleggel csak egy magyarázatot képesek
befogadni.
Sokan a saját véleményüket,
értékrendjüket próbálják másokra erőltetni nem számolva azzal,
hogy véleményük csak egy vélemény a több milliárd ember véleménye
közül. Értékrendjük is csak egy, az adott kultúrában elismert -
közmegegyezés szerinti - értékrendek közül. Vannak olyanok
akik, nem képesek tudomásul venni, hogy a munkahelyen a munkaköri
leírásban foglaltakat kell teljesíteni. Kizárólag a szerződésben
szereplő dolgokat. Munkahelyi "hősök" a háta mögött
szidják a főnököt de, ha az csak végig néz rajtuk inukba száll a
bátorságuk és bármit megtesznek neki ellenvetés nélkül. Felnőttek
akkor lennének ha, a szakmájuk szabályai és legjobb tudásuk
szerint ténykednének akárki akármit mond.
Vannak emberek
akik, ha nem értenek valamit sohasem gondolnak arra, hogy Ők a
tudatlanok vagy a buták. Az otrombaság és a bunkóság nem a
felnőttség, hanem a neveletlenség jele. Hazugság = Szándékosan
valótlan, hamis, hazug állítás, közlés. (A magyar nyelv értelmező
szótára) Közmegegyezés szerint! Egy hazug embertől nincs
értelme megkérdezni, hogy miért hazudik.
A "Nagy
Emberismerettel" rendelkező emberek emberismeret címén a
saját pszichés problémáikat, pszichopathológiai történéseiket
vetítik másokra és/vagy saját előítéleteik skatulyáiba préselnek
másokat.
Azt,
hogy ezt tapasztaltam, vagy az emberismeretem alapján ilyenek vagy
olyanok a dolgok azt, bárki bármire mondhatja. Az ilyetén
hivatkozásokat - egyéb hivatkozás, megerősítés hiányában -
automatikusan figyelmen kívül hagyhatjuk, illetve bizonyos határon túl
a "tapasztaló" „emberismerő” pszichiátriai kezelése válik szükségessé. Egyébként is ha, más emberek körében forgott volna más emberismeretere tett volna szert. Az effajta általánosítások konkrétan nem jelentenek semmit, alaptalan előítéletek. Nincs értelme különbséget tenni a saját magunk
által szerzett és a mások által leírt empirikus ismeretek között.
A legegyszerűbb és leggyorsabb módja a tapasztalatszerzésnek az
olvasás amikor, mások által tapasztaltakat megismerjük,
elsajátítjuk. A tapasztaltság az iskolai végzettség és az
olvasottság függvénye. Az írásbeliség jelentőségét a
tapasztalatátadás adja. A tapasztalat nem független a tapasztaló
előzetes ismereteitől, elméleti felkészültségétől sőt, az elméleti
felkészültség és az előzetes ismeretek meghatározzák azt, hogy mit
tapasztal/hat a tapasztaló. Ne keverjük össze az élményeket az
empirikus, tapasztalati ismeretekkel!
A
hermeneutika első szabálya az, hogy a szerző azt írta amit, írni
akart. A hermeneutikában – értelmezéstudomány – nincs
értelme annak a kérdésnek, hogy miért írta ezt, vagy azt a szerző.
Azért, mert azt gondolta és azt akarta írni amit, írt. Minden más
válasz a parttalan és alaptalan fantáziálás körébe tartozik
következésképpen, az értelmezőnek a szöveget kell értelmeznie a
szöveg saját kontextusában.
Idézni pontosan kell és úgy,
hogy az a szerző szándékával megegyezzen. Ugyan ez vonatkozik a
függő beszédre is. Ellenkező esetben hazugságról van szó.
Mindenfajta kontextusából kiemelt, a szerző szándékával nem egyező
vagy pontatlan hivatkozás hazugság.
A tények mérlegelése,
tények figyelembevétele vagy nem figyelembevétele csak a józan ész
keretei között történhet. Ha, a józan ész határain túlterjeszkedik
valaki akkor, pszichés problémával állunk szemben. A jogalkotó nem
arról rendelkezett, hogy bármilyen zavaros elképzelésnek teret
lehet engedni az ítélethozatalkor. A törvényeket a jogalkotó a
józan ész kontextusába helyezte. Minden, ami kívül esik a józan
ész értelmezési tartományán, az a jogalkotó szándékával ellentétes
és nem használható fel a jogalkalmazásban. Egy, a gondolkodás
zavaraival terhelt ember cselekedetei, szavai mögött értelmet,
okokat keresni, feltételezni felesleges és értelmetlen. A józan
ész mindenfajta munkavégzés elengedhetetlen feltétele. A józan
észből nem lehet engedményt tenni.
Akik, utolsó leheletükig
kitartanak a tévedéseik mellett, azok buták és/vagy leépültek.
A felnőtt emberek képesek értelmes
kompromisszumokat kötni. Az éretlenek nem.
Az emberek
viselkedését az adott szituációhoz, szavaikat az adott
kontextushoz viszonyítjuk. Minden más viszonyítási alap a
parttalan hazudozásnak, infantilizmusnak, antiszociális és
aszociális viselkedésnek, gondolkodási zavaroknak, pszichiátriai
megbetegedéseknek stb. valamint a szociopatáknak és a
pszichopatáknak nyit tág teret.
Akinek nincs belátása a
hazugságairól és lelkiismeretlenül, bűntudat nélkül hazudozik,
csal, érdekeit bármi áron érvényesíteni akarja, azzal kapcsolatban
felmerül, hogy pszichopata és/vagy szociopata.
A hazugság
az antiszociális magatartás legszembetűnőbb jele.
Aki az
aljas, otromba, jellemtelen módon viselkedik az aljas, otromba és
jellemtelen. Teljesen érdektelen mivel magyarázza utólag szavait
és tetteit. Az utólagos, önfelmentő magyarázatok a saját
tetteivel, szavaival való szembenézni nem tudást tükrözik. Gyenge
jellemű, éretlen emberek. A bosszú az aljasságok egyike és nem
felmentés semmi alól. Ez a közmegegyezés! Az, hogy valami
magyarázható nem jelenti azt, hogy nem elítélendő.
Aki, a
közmegegyezés szerinti józan ész és/vagy a közmegegyezés szerinti
normális viselkedés határain túlterjeszkedik /elment a józan esze/
az, orvosi segítségre szorul. Akiknek a fentebb vázolt magatartás
elfogadható, azok is súlyos kihívásokkal küzdenek. Az emberek
viselkedését az adott szituációhoz, szavaikat az adott
kontextushoz viszonyítjuk következésképpen, az utólagos
magyarázatoknak nincs helye. Szavaival, viselkedésével mindenki
önmagát jellemzi és csak, és kizárólag önmagából tud bolondot
csinálni. Mivel
nem a szándékokat, magyarázatokat stb. hanem, az emberek elmeállapotát
kell megítélni ezért, viselkedésük okai, szándékaik stb. nem
számítanak. Ami számít, hogy felismerték-e az adott szituációt, illetve
az adott kontextust és ahhoz képest a reakcióik adaequatak vagy sem. A közmegegyezés szerinti józan ész az elmeállapot
megítélésének alapja.
Normálisnak
azt tartjuk aki, a közmegegyezés szerinti józan ész segítségével
konzekvensen és tárgyszerűen írja le a valóságot, térben és időben
orientált és adaequat módon reagál a környezet ingereire. Aki,
érett személyiségű az, sohasem kezd el éretlenkedni. Éppen ettől
felnőtt.
"A közmegegyezés nem más, mint a leírások
bizonyos készletének megszokott használata."
Idézni
pontosan kell és úgy, hogy az a szerző szándékával megegyezzen.
Ugyan ez vonatkozik a függő beszédre is. Ellenkező esetben
hazugságról van szó. Mindenfajta kontextusából kiemelt, a szerző
szándékával nem egyező és/vagy pontatlan hivatkozás
hazugság. Hazugság = Szándékosan valótlan, hamis, hazug
állítás, közlés (A magyar nyelv értelmező szótára). Ez a
közmegegyezés! Egy hazug embertől nincs értelme megkérdezni, hogy
miért hazudik. Kóros reakciókra csak a kórosan szervezett
idegrendszer képes. /Henry Ey/
Az összeállítás 2004-ben
készült.
A társadalom az egymásrautaltságok hálózata és
működésének alapja az a bizalom és elvárás, hogy a másik ember is
a közmegegyezés szerinti józan ész alapján fog cselekedni. Nem
lehet önkényes jelentést tulajdonítani szavaknak, a közmegegyezés
szerinti jelentés a kommunikáció alapja. Aki, nem a józan ész
szerint cselekszik és nem a közmegegyezés szerinti jelentésben
használja a szavakat az, elmebeteg. A józan észből nem lehet
engedményt tenni. A közmegegyezés szerinti józan ész az
elmeállapot megítélésének alapja.
Néhány
példa a gondolkodás zavaraira
SZERKESZTÉS
ALATT!
Az irigység
alapvetően az alkalmatlanság érzéséből fakadó negatív gondolatok
együttese amelyek másoknak és az általuk elért eredményeknek és
értékeknek az alaptalan ócsárlására, semmibevételére stb. vezetnek. Az
alkalmatlanság, tehetségtelenség stb. megélése az önértékelés súlyos
zavarával kísérve. Az irigy emberek mások eredményi láttán szétesőben
lévő személyiségüket gyűlölködés útján próbálják helyreállítani az
icipicivé zsugorodott önértéküket mások eredményeinek ócsárlása útján
elviselhető szintre emelni. Mindezt teszik ahelyett, hogy mások
értékeit elismernék és mások eredményeiből, értékeiből erőt merítenének
és ahelyett, hogy mások eredményei számukra távlatot, lehetőséget
jelentenének, hogy ők is mi mindent elérhetnek.A
szakkérdéseket szakemberekre kell bízni és nem laikusokra. Mindenki
csak a felkészültségének megfelelő területen kompetens. Ha, minden
kérdésben válogatás nélkül megkérdezettek többségi véleménye döntene
akkor, felesleges volna mindennemű szakképzés mivel, mindig a laikus
többség véleménye érvényesülne. A kollektív bölcsesség ilyetén
szándékos félremagyarázása a pletyka terjesztés szintjére degradálja a
szakmai érvelést. A demokrácia szándékos félremagyarázásán alapuló
antidemokratikus elképzelés.
|