Dr. Kemenes Pál
orvos, orvostörténész, társadalomorvostan szakorvos
Az orvosi informatika elmúlt száz éve című előadás rövidített változata 1996.
Az orvosi informatika egyrészt az orvos-beteg kapcsolatban,
másrészt az orvosok egymás közötti információcseréjében tett és tesz
szert jelentőségre. A gyógyítás tudományának mindig is sarkalatos
pontja volt az információcsere, ezen belül is különös fontosságú volt
az egységes fogalomhasználat és aprólékosan kimunkált disztinkciótétel
fogalom és fogalom között, a nómenklatúrák és a különböző osztályozási
és tipológiai rendszerek felállítása. Mindehhez már az ókortól
kezdődően a medicina tudós művelői felhasználták mind ama
lehetőségeket, amelyek bármiféle információközlést, illetve tárolást
lehetővé tettek.
Az orvosok a pszichológia eszköztárát az analitikus empirizmus
eredményeivel összekapcsolva hozták létre azt az ismerethalmazt, amely
egyszerre természet- és humán tudomány, egyszerre a különös és az
általános tudománya; egyszerre foglalkozik a világ egészével,
mindazzal, amivel az ember bármiféle módon kapcsolatba jut vagy juthat
és az egyénnel, a beteggel, illetve a potenciális beteggel; és
mindezeken kívül foglalkozik önmagával a medicinával, mint tudománnyal.
Az európai medicina legalapvetőbb információhordozója és -tárolója a
mediterráneum térségének vallási-filozófiai áramlataiból kinövő
keresztény hit és kultúra. Mint kozmológiai modell, rendszerbe foglalta
a világról szóló ismereteket, az ember szabad akaratát és evilági
korlátlan megismerő képességét hirdette. A kozmológiai rend a
tudományok egymás közti viszonyát és az egyes tudományokon belül az
ismeretek, az információk közötti kapcsolatokat határozza meg. A
tudomány által szentesített tudományos ismeretek logikai
magyarázatokkal kapcsolódnak egymáshoz. A logika pedig a kozmológiai
kapcsolatok absztrakt és formalizált alakzataiból áll, hasonlóképpen
más interpretációs kategóriákhoz, például a kauzalitáshoz.
Mind ez idáig „csak” az ismeretek rendezéséről esett szó. A „csak”
jelenti azt a mozzanatot, amely oly kevéssé van kiaknázva az
informatikában. A rendező elvek, a rendezés és végül a valamilyen módon
rendezett információhalmaz nemcsak tartalmában, hanem konstrukciójában
is hordoz információt, sőt nem egyszer a konstrukció az elsődleges a
tartalomhoz képest, hiszen a már adott információ-mennyiséget új
értelmezéssel ruházza fel, egyúttal a megismerés számára új távlatokat
nyit.
A századforduló pozitivizmusa, mely szándékosan távol tartotta magát az
interpretációktól és oksági magyarázatoktól, az „atomi tények”
leírásával pontosan ezt a legértékesebb információhordozót, a fogalmi
keretet hagyta figyelmen kívül, amely minden gyakorlati tevékenység
alapja, s melynek megváltozása a keretei között folytatott gyakorlatot
értelmetlen cselekvéssorozattá degradálja. Nem lebecsülendő azonban a
pozitivizmus az adatgyűjtés, az adattárak létrehozása szempontjából,
amelyek létrehozóik szándékával ellentétben végelemzésben mégiscsak
interpretációk.
A 20. század elejének filozófiai holizmusa olyan ellentét-alternatívát
jelentett a pozitivizmussal és általában az analitikus
tudományeszménnyel szemben, amely az egészlegesben mint egységben
próbálta fellelni a tudományos gondolkodás tárgyát. E Spinoza és Hegel
tanaira visszatekintő filozófiai irányzat a kereszténység, sőt a görög
antikvitás gondolatkörében, következésképpen az európai kultúrában, így
a medicinában is folyamatosan élő világegység, és az ezzel párhuzamos
EMBER-egység elképzelésnek adott új fogalmi keretet, ami a
pszichológiába és a pszichiátriába Gestaltizmus néven vonult be.
A behaviorizmus térhódítása után újjáéledő holizmus, a pozitivizmusból
kinövő szociológiával a század végére kapcsolódási pontokat, közös
ismerethátteret kezd kialakítani, még ha valaha egymás tagadását
jelentették is.
E rövidke eszmefuttatás mindössze arra volt hivatva, hogy érzékeltesse
az orvosi informatika történetének egy elhanyagolhatatlan
közelítésmódját.
Az információ csak valamely fogalmi keretben „értelmes”, csak
relációiban nyilvánul meg, s csak akkor dekódolható, ha valaki ismeri a
dekódoló nyelvet, a fogalmi keretet, a kor filozófiáját. Az orvos-beteg
kapcsolatra ez éppúgy érvényes, mint az orvosok közötti információ
átadására és a történeti kutatásokra is.
Legtágabb értelemben a keresztény kultúra a közös európai informatikai
rendszer, mely tárol, kódol, továbbít, dekódol és új adatokat gyűjt. E
kereten belül vallási, filozófiai, világnézeti, regionális stb.
informatikai alrendszerek alakultak ki diakron és területileg
egyaránt.
Az orvosi informatika, mint ezt a fenti példákon megpróbáltam
bemutatni, elválaszthatatlan egy adott kor, jelen esetben a 20. század
filozófiai áramlataitól, azok fogalmi kereteitől és végső fokon nem
szakítható el az európai kultúra és civilizáció alapjául szolgáló
kereszténységtől.
IRODALOM:
Clark; A.: A megismerés építőkövei, Budapest, Osiris Kiadó, 1996.
Harré, R.: The Philosophies o f Science (Second Edition), Oxford,
Oxford University Press, 1985.
Rényi A.: Napló az információelméletről, Budapest, Gondolat, 1976.
Schipperges, H.: Moderne Medizin im Spiegel der Geschichte, Stuttgart,
Georg Thieme Verlag, 1970.
Turay A.: Filozófiatörténeti vázlatok, Budapest, Szent István társulat,
1996.
Wartofsky, M. W.: A tudományos gondolkodás fogalmi alapjai, Budapest,
Gondolat, 1977.
MEGJELENT:
Dr. Kemenes Pál: Az orvosi informatika elmúlt száz éve címmel
In: A természettudományok, a technika és az orvoslás a millenniumtól a
millecentenáriumig (az 1996. évi ankét anyaga). Előadás rövidített változata.
Tanulmányok a természettudományok, a technika és az orvoslás
történetéből = Studies into the History of Science, Technology and
Medicine . Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége
Tudomány- és Technikatörténeti Bizottsága, Budapest, pp. 73-74.
Valamennyi dokumentum szerzői és egyéb jogai a szerző tulajdona.
Valamennyi dokumentum csak és kizárólag magán célra, változtatás nélkül
másolható a szerzőre és a forrásra történő pontos hivatkozással. Minden
más terjesztési és másolási mód és forma esetében a szerző engedélyét
kell kérni. A szerzőre és a forrásra való pontos hivatkozást és az
engedélyt a dokumentumban mindig fel kell tüntetni és annak mindig
benne kell maradnia a dokumentumban. A dokumentumok és azok részletei a
szerző és a forrás pontos megjelölése nélkül még parafrázisként sem
idézhetők és semmilyen célra fel nem használhatók. A dokumentumokkal
kapcsolatos jogokról az 1999. évi LXXVI. törvény A szerzői jogról,
továbbá a 2001. évi LXXVII. törvény a szerzői jogról szóló 1999. évi
LXXVI. törvény módosítása megfelelő szakaszai rendelkeznek.
