A
régi könyvek ismeretei elavultak, fogalmaink, szavaink tartalma idővel
megváltozott és az a kontextus amiben a szerző/k gondolkodott/tak mára
megszűnt.
A régi könyvekből azoknak az elképzeléseknek, ismereteknek
van ma is jelentősége amelyek hozzájárultak a ma érvényes
értelmezés-hagyomány kialakításához.
Az aktuálisan érvényes
értelmezés-hagyomány revíziója, elemeinek cseréje, újraértelmezése, új
elemek felvételével történő bővítése vagy szűkítése stb. révén az
aktuálisan érvényes hagyomány átalakítására, végső fokon új
értelmezés-hagyomány kialakítására nyílik lehetőség.
Igen elmélyült
és sokirányú tanulmányozás eredményeként feltárható és többé-kevésbé
rekonstruálható a szerző/k eredeti fogalomhasználata egy-egy mű
kontextusa és szavainak konnotációi stb.
Az eredmény az értelmező
értelmezése marad bármennyi munkát fektetett a feltárásba. Minden
olvasat egy-egy értelmezés. A parttalan értelmezéseknek az
értelmezés-hagyomány és a közmegegyezés szerinti józan ész szab határt.
Minden
egyes olvasat egy-egy értelmezés. A közmegegyezés által elfogadott
értelmezést hagyományosan a szerző/k szavainak értelmével azonosítjuk.
Az
értelmezés-hagyomány az egyes értelmezéseknek az értelmezők közössége által
aktuálisan elfogadott értelmezéséből alakul ki a szokásos használat -
közmegegyezés - útján.
Az
aktuálisan érvényes értelmezés-hagyományok összessége a
kultúra.
A nyelv nemcsak leír, hanem értelmez is.
A fogalmak tartalmának történeti vizsgálata, a korabeli
értelmezés-hagyomány feltárása, megismerése, a
metafora, az elméleti keret, szótár, lexikon stb. egy nagyobb egység
irányából és a fogalmak irányából egyszerre történik a hermeneutikai
körnek megfelelően. Egészből a részt és részből az egészt értelmezik.
Természetesen, az
értelmezés az értelmező értelmezése és közmegegyezések által válik
igazzá, az értelmezés-hagyomány részévé. A nagyobb egység irányából
történő megközelítést kevésbé hangsúlyozza az irodalom. (pl.
metafizikától való tartózkodás stb.)
A
tudománytörténet mint minden tudomány a folyamatos újraértelmezés
állapotában van. Új ismeretekre a korábbiak alapján jutunk és az új
ismeretek korábbi ismereteink átértelmazésére
vezetnek. Az állandó újraértelmezés tagadása ahistorikus
álláspont és azonos a fejlődésképtelenség és
gondolkodáshiány beismerésével.
L. még Dr. Kemenes Pál: A reneszánsz és a tudomány Bp. 2014.
