Mese a 2-röl

         Nem tudom eldönteni, hogy megtörtént-e, vagy csak képzelödtem egy nem tul hosszu történetet fontos jelenetekkel. Hogy is tudnám eldönteni abból pl., hogy "X azt mondta, hogy Y"? Össze kéne szedni a lényeget pontosságok nélkül, hogy megis csak nyoma maradjon.

         A/. Egy közelbe járó nö beszervezett egy zsidó bandába. Kényszerböl tette, vagy ö akarta? Egy közeli városba elvitt egyik vasárnap. Utközben egy ház sarkánál ("sarokház") megforgatott többször, hogy megszakadjon bennem az utvonal-szekvencia, vagyis ne tudjam reprodukálni az utat, ne tudjak visszatalálni, noha nem fogok emlékezni rá. A lakásban hosszu asztal két oldalán sokan ültek. Én voltam a "kinézett". Mi ketten egymással szemben ültünk az asztalnál. Talán kaja is volt. Ideges voltam, tudtam-e egyáltalán enni?

         Tölem balra, az asztalnál ülök mögött, többször észre vettem egy nagyon mosolygó kis embert, aki hol közel jött hozzám, hol eltávolodott tölem. Olyan volt, mint egy kismajom. Amikor "kiakadtam", vagyis lefagytam a vele való összenézésböl, csinált velem valamit, mint aki hipnózisban van? Azt hiszem, igen. Talán kérdezett tölem mélyröl. Aki odavitt, késöbb azt mondta: "Megtudták például, hogy nem vagy feljelentö tipus." És még mit tudtak meg, mit csináltak velem? Nem tudom.

         B/. Ezzel a növel volt egy másik nö. Valamiért odaragadt néha a figyelmem. Nem tudom, miért.

            ...

         C/. "És ha elrohannék a nyilvános telefonig, hogy fölhivjam a rendörséget?" - kérdeztem egyszer én (nem volt akkor még a lakásban telefonom, csak nyilvánosból tudtam telefonálni.)

            "Nem érnél oda."

            "Képes lennél ártani nekem?"

            "Vagy te, vagy én."

         D/. Mikor egyszer mentem le a boltba, akkor a játszótér mellett, a járda szélén ott állt ez a két nö. A hosszu (ugy tudtam, ö volt a parancsnok, a szervezö) állva lefagyasztott, ugy nézett a szemembe, hogy "félalvó" állapotba vitt, amiböl többször kihozott a ricsaj a játszótérröl. De végül talán én adtam meg magam (ugy-nevezett szeretetböl, vagy "essünk már tul rajta"!, vagy "ha már nem tehetek semmit ellene, legalább higgyem azt, hogy én akarok segiteni nekik, hogy 'melléje állok'". A kisember jelleme ilyen.). A mondat, amit belém mondott késöbb kényszerüen végrehajtódott:

         "Este 7-kor gyere fel az X lakásba!"

         Este nem tudtam, hova és miért készülök. De kényszert érezve mentem át a megadott cimü lakásba. Ott volt a két nö. Én merev voltam, mint egy szobor, ültem valahol.

         "Miért igy csinálod ezt, miért nem ugy, ahogy más; elcsábitasz, rábeszélsz stb.?" - kérdeztem a hosszutól.

         "Mert ismerlek téged és tudom, hogy te nem mész fel egy másik nö lakására. Meg én igy akartam."

         E/. A talán képzelt történet szerint egyszer elmentem (vittek?) abba a közeli városba, mert a kisebbik ott lakott a szüleivel. (Nem mondom a helyet.) Némi együttlét után jöttünk vissza. Itt, ebben a városban látott minket anyám. (Igaz-e?)

         F/. Megszokott helyükröl, egyszer csak hirtelen eltüntek (valóság). Mások voltak helyettük. Miért? Befejezték a feladatokat velem és másokkal?

         G/. Egyszer szintén ugyanabban a lakásukban az egyik szoba közepén "ébredtem fel". Nem emlékeztem, hogy mi volt elötte, hogy kerültem oda és miért. Igy intézték. Szörnyü volt. Nagyon megijedtem. Mindez törvényesen történt. Akivel ilyet csináltak, az nem tud szabad tér közepén állni talán, de nem tudja, hogy ezért.

         H/. Ugyanabban a lakásban, a szemközti házban voltunk egyszer hárman ismét. Azt mondta a hosszu:

            - "Kapsz még egy feladatot."

            - "Arról volt szó, hogy nem lesz már több." - ellenkezett a "kicsi" nö.

            - "Ezt még meg kell csinálni." - mondta a hosszu.

         Végül én is öt támogattam, mint jó alattvaló, jó beosztott, jó diák, jó állampolgár a hatalmat.

         Valamit csináltak velem a lakásban, aztán lefagyasztva kitámogattak a lépcsöházba. Bezárták a lakásajtót mögöttünk. Aztán le a lépcsön, én mint egy krumplis-zsák, két oldalról támogattak. Ugyanigy átvittek a másik házba, az én lakásomba, megállitottak az elöszobában. "Mint aki olvassa a faliujságot." Miközben ök elökészitették a szobát. Forditva fektettek le az ágyamba; arccal az ablak felé. Kicsit kinyitották az erkély-ajtót. A konyhában a hütöbe betettek három sört. Aztán elmentek.

         Én félalvó állapotban programot irtam a fejemben. Legalábbis ugy tudom, hogy ez volt a feladatom. Mikor végeztem, mondtam egy-két szót: "Kész vagyok.", vagy valami ilyesmit. Ekkor elmondtam az egészet halkan, hogy a szemközti ház lakásában rögzithessék, majd késöbb szöveg-formátumra konvertálják.

         Ezt az egészet ezután elfelejtettem, és nagyon kimerültnek éreztem magam. Mintegy automatikusan kimentem a konyhába, kivettem egy sört a hütöböl, viszamentem a nagyszobába, leültem a TV elé, kerestem valami zenét, és megittam. Mind a három sört egymás után.

         (Azóta dolgozom mindig éjszaka, amit hajnali sörözéssel zárok? Lehet. Mindig keresek valami tenni valót, sokszor feleslegest. Ez az idöbeosztás azóta maradt bennem?)

         I/. "Láttalak az ablakból. Ugy támogattak ketten két oldalról, mint aki részeg. Mi történt?" - mondta ezt anyám annak idején. Én elhessegettem a dolgot, mivel irreálisnak hittem, nem tudtam róla. Szégyelltem magam. És zavart, hogy nem értettem.

         Okoz-e ez járásbizonytalanságot az illetönél? Lehet.

         J/.

         - Most egy ideig nem találkozunk. - mondta egyszer a hosszu nö.

         - Meddig? - kérdeztem.

         - Azt nem lehet elöre tudni.

Mit terveznek még velem? Nem tudom. Biztosan nem jót.

         K/. Hányszor két nöt láttam én ugyanennek a két nönek buta fejemmel? Valódi helyszinekre emlékszem-e? Vagy minden máshol volt? Nem tudom.

         Két nö használt valamire, ahogy akart? Akik uralkodtak valakin, azok mindig lenézöen viselkednek már vele. Most már mindegy, az idö elmult, öregkorba érkezve a halálom jó megtalálása az egyetlen célom. Se világ, se lehetöség nincs máshoz. Ez a történet egy misztikus sztori marad.

--------------------------

Lejegyezve: 2007.