A csernobili baleset után számos mentális rendellenességről számoltak be. A pszichiáterek a szovjet érában, majd az azt követő időszakban egyaránt egy közös betegségként, ún. radiofóbiaként diagnosztizálták az összes ilyen esetet.

Sztálin büntető munkatáboraiban, a gulágokban általában szűkében voltak a gyógyszereknek. Így aztán bárki került az orvos elé, egy "Analgin" nevű gyógyszert kapott, tekintet nélkül arra, hogy mi is volt a betegsége. Néha az orvos kettétörte a tablettát, és azt mondta a fogvatartottnak: "Az egyik felét vegye be a láz ellen, a másikat pedig a fekélyére". Pontosan ugyanezt a kezelési módot alkalmazzák azokon az embereken is, akik Csernobil miatt valamilyen rendellenességgel élnek. Bármi is a valódi probléma, a diagnózis radiofóbia, a kezelés módja pedig ugyanaz a (hatástalan) tabletta.

2006 szeptember

Fehéroroszország

A Csernobilból kiszabaduló sugárzó anyagok a szomszédos Fehéroroszország (másik nevén Belorusszia) teljes területének egyötödét szennyezték be. Mindenki tudja, hogy az a terület alkalmatlan mezőgazdasági célokra, és a sugárszennyezés még akkor is ott lesz, mikor Lukasenko több cikluson átívelő elnöksége már csak távoli történelem lesz csupán.

Idén tavasszal Lukasenkót újabb ciklusra választották elnökké, aki ezután bebörtönözte az ellenzék vezetőjét, majd kihirdette totális győzelmét minden ellensége felett - Csernobilt is beleértve. Ünnepélyesen bejelentette, hogy a fent említett területek egy része újra lakható. Írni akartam neki egy levelet, melyben gratulálok a győzelméhez, egyúttal javaslom, hogy a kihalt falvak betelepítését saját családjával és holdudvarával kezdje.

Úgy hallottam, hogy sikerült nekik "önkénteseket" gyűjteni, akik letelepednek ezeken a területeken. Azok közt, akik vállalták, hogy részt vesznek ebben a kísérletben, sok olyan ember van, akinek nincs hova mennie, például olyanok, akiket börtönbüntetésük után feltételesen szabadlábra helyeztek, valamint közép-ázsiai, korábban szovjet fennhatóság alá tartozó köztársaságokból, illetve Csecsenföldről érkeztek menekültként.

Mindezidáig minden hivatalos próbálkozás, mely arra irányult, hogy újra élhetővé tegyék Csernobil környékét, kudarcot vallott; erőfeszítéseik egyetlen kézzelfogható eredménye csupán néhány, pár oldalas, túlzón optimista kimutatás, amely az ENSZ beszámolóihoz készült.

2006 szeptember

Az oktatásunk

Csernobilt fel kéne fedni a fiatalok előtt, kötelező tárgyként kéne tanítani az iskolákban, mert minél többet élt már valaki, annál inkább hozzászokik és engedékenyebben viszonyul a világ dolgaihoz. A fiatalság az, aki valóban törekszik arra, hogy változtasson a dolgok menetén, nem a felnőttek, akik tökéletesen együtt tudnak élni a világ képmutatásával és kihasználják annak hibáit.

A Szovjetunióban az atomfizika kiváltságos tudományág volt. Afféle burokban dolgoztak a KGB felügyelete alatt, munkájukat kizárólag Marxra és a tudományra összpontosították. A tantervük szándékosan figyelmen kívül hagyta az oktatás emberi vonatkozásait. Az Államnak nem filozófusokra volt szüksége, hanem hatékonyan dolgozó tudósokra és hazafiakra, akiknek meg sem fordult a fejében, hogy atomtitkokat szivárogtassanak ki a CIA-nak. Végül a puszta technika ilyen mértékű előtérbe helyezése olyan tudósokat termelt ki, akik nem voltak eléggé tudatában az élet egyéb dolgainak, így munkájuk következményeinek sem. A szovjet rendszerű oktatás nem tanított az ember tiszteletére. Az élet, különösen az emberi élet iránt tanúsított tisztelet és szeretet nélkül a tudás csak romboláshoz és nyomorúsághoz vezet.

Kiváltságosnak lenni egyben azt is jelentette: arrogánsnak lenni. Nem hallgattak senkire, aki nem volt a szövetségesük. A csernobili reaktor tervezőit több ízben kérték, hogy ne építsenek atomerőművet ilyen közel sűrűn lakott területekhez, de nem vették figyelembe ezeket a kéréseket. Azt is mondták nekik, hogy zárósapka nélküli reaktorokat építeni veszélyes, ennek ellenére megépítették. Sőt, még a csernobili baleset után is építettek ilyen rendszerű erőműveket.

Csernobil nagy részben az elhibázott, totalitárius oktatási rendszer eredménye is, ahol a tudás templomai afféle sakktáblák voltak. Egy atomfizikus-professzor olyan kiváltságokkal rendelkezett, mint egy királynő, míg egy irodalom- vagy történelemprofesszornak kevesebb jog jutott, mint egy gyalognak. Az évtizedek, melyek szlogenek ismételgetésével és képletekbe való kapaszkodással teltek, több millió, ólomszívű és elavult tudású technikust és tudós termeltek ki. A Szovjetunió összeomlása után ezek az emberek elözönlötték a munkaerőpiacot. Most újra itt vannak, és tevékenyek - az üzleti világban.

A kérdés: mi van most? Vajon az atomfizikusok és a vezérlőtermekben dolgozó üzemeltetők újabb nemzedéke képzettebb az előzőnél? Kétlem, mert a szovjet időkben a diákoknak legalább tanulniuk kellett. Most a világnak azon a részén, ahol én lakom, bárki keresztüljuthat a vizsgákon megvesztegetés által, vagy egyszerűen vásárolhat egy diplomát. Nincs rá módjuk, hogy tanuljanak Csernobilból, mert annak igazsága rejtve van előttük csakúgy, mint előttünk és a többi ember előtt, így aztán nem is kereshetik azt, ami hiányzik... A hivatalnokokat és az új reaktorok tervezőit csak még nagyobb felelőtlenségre bátorítja az a tény, hogy senkit sem büntettek meg a csernobili baleset után. Most ugyanazt teszik, amit mindig is tettek, de immár nyilvánvalóbban és cinikusabban, mert tudják, soha nem kell majd vállalniuk a felelősséget tetteikért.

A kormányok egy jó részét nagyvállalatok irányítják, és ezek a kormányok irányításuk alatt tartják a mai oktatást. Egyesült erővel azon dolgoznak az oktatás és a nevelés területén, hogy a fiatalok NE GONDOLKOZZANAK kritikusan arról, amit a nagyvállalatok, kormányok és rezsimek tesznek, és az eseményeknek "higiénikusan" tisztított változatát ismertessék meg velük, ami által a későbbi polgárok majd afféle jóérzéssel viszonyulnak a nagyvállalatok kormányokon gyakorolt hatalmához és befolyásához. Fejlesztik a hatákonyságot, a termelékenységet és a sikerre nevelnek, de újra hangsúlyozom, azokat a tárgyakat, melyek az emberi élet tiszteletét és megértését tanítják, elnyomják. A diákok csak egy meghatározott szakmát tanulnak, azt, hogy hogyan szerezzék meg a diplomát, és hogyan legyenek termelékenyek - de azt nem, hogy intelligensek is legyenek.

Az egész modern iskolarendszer egy szállítószalag, a tanárok arra törekednek, hogy csúszópénzt szedjenek ki a diákokból, akik arra törekednek, hogy diplomát szerezzenek a tanároktól. Az oktatási rendszerünk a hanyatlás utolsó szintjén van, lehetővé tették, hogy a szótárból eltűnjön a "fehér üröm" (csernobil - maga a szó - ugyanis ebből ered). Olyan orvosokat termel ki, akik azt állítják, a csernobili gyerekek magasabb IQ-val rendelkeznek, mint azok, akik nem szennyezett területeken élnek, valamint újságírókat, akik azt állítják, Csernobil csak egy kis tűzeset volt... Nem is beszélve arról a szemináriumról, ahol elfogadták napirendi témaként ezt: "Ne beszéljünk többet Csernobilról".

A legtöbb társadalmi intézmény, ami arra hivatott, hogy intellektuálisan és érzelmileg eltompítson minket, ami által könnyebben irányíthatóakká válunk, mindannyiunkat behódolóvá és csonkává tesz, mélyen gondolattalanná és reménytelenül tétlenné. Ez a rendszer megfelel az uralkodó elitünknek, mivel egy ilyen "megszelídített" lakosság következetesen alkalmas arra, hogy a vezető osztályok manipulálhassák. Ez minden kormány álma: irányítása alá vonni egy olyan embercsoportot, mely, mintha csak állatok csordája volna, telepíthető szabadon egyik szennyezett területről a másikra. De ez az álom nem több utópiánál. Ma egy fejletlen társadalom nem létezhet sokáig, képtelen a túlélésre; még ha van is megannyi vegyiüzeme és nukleáris létesítménye, egy ésszel nem rendelkező társadalom halálra van ítélve. Már számolhatjuk is a napokat...

2006 szeptember

***********************

Amatőrök! Dilettánsok! Ezeket a jelzőket szokták azok, akik fizetésemelésért vetik bele magukat Csernobil kutatásába, azokra dobálni, akik az igazság kiderítése iránti vágyból, vagy egyszerűen a történelem iránti érdeklődésből teszik ugyanezt.

Ez a megkülönböztetés azon a tényen alapszik, hogy személyes nyereség a témában a hivatalossal párhuzamosan folytatott kutatás során csak az energiaipar érdekeit szem előtt tartva érhető el, illetve azáltal, hogy minden alkalommal hangot adnak az általános nézetnek, miszerint azok, akik nem rendelkeznek diplomával vagy egyéb magas végzettségel, sohasem vehetők komolyan. A széles közvélemény a sugárzással kapcsolatos ismeretek hiányában ugyanennyi rálátással bír csak a témára, amiáltal a fenti véleményben is osztozik. Ebből eredeztethető a kormányhivatalnokok iránt tanúsított bizalmuk és a "szakmabeliek" iránti tiszteletük, egyidejűleg a "dilettánsok és hozzánemértők" iránti bizalmatlanságuk.

Az igazság ezzel szemben az, hogy ami az amatőr számára a cél, az a hivatásos számára az eszköz; valójában az igazi hozzáértők azok az emberek, akiket maga Csernobil érdekel, és csupán személyes érdeklődésből foglalkoznak a témával. Az "amatőr" szó a latin "amare" igéből származik, ami nagyjából annyit tesz: szeretni valamit. Egy "amatőr" azért foglalkozik valamivel, mert szereti azt a témát, nem pedig azért, mert fizetést kap érte. Csak az ilyen ember képes valamit teljes komolysággal űzni. Az igazi nagy eredmények mindig ezektől származnak, nem pedig azoktól, akik valamiben csak pénzforrást, illetve karriert látnak.

Azon kutatók számára, akik ismeretlenek maradnak, és ezért mindig hozzánemértőként gondolnak rájuk, a legnagyobb probléma az, hogy az "atombáróktól" és a kollégáiktól kell elismerést és fokozatot szerezniük. Ebben a vonatkozásban Schopenhauer helyesen mondta, hogy minden szellemi érdem legnagyobb balszerencséje az, hogy addig kell várnia, amíg azok, akik csak a rosszat teszik, elkezdik dícsérni a jót.

Bébiétel

A kérdés, amit gyakran felteszek magamnak: vajon az emberek meddig maradnak tudatlanságban Csernobillal kapcsolatban? Az általános történelmet követve az látszik, hogy a csernobili katasztrófához hasonlóan összetett események megértése és következményeinek feldolgozása sok időbe telik. Érthető, hogy az energiaipar a hírt nem fogadta kitörő örömmel, és sokan szeretnék homályba burkolni az ezzel kapcsolatos információkat. Mindazonáltal, előbb vagy utóbb lesznek majd olyanok, akik minden irányban elfogulatlanul látják a dolgot. A tények csak akkor fognak figyelmet nyerni egy, a könyvelőkénél és a magyarázkodó szóvivőkénél magasabb rendű intelligencia által.

A bennem élő optimista szeretné hinni, hogy ez a kérdés a későbbiekben fokozatosan a vizsgálat tárgyává válik, és fény vetül rá; át fogják gondolni, átbeszélik, és a végén kialakul egy korrekt nézet róla. Egy idő után - melynek hossza attól függ, milyen összetett dologról van szó - a lakosság egésze látni és érteni fogja azt, amit minden éles elme látott már rögtön.

Hogy megérjük-e valaha ezt a napot, az sok tényezőtől függ; általánosságban, minél fontosabb és nagyobb egy történelmi esemény, annál kisebb az esélye, hogy azok, akik átélték, megérhessék azt a napot, amikor a köd felszáll és az igazság kiderül mindenki számára. Példa erre: 50-70 évet vett igénybe, míg az itt élő emberek nagy része megtudhatta az igazságot a forradalomról, az éhínségről és az elnyomásról. Úgy tűnik, a történelem mindig csak az öreg "gonoszok" felett győzedelmeskedik, míg a mai és a közelmúltbeli gonoszok legyőzik a történelmet. Csernobil esetében ez tovább is tarthat, de azért nem az örökkévalóságig.

Van egy előny, amit a tisztán gondolkodók élveznek: az általános dezinformáltság ellenére tisztán látják a dolgokat. Ők azok, akik rögtön megismerik a dolgok valódi természetét, nem csak fél évszázad múlva, mint azok az egyszerű lelkek, akik várják a végső eredményt, amit megrágnak, megemésztenek és visszaöklendeznek rájuk a történelemmel foglalkozó tv-adókon keresztül.

************************

What impresses me about Chernobyl is the half-life of some nuclear isotopes. A hundred, thousand, even tens of thousands of years! "Chernobyl will last until the second coming of Jesus," Gorbachov once said in an interview.

This spring the news anchors have introduced a new expression: "Old Chernobyl" Perhaps in this way they want to make us believe that Chernobyl is now fading history and soon will be gone completely...

Unfortunately, it is only its victims who are gone even before getting old. Chernie remains forever young, forever dangerous. The birth pains of its nuclear accident 20 years ago is just a few seconds in the age of this eternal infant.

I believe, part of the reason why the general population is not capable of seeing the extended age problem of nuclear accidents is because people can only comprehend time when it is already past. We are still too close to the time of Chernobyl to see the whole scale of its disaster.

Like a big building that requires a view from a long distance to see the shape of the whole structure, so it is with Chernobyl: the whole monstertude of its lengthening shadow will only appear after many generations. After that, it will not disappear until the End of Days.

******

On the gates of sarcophagus I'd gloomily write what Dante wrote over the entrance to his Inferno: "All hopes abandon ye who enter here."

**************************************

They say, in a kingdom of blind, one eyed man is a king. If you can see truly in the midst of general disinformation, then you are like someone who has at least one eye, when everyone around you has none.

You are truly a king or a queen, and you see things as they really are, while the rest believe what they want to hear. You see, everyone is applying false standards and being led by stone blind guides, all groping about among the other sightless wanderers, but you can do nothing to change it. There is no way for you to help anyone to learn what you see; for that they will need your eyes.

September, 2006

New Element (Parody)

Scientists of one of banana republic recently announced the discovery of the heaviest element yet known to science. The new element has been named "Governmentium."

Governmentium (Gv) has one neutron, 25 assistant neutrons, 88 deputy neutrons, and 98 assistant deputy neutrons, giving it an atomic mass of 212. These 212 particles are held together by forces called morons. Morons still unexplored substance, the distinctive feature of which is large amount of pockets.

Governmentium has a normal half-life of 4 years; it mass will constantly increase over time, because during decay cycle, the mass of pockets of assistant neutrons, deputy neutrons and assistant deputy neutrons on the increase and when it reaching critical concentration, the stucture undergoes a reorganization, in which some morons become a neutrons, a portion of the assistant neutrons and deputy neutrons exchange places. Since Governmentium has no electrons, it is inert. However, it can be detected, because it impedes everything with which it comes into contact and it comes in reaction with everything that has electrons and not inert. A minute amount of Governmentium can cause a reaction that would normally take less than a second to take over four days to complete.

When Gv decays, it falls into another new elements, Retiredum (Re) and Retardium (Rt) which some call Dementium (Dm)

September, 2006

Bloggers and journalists

Nowdays mainstream media must battle with tough competition from internet. Bloggers keep winning audience and more and more newspapers are on the brink of bankruptcy. The reason is simple, internet bloggers are much more objective, genuine, and liberated than folks who work for news agencies. Newspaper reporters and anchors often wonder why people are blogging on the internet. What they really can't understand is why bloggers will do for free what they, reporters, can not accomplish for money.

Basically bloggers do a better job because they don't write for money. People will start writing badly as soon as they write for pay. An author can only remain objective when writing for the sake of the facts he or she is revealing. Authors who write for money are much like prostitutes: Their goal is to please media bosses and please tastes of reading public. Further, just like prostitutes, it is impossible for them to receive pleasure from their activity. A dedicated blogger never seeks to please anyone's taste. Very often they work in defiance of all official and business policies, writing only for the pleasure of thinking and sharing with others their private conclusions.

Journalists and bloggers are so different. A true blogger can not write for the media just like a newspaper reporter can not blog.

Everyone who applies for work at any news agency, regardless if it is paper or tv or radio, shall be prepared to follow all instructions of political correctness, such as not to offend ethnic minorities, not to hurt religious feelings, not to step on any fat toe of the nuclear monster, not to bite a feeding hand of chemical food production etc... With all those restrictions the mind of journalist is being shackled to a frame of limitations and, like a bird in a cage, can not move. The mind of a blogger is a free bird, flying without boundary, seeing everything as it really is. The blogger can therefore speak his mind without constraint. The basic intelligence or education of the blogger is not important, what matters most is that such a person is master of their own thoughts and their intellect keeps on growing. In contrast, the mind of a journalist inevitably bogs down in a morass of ignorance and apathy and is therefore constantly degrading.

If you are going to work for mainstream media, you will have to obey all their rules. Eventually you will feel as if you received invitation to a disco and, upon arrving, found everyone dancing on crutches. Later you will discover that, apart from those who are naturally lame, there are actually some good dancers who wear crutches only because they have to feed their families. If you join in the dance of the lame, then in a number of years you will find that you, too, are lame and that you can no longer dance without crutches. Congratulations - you have become a journalist.

October, 2006

******************

Our civilised world is a big masquerade-show, where grief of officials, smiles of shop-keepers, compassion of philanthropists and voluptuousness of porno actors are only masks, there is nothing real about them. One puts on the mask of law and becomes a lawyer, another chooses the mask of patriotism which morphs him or her into a politician, sometimes a politician takes environmental issues of doctrine then he becomes the environmentalist and so on. Basically, behind most of those masks are moneymakers and counterfeiters, whose success rates as con men are greater than their abilities to hide their real faces.

With countries of the world it goes exactly the same: each presents only a happy-face, fabricated by an assortment of politicians, pop stars, movie personalities, sport figures, and celebrities of all kinds.

They present only the "game-face" of their countries, and we can learn nothing from them. The real face of a country is revealed when the social uprisings, strikes, and wars break their brittle little masks apart. As the scales fall away, for a little while we see their real problems. Chernobyl in this respect is a complete disaster, the image of my country is tarnished for decades. In the first 10 years after the accident it was really hard for them to put any mask on such a gloomy face, but all her citizens can now join the masquerade-ball. Ukraine has gotten herself some good socker players, boxers, singers and dancers. No matter how dark the night, the party can just go on and on...

September, 2006

*****************

In Gulag prison system when convicts wanted to kill some informant, without anyone being held responsible, they usually coiled a long rope around the neck of the traitor. Then a few dozen people pulled one side, and few dozen pulled the other side of the rope. In this way, no particular person could be determined as having caused the actual death.

The more people involved in the rope-pulling, the greater the chances for all of them to escape both punishment and personal accountability. This is the main principal of all collective crimes and this explains why the number of Chernobyl victims is always the same and why no one has ever admited guilt or expressed any remorse for this crime. There were just too many people on both sides of the rope.

September, 2006

*****************

Today, on December, 16th, 2006 I noticed that the level of radiation at my home was higher than normal. I went outside and measured the radiation at a different parts of my neighbourhood. I used several different Geiger counters just to be sure. They showed 20-25 mR/hr, which is two times greater than normal.

Later, through my information sources, I learned that the higher radiation level was the result of some maintenance work on the Chernobyl sarcophagus - (they opened up part of its roof) This left me wondering if the new radiation was reflected or if it was brought with the wind. We can only guess because there is no mention of any such event in the news, and our weather report says the levels are normal.

December, 2006

**************

In February 2007, my friends' father died of lung cancer. He worked in Chernobyl as a driver from the first day of the nuclear accident in 1986. At his funeral I met an other driver, a collegue of the dead man. We spoke as we waited for the burial service and I learned some interesting things. He told me he is the last survivor from the pool of drivers that were sent to Chernobyl. He also said that the territory, which is surrounded with barbed wire and known as the "Chernobyl Dead Zone," is not a 30 kms radius around the reactor, but it actually 40-50 kms. Upon arriving home, I checked my maps and yes, only one checkpoint is at a distance of only 30 kms from reactor. The other dozen checkpoints are located 45-50 kms from ground zero. Why does everyone refer to the Chernobyl "Dead Zone" as 30 kilometers when the radius is in fact 45 kms? What about the huge area beyond of this territory? Does anyone think the barbed wire can keep the radiation from spreading. The way our eyes follow the ball instead of the game is really frightening...

About book publishing

Twelve years ago I was delivering books to a prison. We were also cleaning all the old Soviet books out of its library. The prison Librarian, whom I depicted in the short story "Nikholayevich", wept at seeing thousands of such books being carried out of his library. 'Several generations,' he said, 'have been raised with those books and now we just have to throw them away for utilization.

These days when I walk through endless rows of new books at some book fair, exactly like my friend the librarian, I can only sigh with thoughts that in just a few years none of those authors will be remembered at all. The whole of modern literature is a lottery that has never had any winning tickets, because now it is industry, where everyone is busy with making money off literature: authors and publishers, critics and advertisers - all corrupt - they keep together, mutually sustain each other, they are part of the same system and all have but one goal: robbing the reading public of their time and money.

Such industry thrives on the mindless desire of the public to buy only books on the bestsellers list. Open any such book and you will see it melts on your mind, like cotton candy. It is because there is no way to publish ones thoughts in book form. This system is intolerable to intellect, it trample on everything that appears to be above the common level, which forces authors to write about dragons or flying saucers or anything, except reality. Reality is banished from modern literature because realism reveal how domesticated we have really become. Similarly, there is absolutely no way to publish a book about Chernobyl here. All our Chernobyl books must be printed in Western Europe and now with resurgence of nuclear monster it became difficult to print them anywhere.

Very little of our modern literature will stand beyond the day after tomorrow, except those by mediocre authors: the inventors of new clamour, with strong connections to show business, who create another period in a history of literature that will make posterity sigh when it lights upon a grotesque architecture of words. It will push the door of this decayed structure and find it utterly empty, nothing alive inside of sarcophagus, not a single living flower can be extracted from that dry herbarium of conventionalities, not even a trace of thought to stop the future librarians from throwing our time bestsellers to the recycling can.

October, 2006 **************

Chernobyl is alien to the spirit of our epoch, because our culture denies all misery and only accepts success. We are moved by the hope of gain than by the danger of loss. People learn only to seek the maximum pleasure with minimum thought. Realism has no place today and one who speaks with a realistic outlook sounds like a terrible pessimist. The huge propaganda machine teaches that happiness is mandatory while misery is optional. Its relentless mantra is 'enjoy life every day in every way and to live, like there is no tomorrow.' Eventually, this prevents whole societies from admitting and learning from their mistakes. As a result, the world keeps generating more and more of bad news.

At all times, the first rule for wise conduct of life has been expressed by Aristotle. He bids us direct our aim, not toward securing what is pleasurable and agreeable in life, but toward avoiding, as far as possible, its innumerable evils. Now, this rule is disregarded. I believe that side-stepping it is the source of all our present and future troubles. How can people avoid evils, mistakes, and failures if they deny such problems even exist?

P.S.

If we live like there is no tomorrow, there won't be.

[Footnote 1: "The prudent man seeks not pleasure but freedom from pain" Aristotle "The Nicomachean Ethics" 1152b10

*****************

Chernobyl is a hard lesson and it has shown to the world that we cannot let technology get ahead of our own development.

***********************

Chernobyl Churches

There are more than 2,000 dead towns and villages within a radius of 250 kms (155 miles) around the twisted, Chernobyl reactor. There is no way to count all the villages because many have been systematically demolished by the authorities and some roads are ruined now.

Traveling through the dead zone I have yet to see any ruined church. Looters are superstitious folks and are afraid to rob churches. Also, nearby community members come to fix the abandoned churches every few years, so they stand longer than all other buildings in the area.

Doors in these old churches are unlocked. There is nothing valuable inside, only a couple of cheap icons, towels and slightly radioactive Bible - usually opened to the page where the age of wormwood is foretold (Revelation 8: 10,11*). Few people can remain unaffected when they learn that the Ukrainian word for 'wormwood' is 'Chernobyl'. I am not exception and this inspired me to explore the sacred side of Chernobyl.

Chernie is haunted by many ghosts, because there are two spiritual armies still and always at war: the forces of good and evil. As long as the churches still stand, the battle continues. It is not just an empty place, like those deserted coal mining towns. Chernobyl is magical, repellent, interesting and frightening at the same time. One who travels solo through Chernobyl never feels like he or she is alone, there is the ever-present feeling of being watched. The discomfort is real. This supernatural and unpleasant sensation can be felt even through the photos and videos of Cherny. The Christians call it: the presence of the devil.

I don't believe Chernobyl is only about the bitter taste of Wormwood, the falling star of Revelation. Our Chernobyl is just the final consequence of compounded human error and greed, the root causes of which are also indicated throughout many books of old and new testament.

If I had to bring a few passages from the Bible that explains the causes of Chernobyl, I'd bring as the most striking and most appealing the temptations of Jesus in the desert. These did not emanate from a finite, terrestrial intellect, but indeed, from the eternal, absolute and consumately evil mind of an exiled angel: Satan himself.

Those temptations are Miracle, Bread, and Authority. Temptation with Bread is the most applicable to the Chernobyl disaster and most difficult for the human race to resist.

'Thou see these stones in the desolate and glaring wilderness? Command that these stones be made bread - (and mankind will run after Thee. Show people a miracle and they will follow Thee),' croons the evil angel.

Jesus rejects them all, but mankind is too weak. Science knows how to turn uranium stones into both weapons and bread. The people embraced the vision with unbridled enthusiasm, lured by the tricks of nuclear alchemy. Never mind the penalties of Time's usury and the violation of all natural principles, the people chased after those tainted miracles, marched with nukes in parades, and shouted - Hurrah!

But after the reactor exploded, the people lost their enthusiasm. Science, too, is frustrated and no one believes in miracles anymore. The time of free will is gone and the real nuclear violence begins. We can do little to stop it, because if we take away their sword we also lose our bread and butter, so we must consume it now in order to go on living. The second advent of nukes is not about miracles as was the first - now, it is about necessity. Turning nuclear particles into food has now become an industry fueled by the will to live.

In Satan's three temptations of Jesus we find, as if blended into one and foretold to us, the complete future history of man. We are shown three images, uniting in them all the future axiomatic, insoluble problems and contradictions of human nature. The seeds of this truth are rooted deep and wide inside the Bible; it is more than a few scattered passages. Chernobyl is a vital icon for modern Christianity, and a bitter fountain of learning for us all.

* Revelation 8: 10 - And the third angel sounded, and there fell a great star from heaven, burning as it were a lamp, and it fell upon the third part of the rivers, and upon the fountains of waters; 11 - And the name of the star is called Wormwood: and the third part of the waters became wormwood; and many men died of the waters, because they were made bitter.

next volume