Finnországi turné
Hosszas előkészítő munkálatok után körvonalazódni látszott a finnországi
utazás. Négy szereplés (ebből egy Észtországban) tíz napra elosztva, már-már
nyaralásnak nevezhető. És mivel ezáltal nem kellett túlságosan a szereplésekre
koncentrálnunk, a társaságnak az ilyenkor szokásosnál jóval több ideje
maradt zenén kívüli dolgokkal foglalkozni. Így az emberek már igen hamar
két nagy csoportra voltak oszthatók. Az egyik halmazba tartoznak, akik
valakit a másik nemből meg akartak szerezni maguknak (függetlenül a végeredménytől).
A másik halmaz tagjai azok, akik ezeket a viszonyokat nagy érdeklődéssel
tanulmányozták (átfedés lehetséges). Akik egyik halmazba sem tartoztak,
elenyészően kevesen voltak.
A műsor annyiban feltétlenül jónak mondható, hogy egy Bárdos-mű se
került az összeállításba. Viszont, mert minden szereplés templomi koncert
volt, egyházi művekből lehetett csak választani. Ami azt eredményezte (bár
ennek szükségszerűségét vitatom), hogy az egész műsor egyetlenegy viszonylag
gyors darabot tartalmazott.
A finnek küldtek valami nyálas (vagy inkább jelentéktelennek mondható)
Sibelius-darabot, de hogy azt mikor kell énekelnünk, nem közölték. Néztem
a mű holdbéli nyelven íródott szövegét, és erős kétségeim támadtak a fene
nagy nyelvrokonságot illetően. (Egyébként a mű előadása irgalmasan elmaradt.
Lehet, néhány jobb érzésű finn úgy gondolta, hogy talán ezt azért mégse...)
Szó esett még valami buliról, ahol nekünk majd egyénileg kell megnyilvánulnunk
(a finnek kifejezetten ezt várják). Én ajánlkoztam, hogy ha minden kötél
szakad, eléneklek két-három népdalt, néhány lány meg jelezte, hogy szívesen
megtanít a finneknek magyar néptáncokat. Az Öreg is fellelkesült, és az
egyéni produkciók támogatásának jegyében azt mondta, mindenesetre rakjuk
be a túlélőcsomagba Bárdos Csillagvirágát. De ez még nem volt elég, mert
el kéne vigyük a Régi táncdalt is. (A Régi táncdal egy - azt hiszem - Ungaresca
nevű dallam a Mit-tudom-én-melyik kódexből. Mixolídben jópofa, Bárdos által
dúrosítva és kórusfeldolgozva förtelem.) A kottából csak egy példány volt,
ám Kontrazsuzsa önfeláldozóan magára vállalta a sokszorosítás kemény, de
magasztos munkáját.
Tíz nap elég hosszú idő ahhoz, hogy már komolyan veszélyeztesse a róla
készült napló üdítő rövidségét; mindenesetre megpróbálom dióhéjasítani.
Az egyes eseményeket (jelenségeket, megnyilvánulásokat) plusz-, illetőleg
mínuszjellel minősítem, azok örvendetes vagy sajnálatos mivolta szerint.
(A nulla közömbös dolgot jelöl.)
Aug. 10., csütörtök
A repülő kora délután indult. Benőgergővel bekéretőztünk a pilótafülkébe.
(++)
Helsinkiben a reptérről egyenesen a kikötőbe igyekeztünk, hogy elérjük
a Tallinnba induló kompot. A kompon volt hajóbár is, valódi zenekarral.
(0)
Bánlaci a Maciandival táncolt. (---, ez egyben történetünk esztétikai
mélypontja.) Volt naplemente a tengeren (+++).
Érkezésünk után buszra pattantunk, és irány Rapla, ahol (illetve amely
hely közelében) valami vidéki kúriából kialakított szállodában helyeztek
el bennünket. (Erre gyártott nyelvtörőm: RAPLAI PALA RAKLAPRA RAKVA. A
legtöbben simán elmondták - nekem nem sikerült.) Kaptunk vacsorát is: egy
csészényi vegyes zöldet meg valami teafélét (-).
Emeletenként csak egy-két zuhanyozó és vécé (--).
Különösen a vécék zsúfoltsága villanyozott fel néhány lányt, aki a
fiúrészleg mosdóját foglalta el, "bocs', de én most hajat szárítok" felkiáltással,
mintha a szobákban nem lett volna konnektor (--).
Aug. 11., péntek
A reggeli már kontinentálisnak mondható (+).
A délelőtt félelmetes hatásfokú szüttyögéssel telt el (--).
Ebéd (+) után átbuszoztunk Märjamaaba. Itt beültünk egy templomba.
Hogy miért, rejtély, mert nem abban szerepeltünk. Mindenesetre előkerült
egy ember, aki az észtországi lutheránus állapotokról (közösségek, templomok)
beszélt, majd a bennünket körülvevő templom adatairól. Ehhez leakasztott
egy képet a falról. Azt hittem, a kórusnak akarja ajándékozni, de nem.
A kép a templomot ábrázolta kívülről, így odabent is magunkba szívhattuk
az odakint világát. Miután még nem állítottuk fel házi Statáriális Bíróságunkat,
ezt kihasználva egy vagy két kórustag magával rántotta a kórust az "akkor
most lehet kérdéseket feltenni" kelepcéjébe (-). És hát, természetesen
volt Spontán Dalrafakadás (-) is (a továbbiakban SD).
Átmentünk a tetthelyre. Volt még időnk, amit egyéni sétálással (0)
töltöttünk el. Aztán egy egész tűrhető szereplés (+). A hangverseny látogatottsága
jónak mondható (+). Este kontinentális vacsora (+).
Aug. 12., szombat
Hajnali kelés, gyors reggeli, hogy elérjük a Helsinkibe induló hajót. Tallinn
megszemlélésére egy percünk se jutott (--).
Helsinkiben buszra pattantunk, irány Syöksynsuu. Ez úgy hangzik, mintha
én hülyéskednék, de tényleg ez a hely neve. A szállást a helyi egyház tartja
fönn, jellemzésére többször elhangzott a "konfirmációs tábor" kifejezés.
Áll egy hosszúkás, földszintes épületből, mely a lakószobákat (többnyire
négyágyasakat), a két közös fürdőhelyiséget és a konyhát-étkezőt foglalja
magában. Volt kétágyas szoba is, ezt Árpival azonnal lenyúltuk (+). Vagy
100 méterre a háztól, a tó partján a szauna épülete, melyben nemcsak a
szauna és a hozzá tartozó öltöző épülete található, hanem egy lakószoba
is meg egy afféle klubszoba kandallóval.
Kaptunk ebédet, majd bementünk egy Hämeenlinna nevű helyre, ahol is
a központi templomban zenekaros próbán vettünk részt. A műsor: W. A. Mozart:
C-dúr (Koronázási) mise (+++); előadók: egy finn szoprán (+), Lehőcz Andrea
(++), Drucker Péter (0) és egy finn basszus (--), aki nemcsak rossz volt,
de az utolsó pillanatig úgy tudta, hogy majd a c-moll misét énekli, sejthetjük,
mennyire tudta a művet. Valamint a Szolnoki Szimfonikusok (--), vezényel
Bali József (---). A próba egyetlen (pillanatnyi) pozitívuma rövidsége
volt.
Próba után hazamentünk, vacsora, majd a társaság lelkesen rácsobbant
a szaunára.
A kétágyas szobával megszívtuk, mert a női fürdőszoba közvetlenül a
szomszédunkban volt (-), és a fűtés sem működött (-).
Aug. 13., vasárnap
Reggeli és ebéd között szabad foglalkozás. Az Öreg elindult gombát szedni
(+). Ebéd után bebuszoztunk Hämeenlinnába. Főpróba, szereplés. A szereplést
úgy tessék elképzelni, hogy az első félidőben a zenekar mindenféle Händeleket
játszott, utána mi a karzaton előadtunk egy kis a capella műsort, majd
szünet, utána a Mozart-mise. A koncert tűrhető, a templom látogatottsága
jó. Utána átmentünk Loimalahtiba. Ott is van konfirmációs tábor, ebben
a szolnokiak szálltak meg. Ismerkedési est a zenekarral, a két finn szólistával
és néhány potyázó finnel. Valódinak nevezhető ismerkedés csak elvétve alakult
ki, minden társaság önnön berkein belül mulatott. Vacsora. Majd haza. Én
Marcival átköltöztem a szaunaházba, ami sokkal jobb volt, illetve lett
volna, ha Marci nem horkol olyan törvénytelenül.
Aug. 14., hétfő
Reggeli után ismétleg bementünk Hämeenlinnába. Gyönyörködhettünk a város
nevezetességeiben (szerintem a város baromi ronda). Idegenvezetés a várban.
Ezt az a körülmény tette elviselhetővé, hogy az idegenvezető srác kiválóan
tudott magyarul, ami annál is tiszteletreméltóbb, hogy saját bevallása
szerint csupán fél évig tanulta nyelvünket. A troppauerizmus Sibelius szülőházának
megtekintésével (két turnusban) tetőzőtt (---). Ha valamely elvetemült
egyént őszintén érdekelt a nagy zeneköltő szülőháza, hát az is csalódott.
Tudni kell ugyanis, hogy Sibeliusék erőst elszegényedtek, el kellett adniuk
a házat, berendezését elárverezték. A házban tehát néhány gyerekkori levélen
("Szeretett Nagybátyám!"), a fényképeken (pl. a kis Sibelius nagybátyjával)
és egy gitáron kívül (amit a nagybátyjától kapott) semmi sem eredeti.
Piknikus ebéd, aztán elbuszoztunk Janakkalába. 17:00-kor próba a templomban,
de szereplés csak 19:00-kor. Az köztes időt Sebestyénmikivel töltöttük
a templomkertben. Adomáztunk, viccelődtünk, egyre vidámabbak voltunk, míg
néhány helybéli rosszalló pillantása rá nem ébresztett bennünket, hogy
a temetőben vagyunk.
A koncert elég jó volt, a templom látogatottsága gyér.
Este az Öreg kapott egy gombaszárítót a finn konyhatündérektől.
Aug. 15., kedd
Miután városnézést-idegenvezetést kötelező szereplős napra tenni, kézenfekvő,
hogy napközben ki sem mozdultunk szálláshelyünkről. Programok: pingpong,
darts, szaunázás, csónakázás, napozás. Az Öreg gombát szedett (0).
Este be lehetett menni Hämeenlinnába, a fesztivál keretei között megrendezendő
koncert(ek)et meghallgatni. Bementünk, meghallgattunk egy orosz együttest,
amely egy szopránénekesnőből, néhány vonósból és egy mészáros küllemű csembalistából
állott. Produkciójuk a "ne tudd meg" kategóriájában maradt mindvégig (---,
ez egyben ottani zenei élményeink mélypontja).
Aug. 16., szerda
Reggeli után elbuszoztunk Turkuba, megismerkedni Finnország egykori fővárosával.
Útközben benéztünk egy helyre, ami egy Dúsgazdag Baromé volt, az efféle
Dúsgazdag Barmok ízlésének megfelelően berendezve és díszítve. A kórus
itt kapott kávét. Előkerült Johanna, aki a Dúsgazdag Barom felesége valamint
festőművész. Dúsgazdag Barom úgy mesélt róla, mint valami egzotikus állatról,
amiért sokat adott a piacon. Vásárolt kórus-CD-t is, amiért hálából SD-t
adtunk elő (---).
Piknikus ebéd, majd 17:00-kor próba a Szt. Miklós templomban. A legenda
szerint a templom fala tövében 1230 óta folyamatosan nő a virgács és a
szaloncukor (csak vicceltem). Mellesleg itt előadtam maciandizmusom, amennyiben
szereplőnadrágot és -zakót vittem ugyan, de fehér inget nem, így hamar
meg kellett szervezni a pótlást, ami az utolsó pillanatban sikerült is.
A szereplés igen jól sikerült, a templom látogatottsága minden eddigit
alulmúlt.
21:00-kor vidám ismerkedési est a helyi svéd nyelvű egyetem kórusával.
A használatos nyelv mindjárt meg is határozta a vacsora milyenségét (svédasztal,
hehe), erre még visszatérek.
Mindenféle ünnepi beszédek hangzottak el. Tudni kell, hogy Árpi, aki
az egész utat szervezte, ezidáig kínosan ügyelt rá, hogy ne kelljen viszonoznunk
a meghívást. Lehet rajta vitatkozni, hogy ez tisztességes-e, de mindegy,
a szándék most ez volt. No, egyszer az Öreg valami olyasmit mondott, hogy
reméli, lesz még alkalmunk közelebbről is megismerkedni egymással (vagy
valami ilyesmit), amit Bánlaci a svéd finneknek kész meghívásként fodított
le. És, persze, nem lehetett visszaszívni, vendéglátóink azonnal címet,
telefonszámot akartak cserélni.
Nem tudom, ki hogyan van vele, én számomra a "svédasztal" azt jelenti,
hogy az ember annyit fogyaszt, amennyit akar - ODABENT. Hát, amikor a kötelező
SD-k elmúltak, és mi szedelődzködtünk, Maciandi nyakonragadott egy kis
üveg valami italt és szépen kilopta magával (---, ez egyben történetünk
erkölcsi mélypontja). Én eléggé fel voltam háborodva (főleg azért, mert
ez már sokadik eset, amikor Maciandi megpróbálja bebizonyítani, hogy rá
más törvények vonatkoznak, mint másokra), szóval valami látszhatott az
arcomon, mert az Öreg megkérdezte, mi bánt. Én - név nélkül! - elmondtam,
mire az Öreg komoran bólintott, megköszönte, aztán több szava nem volt
a történtekhez.
Aug. 17., csütörtök
Reggeli után átköltöztünk Loimalahtiba (előttünk itt lakott a zenekar).
Az Öreg gombát szedett és Árpi fülét rágta, hogy szerezzen itt is gombaszárítót
(--). Amúgy szabad volt a foglalkozás (szaunázás, csónakázás stb.).
Aug. 18., péntek
A délelőtt szabad volt, az Öreg gombát szedett és szárított négy tálcán.
Délután próba, a terv szerint a soron következő kőszegi szereplésre. Ez
azonban hamar átcsapott Bárdos Régi táncdalának nyüstölésébe. Estére volt
meghirdetve a Fergeteges Záróbuli (résztvevőit majd a maga helyén leírom),
ide kértek valami egyéni és magyaros számot. Mint mondtam, erre készültek
néhányan (néptáncok) meg jómagam (népdalok). Az egyéni megnyilvánulás jegyében
(ezt is mondtam) a Bárdos-remeket kell majd elénekelnünk, mégpedig dossziéval
a kezünkben! A bulin! (---, ez egyben történetünk elmekórtani mélypontja,
holtversenyben egy lejjebb említendő esettel.)
Előtte még testületileg beutaztunk Hämeenlinnába, a fesztivál zárókoncertjét
meghallgatni. A zárókoncert annyiban volt érdekes, hogy a kórustagok között
utána parázs viták alakultak ki a színvonal megítélését illetően. Hadd
vezessem ide a saját minősítésemet.
Szólisták: az a szoprán, aki 15-én az orosz csapattal énekelt, szerintem
meglepően jó volt előző szerepléséhez képest. Egy alt, elég jó. Egy tenor
és egy basszus, borzalmasak; ez utóbbiak mind finnek. Szintén finn kórus
(talán éppen hämeenlinnaiak), közepesek. Egy észt kamarazenekar, nagyon
jók, még a tök tehetségtelen (hämeenlinnai) karmester sem tudott lényegesen
az ártalmukra lenni. A műsor: D-dúr zenekari szvit, egy kantáta és a Magnificat
J. S. Bachtól. (Fölszólítom a szemfüles Olvasót, találja meg ebben a bekezdésben
a rejtett hibát.)
Mindezek után tartottuk meg a Fergeteges Záróbulit Loimalahtiban. A
szólisták, a kórus, a zenekar, a karmester és természetesen mi voltunk
a résztvevők. Az Öreg megparancsolta, hogy addig mindenki maradjon a fedélzeten,
amíg a Bárdost el nem énekeljük. Egy idő után kezdett úgy fösteni, hogy
semmiféle produkciónkra nem kíváncsi senki, a csoportok makacsul nem keveredtek.
Így az Öreg lefújta a Bárdost, én pedig engedélyt kértem az angolos távozásra.
Nem akarok az Olvasó előtt a tapasztalt, öreg róka szerepében tetszelegni,
de bizony eljött az idő, amikor mégiscsak bekövetkezett az SD, csakhogy
én akkor már kies szobámban voltam, beee.
Aug. 19., szombat
A társaság bement Helsinkibe városnézni. Én maradtam, mert ideológiám szerint
fővárosban otthon is tartózkodhatom, ilyen szép természeti környezetben
viszont nem. Hanem a dolog rosszul sült el, mert egész nap teljesen egyedül
lenni a szálláson nem vidám dolog, elő is vett a depresszió (---, ez egyben
saját történetem hangulati mélypontja). Még szerencse, hogy az Öreg gondoskodott
elfoglaltságról: őriznem kellett a száradó gombákat (--).
Aug. 20., vasárnap
Reggeli után összecsomagoltunk, irány Helsinki. Maradt egy kis szabadidő,
addig kószálhattunk. Be kell valljam, hiba volt tegnap otthon maradni,
mert Helsinki - a többi, általam látott finn várossal ellentétben - szép.
Aztán eljött a búcsú pillanata, repülőre szálltunk. Ezúttal a pilótafülkét
Benőgergő magának nyúlta le (-). Mikor Budapesten leszálltunk (de még a
repülőn), néhány hülye múlhatatlan szükségét érezte egy utolsó SD-nek (---,
ez egyben történetünk elmekórtani mélypontja, holtversenyben a bulis-dossziéssal).
Kies fővárosunkban 40 fok volt a hőmérséklet, ezért elfogadtam Marci
ajánlatát, hogy a szülei autóval hazavisznek. Ez iszonyatos öngólnak bizonyult,
mert a tűzijáték és egyéb rendezvények kapcsán a forgalom gyakorlatilag
megbénult a felszínen. A Ferihegy-Lukács-fürdő út a rekkenő melegben kb.
kétszer annyi ideig tartott, mint a Helsinki-Budapest út a levegőben.
Back
to main page
Email: joleszgyo@bartok.radio.hu
