Site hosted by Angelfire.com: Build your free website today!

Hummel-művek CD-n és élőben

A darabokról

Ahogy a szakmában némileg lekezelően mondani szokták, szerző "derék, másodvonalbéli iparos". Hát, nem tudom, rám nem tett olyan nagy hatást, mint Druschetzky, Michael Haydnről nem is beszélve. Az tény, hogy Johann Nepomuk Hummel (amennyire megállapíthatom) bármihez nyúl, láthatóan hangszeres hozzáállással teszi. Ami azt eredményezi, hogy vokális művei tele vannak kényelmetlen, nehezen énekelhető helyekkel, főleg a szoprán számára. No mindegy, a Fertődy Hangversenymestere most ezt találta, és ha ő valamit talál, akkor a talált holmit a Jóisten se menti meg a megszólaltatástól, illetve megörökítéstől.
Utólag szúrom be, végül is a művek nagy részét sikerült megkedvelnem, bár a színvonalbeli szórás erősnek mondható.

Kotta

Idáig tulajdonképpen nem is lett volna érdemes elkezdeni a beszámolót, hiszen nagyjából minden úgy zajlott le, ahogy azt az előző két Fertődy-beszámolómban leírtam. Hanem a kottával kapcsolatos trehányságok tárháza (world-copyright stb.) új ötlettel bővült, ez pedig az enharmónia. Nem zenészek számára egy kissé sántító analógia: olyasmi ez, mint ha egy bemondó olyan (magyar) szöveget kapna kézhez, amiben néhány latin betű helyett a megfelelő cirill vagy görög szerepel. Így is elolvasható, csak körülményesebb. Ez azért különösen dühítő, mert végül a helyes hangok fognak megszólalni - tehát Domi nem vesz észre semmit -, csak így sokkal nehezebb leénekelni ezeket a helyes hangokat. Ez a bugyuta hiba egyébként úgy érhető el, ha az ember a kottát oly módon gyártja, hogy szintetizátorról játssza be a muzsikát a számítógépbe, és a program (vagy a felhasználó) nem elég intelligens hozzá, hogy módosított hangok esetén a helyes notációt alkalmazza. Nem is lett volna nagy baj, ha bugyuta hiba helyett nem kellene bugyuta hibák halmazáról beszélnünk. Amikor sokadszor szóltunk, az Öreg dühbe gurult, és - a mundér becsülete vagy mit tudom én, minek a védelmében - kijelentette, hogy beszélt a Hangversenymesterrel, aki erősködött, hogy a kérdéses hangok az eredeti partitúrákban is így vannak. Tehát - ez fontos - az Öreg nem látta a partitúrákat, csak a Hangversenymester bemondásának adott hitelt. És azért ilyen jellegű hibákat zeneszerzők nem szoktak ejteni. Magánvéleményem tehát, hogy a Hangversenymester valótlant állított.

Próbák

Sajnos, kicsit sűrű volt az életünk az utóbbi időben, egyik szereplés a másikat érte. Ennek még örülni is lehetne, csak hát így a Hummelek megtanulására kevés jutott. A márc. 28-iki próba ennek megfelelően idegbajos lett (szereplés és felvétel a rákövetkező héten). Sokadszor jelentem ki, hogy szeretem és tisztelem az Öreget, de az ilyenkor fellépő türelmetlenséget és lázas "behozni akarást" nem tudom hova tenni. Az Öreg azt is kijelentette, hogy Dominak nem lesz sok ideje velünk foglalkozni (ez igaz), ezért majd ő beállítja a darabokat. A szándék dicséretes, de azt eredményezte, hogy az Öreg úgyszólván hangonként leállt, és a hiányzó zeneiséget érzelmi töltettel igyekezett pótolni, amitől sokan lila hajat kaptak. És hát, amikor ilyen szűkre szabott az idő, ez a módszer éppen nem alkalmas arra, hogy a társaság készségszinten elsajátítsa a darabokat.
Ráadásul felbukkant a Hangversenymester is, és - most már mondhatjuk, menetrendszerűen - beültette az altba a feleségét. Ezt a "ráadásul"-t úgy értem, hogy minden ideges kapkodás mellett az Öreg nagyon meg akarta mutatni a fickónak, milyen magas hőfokon, mekkora odaadással is foglalkozunk a fickó projektjével - csak hát ezzel rajtunk verte el a port. No, de ha már a Hangversenymester megtisztelt látogatásával (vagy épp ezért jött), akkor néhány sajtóhibát is kijavíthattunk. Mert, mint kiderült, a kottát nemcsak a fentebb taglalt enharmonikus tréfák tarkították, hanem valódi hang- és szöveghibák is. (De azért persze world-copyright, meg amit akartok.)
Egyszer egy ilyen nem egyértelmű helyen megkérdeztük, hogy az ott piano vagy forte-e. A Hangversenymester elmagyarázta, hogy milyen zenei anyagok ütköznek ott, meg hogy miről szól a szöveg, majd hozzátette, hogy igen, az ott valószínűleg forte.
Hát, ilyen hangulatban zajlott le a próba. 31-én jön majd Domi is, ezért a notórius hiányzók is kéretnek jönni. (A Hangversenymester szólt, hogy ápr. 4-én menjünk be hamarabb a zenekaros próbára, mert fél, hogy kifutunk az időből.) Viszont az Öreg idegessége nem csillapult, úgyhogy bejelentette, elsején (szombaton) is tart próbát. (Az igazsághoz tartozik, hogy egyszer egy rendes próbát elengedett, és mondta, hogy ezt - ha szükséges - valamikor visszakéri.) Jó, rendben. Mikor legyen? Végül a reggel fél kilencben látszottunk megállapodni. Én még fölvetettem, hogy ilyen korai időpontban az ember nincs a hangjánál, és a Hummelek hangigényességét tekintve ez fokozottan hátrányos helyzetbe hozza majd a kórust. Egy, a józan ítélőképességnek még valamelyest birtokában levő kisebbség helyeslően hümmögött, a többség viszont siránkozni kezdett, hogy későbbi kezdésnél a próba "keresztbe szeli az egéééész napooooot".
31-én jött Domi. Igazán nem szívesen spilázom túl ugyanazt a poént, de a próbának nem kis része telt el még mindig a kottahibák gyomlálásával.
A rákövetkező próba (az a bizonyos szombati) délelőtt 11-ig tartott, így valóban nem szelte keresztbe az egész napot. (A töredelmes őszinteség jegyében meg kell említenem, hogy erről a próbáról igazoltan ugyan, de hiányoztam.)
5-én és 6-án zenekaros próba volt. Hogy a Fertődy Kamarazenekar mezzoforténál sosem halkabb, préselt-nyomott tónusban játszik, azt megszoktuk, már amennyire az ilyesmit meg lehet szokni egyáltalán. Hanem  felkészületlenségük még önmagukhoz mérve is elképesztő volt. Nem szeretnék a szálkával és gerendával kapcsolatos hibába esni, ezért rögtön megjegyzem, hogy ezen a területen a kórus is sokszor próbára tette Domi türelmét. (Dehát ezért próba a próba, nemde?)

Főpróba és szereplés Székesfehérvárott

A Hangversenymesternek volt ezzel kapcsolatban még egy vicce. Kihirdette, hogy indulás délután fél 3-kor. Ami a dolgozó rétegeknek és a zárthelyit író diákoknak egyszerűen ideális, ugye? A magyarázat egyébként az volt, hogy nem lehet főpróbát tartani közvetlenül a szereplés előtt, mert akkor mise van. No, odamentünk a buszokhoz. Bármennyire utálom is a Hangversenymestert, el kell ismerjem, hogy agilis fellépése folytán a két busz - a kórus eddigi gyakorlatával ellentétben - szinte percre pontosan indult.
Süvöltő szélben érkeztünk meg, szerencsére csak keveset kellett sétálni a Bazilikáig. Némi berendezkedés után megkezdődött a főpróba, semmi különös, semmi új.
No, akkor volt egy szabad óránk. Néhányan (Faludigabi, az Öreg két lánya, Árpi meg jómagam) beültünk egy étterembe. A társaság pizzákat kért, én spagettit és (hommage a Benkő Pali) paradicsomlevet. Kellemesen beszélgettünk, csak én nézegettem idegesen az órámat. Gabi rám is szólt, hogy mit izgulok, rengeteg időnk van. Ám koppant, mert az ételeket a Szlovák Iskola szellemében (elnézést, senki sem akarok megbántani) piszok sokára hozták ki.
Aztán vissza, a templomba. Öltöző gyanánt természetesen a legkevésbé sem öltöző méretű sekrestyét kaptuk meg, az ilyenkor elmaradhatatlan, jelenlétünket rosszalló nénivel. Még korábban megtudtuk a Hangversenymestertől, hogy Szfehérváron nincs nagy hagyománya a templomi koncerteknek, ezért ne számítsunk telt házra. Most viszont jött, hogy telt házról valóban nem lehet beszélni ugyan, de itt a püspök úr, ne várakoztassuk. Hát bevonultunk.
Ami a koncertet illeti, a várakozáshoz képest (de csak ahhoz képest!) igen jól sikerült. Ez engem elszomorított, mert arra gondoltam, hogy több és intenzívebb próbával még fényesebben csilloghattunk volna.
Utána a cseppet sem csillapuló szélben el kellett zarándokolnunk a buszpályaudvarra, mert a buszok ott vártak.

CD-felvétel

Ez volt ápr. 7-8-9-én. Pénteken - ismét csak a dolgozókra való tekintettel - délután kettőkor kezdődött a felvétel és tartott este 10-ig. Szombaton-vasárnap délelőtt 10-től este 6-ig.
Sok mindenről nemigen tudok beszámolni. A felvétel jó hangulatban zajlott le, Mikivel és Árpival rengeteget ökörködtünk, és szerencsére üdítő messzeségben helyezkedtünk el Kontrazsuzsától, aki így csak a közelében ülő lányokat tudta utasítani, hogy mikor álljanak fel.
Egy kis incidens azért akadt. Ehhez tudni kell, hogy csipkelődéseinkkel, paródiáinkal nem kíméltük a Hangversenymestert (sem). No, egyszer csak jön az Öreg, hogy figyeljen rá a kórus. (Általában minden szünet valami közhasznú hirdetéssel kezdődött.) Szóval, hogy az Öregnek a fülébe jutott, miszerint itt többen megjegyzéseket tesznek arra a szent emberre, akinek ezt a felvételt köszönhetjük, cikizik, bántják stb., márpedig erre semmilyen erkölcsi alapunk nincs, és neki, mármint az Öregnek a gyomra fordul fel ettől a viselkedéstől.
Ezen alaposan elgondolkoztam. Mert az jó, hogy a kórust foglalkoztatják, no de bármilyen áron? Hogy hibáktól hemzsegő kottát kapunk (késve és keveset), hogy a Hangversenymester benyomja a felvételbe is a feleségét, hogy a kórust napi nyolc órában foglalkoztatják (ilyen pedig a világon nincs!); ezek miért nem fekszik meg az Öreg gyomrát? (Egyébként a gyanú éppen a feleségre terelődött, hogy ő írt a panaszkönyvbe, amiért szegény férjét itten cinkelik.) Node spongyát rá. A felvételt már csak olyan apróságok színezték, mint
 


A végefelé az Öreg szólt, hogy én mint szőlősgazda, vigyek be bort, kifizeti. Így is történt. A felvétel befejezte után italozós mulatság kerekedett, mindenki, ezen belül (primus inter pares) a Hangversenymester tiszteletére. Ebből - gyomori okokból - kimaradtam.

A rákövetkező hétvégén én  Szombathelyen  vendégszerepeltem, majd 17-én, hétfőn

még egyszer a Hummelek,

mégpedig a Magyar Rádió Márványtermében. Ezúttal 15:30"-ra kellett bejönni. Miután a Rádióban dolgozom, önelégült vigyorral nyugtáztam, hogy a szívatás engem illetően nem sikerült. Pár perccel fél négy után az egyik rádióénekkari próbateremben beénekeltünk, majd vártunk és vártunk. Négykor Faludigabi lement a Márványterembe, hogy megérdeklődje, kellünk-e egyáltalán. Igen, legyünk szívesek levonulni. Kb. fél ötkor megkezdődött a főpróba, melyen az első klarinétost nélkülözni voltunk kénytelenek. A Hangversenymester még elmondta, hogy a koncertet élőben közvetítik, ezért pontosan hatkor már fönn kell állnunk, és nem lesz időnk mással foglalkozni és lassan cselekedni (ő a "piszmogni" szót használta, többször is). A főpróbát - mely minőségében nagyon rossz előadás árnyékát vetítette előre - meg kellett kurtítani, különben belenyúlt volna a tényleges szereplésbe.
Kapkodós (piszmogásmentes) átöltözés után megkezdődött a tényleges szereplés. Ami is a várakozásnak megfelelő színvonalú volt. A kórus korrekten, kevés hamissággal, kevés lemaradással énekelt, a zenekar préselt, nyomatott, hangoskodott, a szoprán szólistáról inkább ne beszéljünk.
Jók voltak még a következők:
 


Back to main page