Site hosted by Angelfire.com: Build your free website today!

Szereplés Kőszegen


Alig tértünk magunkhoz a finnországi turné (aug. 10-20.) varázsából, máris mennünk kellett Kőszegre (aug. 25.), igaz, ezt jó előre be is jelentette az Öreg. Magát, a szereplést Berecz Andris szervezte, aki már többször is igénybe vette közreműködésünket. Ezek a szereplések rendszerint úgy zajlanak le, hogy valami központi gondolat, vezérelv köré fonódva a Berecz-csapat a népzene világából mutatja be az oda vonatkozó példákat, a kórus pedig ugyanennek a vezérelvnek műzenei (=Kodályok) megnyilvánulásait jeleníti meg.
Az első felmerült probléma, hogy a hangverseny délután 4-kor kezdődik, akkor mikor is induljunk? Megfelelőnek látszott egy 11 órai indulás a Bazilika előtti térről, ebbe még egy darab defekt lehetősége is bele volt számítva. Csupán Kontrazsuzsa ágált, hogy ez "veszélyesen késői", jobb lenne egy órával korábban, ám valaki az arcára szorított egy kispárnát (vagy csak akart, már nem emlékszem), mindenesetre Kontrazsuzsa elhallgatott.
A második probléma, hogy az utazást megelőző próbán Kelegábor egy, az Öreggel történt összeszólalkozása után sértetten elhagyta a próbatermet. Az akciónak az ad némileg pikáns ízt, hogy a kollégának ilyen jellegű minicsatái már a finnországi út előtt is voltak, de akkor még hősiesen tűrt és nyelt. Számomra egyébként ez az eset aktuálisan azért volt probléma, mert Kelegábor akármilyen emberi természete mellett is elég jó hang, és bármelyik szólamból tudnék embereket, akik inkább kihagyhatták volna a szereplést, más szóval, Kelegábor távozása, ha csekély mértékben is, de rontott a hangzás szépségén.


25-én a kórustagok szokatlan pontossággal mind időben ott voltak a Bazilika előtt, csak Bereczékre, illetőleg a buszra kellett várni bő negyedórát. Nem tudom, negyedórán (na jó, húsz percen) igazából mi múlik, mindenesetre az Öreg hisztérikussá vált. Kihirdette a műsor végleges sorrendjét, minden egyes darabnál hosszan taglalva, mire kell annak éneklése során ügyelni. "Most akkor még egyszer elmondom a sorrendet, kommentár nélkül", szólt és elmondta a sorrendet az előbbi kommentárral. Azt is megtudtuk, hogy ez a mostani, ez különösen kemény megmérettetés, és valami nagy dolog (egyelőre nem publikus) múlhat rajta. Sajnos, ezek a szövegek a legtöbb bevetés előtt elhangzanak, így mára már felettébb unalmasak és hiteltelenek.
Még az autópálya elején megálltunk, mint kiderült, hogy a sofőr matricát vehessen. Sebestyénmikivel reméltük, a sofőrnek sikerül majd nyuszisat kapnia.
Miután elég jó tempóban haladtunk, úgy az út egyharmadánál, egy benzinkútnál ismét megálltunk, tízperces "technikai szünetre". De ez szigorúan tíz perc legyen, intett bennünket az Öreg. A buszvezető le sem állította a motort. (Zombolapeti szerint azért, mert még nem melegedett be eléggé.) Számos kórustagba most hasított a felismerés, hogy Kőszegen nem kapunk kaját (bár ilyen ígéret soha nem is hangzott el); ezek heves vásárlásba kezdtek, ami szétfeszíteni látszott a tíz percet. Az Olvasóra bízom annak megtippelését, vajon érkezett-e alapos fejmosás ezért az Öregtől.
Emlékeim szerint Kőszeg gyönyörű, de holmi körülnézésről, sétáról szó sem lehetett. Gondolatban rehabilitáltam Kontrazsuzsát; tényleg, mi a csudáért nem lehetett volna tízkor elindulnunk?
Beültünk a templomba beénekelni. Itt elkövettem azt az aljas tréfát, hogy amikor az Öreg - az akusztikát felmérendő - néhányat tapsolt, én megfelelő ritmusban utána tapsoltam, mire megállapította, hogy a templom rendkívül visszhangos.
A sekrestyében itt is megjelent az ilyes helyeken elmaradhatatlan Undok Néni, ám az ifjúi reformok jegyében (állítólag a Fidelitas szervezte az egészet) föltereltek bennünket a karzatra átöltözni.
Ami a műsort illeti, az egésszel kiegyeztem volna, csak azt nem értettem, miért kell énekelnünk a szocreál szellemben fogant Jeligét (jó, csak az első versszakát) meg a - nézetem szerint - hihetetlen gyengére sikeredett A magyar nemzetet. Egyébként úgy volt, hogy a Jeligét attacca követi a Köszöntő. A "jobb a békesség" elvet szem előtt tartva elkövettük azt az amatőrizmust, hogy a Köszöntő előtt hangadás tette semmissé az attacca mivoltot, de ez még semmi, mert az összes darab előtt volt hangadás, még akkor is, ha két egymást követő mű azonos hangnemben volt. (Időnként, persze, Bereczék is szóhoz jutottak.) A szereplés végén elkövettük azt a tahóságot, hogy noha nem önálló hangversenyen vettünk részt, hanem Bereczék vendégeként, énekeltünk egy terjedelmes ráadást.

Este 8-kor ugyanott szerepelt az ejrópa-hírű Blow (bló) kórus, így alkalmam nyílt összetalálkozni Benkő Palival és Kard Ádámmal. A mi szereplésünk utolsó negyedórájára be is ültek. Szerintem a szereplés nem sikerült rosszul, ők a műsor összeállításával voltak elégedetlenek. Pali sátáni vigyorral megállapította, hogy Kodály művészetében a kódák megalkotása a legfigyelemreméltóbb. (Értsd, egy-egy nyálas kódával sikerül az egész művet visszamenőleg használhatatlanná tenni.)
A terv szerint visszaöltözés után azonnal a buszba kell pattannunk, de ez szerencsére módosult, így be tudtam ülni barátaimmal a közeli sörözőbe paradicsomlevezni. Azazhogy egy akadályt még le kellett küzdenünk. Előkerült egy csontrészeg hülye, aki ordítozott, hogy ő a templomot mindenféle idegenektől megvédi, majd hajszálpontos érzékkel kiszúrt kettőnket Palival mint főidegeneket. Ennél csak az volt rosszabb, amikor barátságosra váltott és hosszan szorongatta az ember kezét (és részegsége dacára igen erős fogása volt). Ilyenkor valami hibás neveltetés okán az ember nem küldi el a részeget a fenébe, nem üti le stb., így nehéz a szabadulás. Bizony, és Palin is azt láttam (eddig első ízben), hogy rendkívül bután mered a kezét el nem engedő vadbaromra. Végül csak elszabadultunk, paradicsomleveztünk. Aztán nekem vissza kellett mennem a buszhoz. Ekkor Jakalzoli (akit otromba, megalázó és rossz poénjaiért már Finnországban is utáltam) előbb két konzis lányra, majd ismét rám uszította a részeg hülyét.
Végül a busz irgalmasan elindult. Az Öreg ki akarta értékelni és megköszönni a szereplést, de néhány magáról megfeledkezett kórustag belebeszélt és -nevetgélt a prédikációba, amin az Öreg (joggal) úgy felhúzta magát, hogy vagy másfél óráig (ezt viszont sokallom) duzzogott, csak aztán mondta el, amit akart, statárium mellett. Itt kell őt is rehabilitálnom, mert kiderült, hogy a nagy dolog, ami szereplésünkön múlott, a kórus esetleges anyagi támogatása.

Kard Ádám olvasói hozzászólása a részeg vadbarom témaköréhez.
Már nem voltál ott, mikor a kávézó pincére összefoglalta az idióta pályafutását?
(Nemleges válaszomra):
Aszonta, hogy így tud tönkretenni egy embert egy nő. Aszonta, hogy az Írottkő szállóban volt recepciós az ürge, aztán üzletvezető (ugyanott?). Aztán megnősült. Megkérdeztem, hogy mit csinált a felesége, mire kb. azt válaszolta, hogy mittomén.

Back to main page