Várócsarnok-avatás Pakson
A szereplők neveit - a békesség mián - megváltoztattam, némelyiket többször is.
Próbák
Ezekről nemigen van mit írjak, mert alig voltak. Az ejrópa-hírű Blow (bló) kórusnak volt összesen 4 (!) próbája egy Mozart egyházi műveiből álló műsorra, ebből kettő zenekaros. Hogy a Poppea zenekar (korhű hangszereken) hányszor próbált, nem tudom, gyanítom, hogy nem nagyságrenddel többször, mint mi. A második zenekaros próbán az egyik harsonás megkérdezte, hogy a karnagy mindig ilyen ideges-e. Nem, feleltem, csak ha a társaság nem blattol virtuózul (ez kis túlzás, de azért izé).
A szereplés apropója
az, hogy Pakson, az ottani Gimnáziumban felavatják az iskolaudvarból kiképzett fedettpályás iskolaudvart, ennek alkalmából kellene zenés műsort adnunk.
Indulás szombat reggel a Kongresszusi Központ parkolójából, buszok lesznek. Pakson kapunk ebédet, a szereplés után fogadás, úgyhogy olyan este 11-kor már föl is szállhatunk a buszokra. Ez utóbb módosult, hogy fogadás mégsem lesz, amit a társaság nem nagyon bánt, mert éjféltájban hazaérkezni problematikus, hogy akkor a parkolóból hogyan tovább. Majd újabb módosítás következett, erre alább visszatérek.
Be is pakoltunk-szálltunk a buszokba, egy nagyba meg egy kicsibe, és irány Paks. Ha a másik kórus utazott volna, könnyen felmerülhetett volna, hogy az Öreg ránk parancsol, hogy az úton tessék még tanulmányozni a kottát. Mivel azonban a Blow (bló) kórussal utaztam, ez az epizód elmaradt. Helyette a társaság Benkő Pali ördöglakatjaival kergette önmagát az őrületbe. Paksra jókor megérkeztünk. Közlér igazgatóhelyettes fogadott bennünket, és rögtön beterelte a társaságot a Gimnáziumba, melyben számos helyen ki volt írva, hogy
DOHÁNYZÁSMENTES INTÉZMÉNY.
KÉRJÜK, NE GYÚJTSON RÁ.
Úgy volt, hogy délben elmegyünk ebédelni, de várni kellett egy negyedórát. Addig buzgón tanulmányoztuk a gimnáziumi tablókat, és szorgosan fejtük a fali ivókutat. Aztán elindultunk, de nem rögtön ebédelni. Közlér igazgatóhelyettes előbb megmutatta Paks híres folyóját, a Dunát, még igazi kompkikötőt is láttunk. Ebéd valami étteremben, nem jegyeztem meg, melyikben, de nem a Halászcsárdában.
Tálalás előtt Közlér igazgatóhelyettes néhány baráti szóval köszöntötte a társaságot. Nagyon szeretné, ha 11:32"-től (akkor érkeztünk) 23:00"-ig kiválóan éreznénk magunkat Pakson, mondta tréfásan. Az ebéd (húsleves, rántotthússzeletek petrezselymes burgonyával, káposztasaláta uborkaszeletekkel) annyira jó volt, hogy többen aggóva kérdezték, vajon ez nem maga a gázsi-e. A pincérek Fantával és ásványvízzel rohangáltak körbe. Fölvetettem a főúrnak, hogy lehetne-e sört. A főúr orcáján zavar látszott. Pillanat, mondta és odaigyekezett Közlér igazgatóhelyettes és Sashegyi karnagy asztalához. Előbbi odaszólt, hogy nem engedélyezheti a sört, mert akkor hamisan fogunk énekelni. Én megadóan rámutattam egy ásványvizes üvegre, de Közlér igazgatóhelyettes mosolyogva tette hozzá, hogy ez tréfa volt. Így mégiscsak sört ittam, ami - nem tudom, kinek a bosszújából - nem volt elég hűvös.
(Mint Benkő Palitól utóbb megtudtam, ő is alaposan felborzolta a kedélyeket, mégpedig azzal, hogy csapvizet kért; nem is vitték ki neki azonnal. Mondom, az esetnek nem voltam tanúja, ezért csak feltételezem, hogy Közlér igazgatóhelyettes tréfásan megfenyegette Palit, hogy majd béka nő a hasában.)
Főpróba
Ebéd után visszamentünk a gimnáziumba, a tetthelyre. A tetthely, mint említettem, az iskolaudvar volt. Melynek fölébe építettek valami héjszerkezet-izét, amitől úgy néz ki, mint egy távolságibusz-váró. Az eleve is kissé hisztérikus főpróbát olyan elemek tarkították, mint
- a mikrofonerősítő alattomos begerjedése,
- Sashegyi karnagy többszöri kitörése, hogy őt kell nézni, nem a kottát,
- a hangversenymester kitörése (míg az elbujdokolt tenorszólistát vártuk), hogy a héjszerkezeten át rásüt a nap, már nem sokáig bírja, valamint
- Sashegyi karnagy kitörése, hogy zene közben ne beszélgessek Benkő Palival.
(És nem mentség, hogy Pali arra hívta föl a figyelmemet, hogy nincs fagottunk, pedig annak az egyik tételben önálló szólama van.)
Szabadidő
Megtudtuk, hogy a szereplés előtt félórával tartozunk a tetthely közelében beöltözve tartózkodni, ezek után mindenki mehetett, amerre látott. Én egy darabig Benkő Palival tartottam (nem, nem, a fagottot már megbeszéltük, hanem) paradicsomlevet inni. Pali, bár úgy tudom, él-hal ezért a nedűért, hamar belenyugodott a ténybe, hogy valószínűleg az egész városban paradicsomlé-bojkott van. Még megnéztük az egyik általános iskola falán a táblát, hogy
TISZTA
GYERMEKINTÉZMÉNY.
Aztán kétfelé váltak útjaink. Paks biztosan nagyon szép, de ennek földerítésére nem volt elég az idő, úgyhogy miniszabadságunk a szüttyögés magas szintű művelését tette lehetővé. Ja, és egy bolton az árukínálat listáján a LEASER KÉPEK feliratot is elolvashattam. Várom a megfejtéseket, én a hologramra tippelek.
Rendkívüli esemény!
Beöltöztünk szereplősnek. A maradék időt a falikút megcsapolására és tablónézegetésre használtam ki. Találtam egy érdekes példányt, amely csak tanárokat tartalmazott, de alaposabb vizsgálat után kiderült, hogy ez egy levelező tagozatos osztályról készült.Miután nagy bénán bevonultunk és felálltunk, előkerült egy töltöttgalamb asszonyság, aki (és ehhez kellett a mikrofon és erősítője) sok szeretettel köszöntötte az egybegyűlteket. Elöl a helybéli notabilitások ültek, nyakkendők széles spektrumát fövonultatva, hátrább a Művészetbarát Pincérek Egyesületének képviselője (aki délben a sört hozta), szombat estéjük elszúrására bepalizott gimnazisták és még sokan mások.
Én mindig nagy tisztelettel figyelem, hogy vidéken mennyire szebben és szabatosabban beszélnek magyarul, mint a fővárosban, de a Töltöttgalamb csalódást okozott. Kodály-idézetekkel, egyeztetési hibákkal és közhelyekkel megtűzdelt beszédének egyetlen pozitívuma rövidsége volt. Egyébként annak a vágyának adott hangot, hogy ez az este legyen rendkívüli esemény. Aztán felkonferálta a közreműködőket. A felkonf imígyen végződött:
- ... és végül, de mindenek felett (pici szünet)... SASHEGYI GYÖRGY!!!
Nem láttam jól, de a közönségből mintha néhányan csápoltak volna.
Amúgy a szereplés nagyobb botrányok nélkül lezajlott. Az első félidőben a kórus tenorjában és basszusában egy-egy individualista megpróbált kitörni a nyájból, egyszer meg Szurkoló Péter szólistának támadt konfliktusa az általánosan követett, illetve a maga által megállapított tempóval, de Schöck Atala ügyesen hárított. Amúgy a hibákat jótékonyan fedte valami állandó zúgás, ez nyilván a légy-, szúnyog- és éjjelilepke-befúvó készülék volt.
A második félidőben már nem voltak bajok (a zúgás is elállt, mivel már elég számú rovar cikázott a légtérben). Annyi történt csak, hogy Sashegyi karnagy a Mozart-darab hat tételét hat műnek jelentette be, ezért a közönség minden tétel végén lelkesen tapsolt.
A fogadást illető második modifikáció, hogy mégiscsak lesz, de csak az elitnek (=karnagy, szólisták és az egész közönség). A nem paksi elitet megvárja a kisebbik busz. Volt azonban kiút, mert a nagyobbik buszban még rengeteg hely akadt. A hazaúton a társaság három csoportra oszlott, nevezetesen: a Röhögők (viccmesélés), a Káromkodók (Pali ördöglakatjai) és az Alvók halmazaira.
Back to main page
