1989 fordulatot hozott Kelet-Közép-Európa népeinek életében. A diktatúrák évtizedei után a II. világháború befejezése óta szovjet uralom alá kényszerített népek saját erejükből megtalálták a szabadsághoz és demokráciához vezető utat. A világ magyarjait büszkeséggel töltheti el, hogy ebben a folyamatban élet járt Magyarország. Különös jelentőséggel bír ebből a szempontból Június 16-a 1956 mártírjainak, az összes kivégzett jelképes, ünnepélyes temetésével, majd ezt követően a politikai perekben elítéltek rehabilitálása, a Magyar Köztársaság kikiáltása október 23-án, az 1956-os forradalom kitörésének évfordulóján.

Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége üdvözli a demokratikus kibontakozást Magyarországon, és rokonszenvét nyilvánítja ki a független pártok és szervezetek iránt, amelyek a pluralizmus és európaiság jegyében felelősséggel felvállalták a magyar nép jövőjének alakítását.

A tágabb szomszédságban, nevezetesen Csehszlovákiában és Romániában bekövetkezett fordulat két szempontból is reménykeltő. Nyomatékkal kell említeni Románia népeinek hősi forradalmát, Tőkés László áldozatvállaló kiállását. Az új helyzetben egyrészt bízni lehet a két államban élő több mint hárommillió magyar kisebbség sorsának javulásában, abban, hogy a kisebbségi jogok maradéktalan biztosítása segíteni fog a megoldatlan kérdések mielőbbi rendezésében. (És utalni kell a Kárpátalján és Jugoszlávia egyes köztársaságaiban élő magyar kisebbségekre is.) Másrészt hasonló indíttatású demokratikus mozgalmak a kisebbségi kérdés igazságos rendezésével eloszlathatják az egymással szembeni bizalmatlanságot, és a térség népei külső befolyástól mentesen, fenntartás nélkül közeledhetnek egymáshoz. Kelet-Közép-Európa népeinek függetlensége és jövőbeni fejlődése csakis a kölcsönös megértés és együttmûködés alapján képzelhető el. A különböző kisebbségek - köztük a magyarok - ezen a téren jelentős szerepet tölthetnek be.

Sajátos feladat vár a Nyugaton élő magyarokra. Közvetítőkként - segítőleg természetesen csak akkor tudnak kellő súllyal fellépni, ha életképes és önállóan cselekvő szervezetek hálózatával, az egyesületek által választott közös érdekképviselettel, a célkitûzéseket és gyakorlati feladatokat egyeztető bizottsággal rendelkeznek. Végzetes hiba lenne éppen most, amikor amerikai-európai távlatokban válik lehetővé térségünk jövőjének alakítása, a szervezeti élet elsorvasztásával beolvadásra késztetni a nyugaton élő magyarok, magyar származásúak tíz-, sőt százezreit. A magyarországi és kisebbségi magyarok hathatós támogatásához egyenesen szükség van a nyugati magyarok összefogására. De ki támogassa őket, ha sorjában megszûnnek a szervezetek, fórumok?

Ausztria fekvésénél fogva hagyományosan fontos feladatot vállalt és vállal a most demokratizálódó államok felé. Jelentős szerep hárul ebben az egyes népcsoportokra, nemzetiségekre - és mivel több államban élnek - különösen a magyarokra. Már csak ezért is felhívjuk az ausztriai magyarok figyelmét magyarságuk megőrzésére: a nyelv és kultúra ápolására, a tudat erősítésére, amely kizárólag közösségileg lehetséges. Ne szigetelődjünk el egymástól, keressük inkább a kapcsolatokat egymással a különböző egyesületeken! Emlékeztetünk a nem magyar pasztorációban mûködő lelkészek, az egyesületektől távolmaradó értelmiségiek felelősségére. Az egyéni vonalon elért sikerek közösségvállalás híján aligha kamatoztatók az ausztriai magyarok javára.

Most, amikor új korszak előtt állunk, még nagyobb figyelemmel és törődéssel kell öveznünk ausztriai életünket. Régesrég beigazolódott, hogy a rendszeres magyarországi látogatások sem azonosíthatók a magyarság vállalásával. Következményeiben szintén zsákutcát jelent kizárólag a magyarországi támogatásra hagyatkozni, mert ez teljes passzivitásra szoktatja az egyesületeket. A magyar kisebbségek kielégítő ellátása - globálisan tekintve - mindezen túl elviselhetetlen terheket róna a magyar államra. Saját erőnkből, önállóan kell kiépítenünk egyesületeinket, megszervezni mûködésünket, mivel egyedül az osztrák többségi nép előtt ezzel igazoljuk sajátságos népiségünket, létjogosultságunkat. Az osztrák társadalom részeként kell élnünk magyarságunkat; a kolónia vagy vendégmunkás szinten megrekedve sohasem ereszthetünk gyökeret. Elengedhetetlen az idegenség érzetének a feloldása, a belföldivé válás, mindenekelőtt az ausztriai magyar identitás kialakítása, amelyhez alapul szolgálhat a gazdag ausztriai, bécsi magyar múlt feltárása és tudatosítása.

Fennmaradásunk jogi biztosítása kellő anyagi és erkölcsi támogatással egyetemben, az osztrák államra hárul. Emellett csupán szervezett, intézményes keretek között fejthetünk ki a közösségi életet és tudatot erősítő tevékenységet. Nem téveszthetjük szem elől, hogy a szórványban a népiség kifejezői és megtestesítői az egyes személyeket tömörítő, összefogó egyesületek. Magyarságunk megőrzése céljából elengedhetetlen követelmény továbbá a könyvkiadás és a sajtó, mindkettő a magyarság ápolásának, a közvélemény alakításának fontos tényezője.

A Központi Szövetségnek mint képviselőtestületnek a rendeltetése az ausztriai magyarok érdekeinek szolgálata, ily módon legfőbb célja, hogy lehetőségeihez mérten hozzájáruljon fennmaradásuk biztosításához. Célkitûzéseit természetesen csak akkor és oly mértékben tudja megvalósítani, amilyen mértékben az egyes személyek a közösség tagjaként is igénylik és vállalják magyarságukat. Az ausztriai magyarok jövője az adott körülmények között sürgős cselekvésre késztet mindnyájunkat: amíg az egyik oldalon európai távlatokban tájékozódhatunk, a másikon a megszûnés veszélye fenyeget.

Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége elmélyült, rendszeres és egybehangolt tevékenységre, fokozott együttmûködésre szólítja fel az egyesületek vezetőit, felelőssége tudatában kér minden magyar származású személyt a közösséghez való felzárkózásra, azért, hogy megváltozott körülmények között helytállhassunk és bizakodva tekinthessünk a következő évek, évtizedek elé.