Elektronikus Könyvtár

"Az olaszországi választási kampány mindinkább az ország egysége megmentésének jegyében zajlik. A szeparatista törekvésektől való félelem leginkább a hagyományos politikai pártok vezéreit kínozza, akik Umberto Bossi szenátorban, a Lombardiai Liga vezetőjében látják az első számú államellenséget. Tegnapi firenzei beszédében az általában higgadt Giulio Andreotti kormányelnök sem tudta elrejteni félelmét, aki különösen az autonomista ligák ellen kelt ki, figyelmeztetve az olaszokat, hogy azok a fasizmus előszobái. Furcsa - mondta Andreotti -, hogy épp azok követelik a legnagyobb változásokat, Lombardiában, akik a legjobban élnek. A diktatúra különben Olaszországba Milánóból érkezett, nem pedig az ország déli részéből (...) Nem kívánok a titkos szabadkőműves páholyok szándékairól beszélni, de meggyőződésem, hogy most, miután nem áll fenn többé a kommunizmus veszélye, egyes csoportok rövid úton le akarnak írni bennünket (...) A ligáknak a fasizmussal való összehasonlítása a legenyhébben szólva is nem helyénvaló, mert a kormányelnök egyszerűen nem létező, kogondolt érvekhez nyúlt. Pontatlan Andreottinak az az állítása is, hogy a fasizmus Milanóból érkezett. Giuseppe Tamburano tekintélyes történész mondja, hogy a fasizmus a falvakból érkezett, és hogy gyökere a mezőgazdaság, nem pedig az ipar világában van. A ligáknak a fasizmussal való kiegyenlítéséről Tamburano professzor a következőket mondja: A fasizmus az ütlegek, a ricinusz, a revolver és a fizikai erőszak kíséretében született. Mindez a ligáknál nincs jelen. Természetesen nem állítom, hogy a ligáknál nem tapasztalhatók bizonyos autoritáris törekvések, de fasizmus biztosan nincs.

A szeparatizmus problémájával ma szinte minden olasz lap foglalkozik, a milanói Il Giornale pedig kommentárjában ezt írja: A válság egyik legsúlyosabb tünete az ország politikai egységének kétségbevonása. Föderalizmusról beszélnek. Valójában a leggazdagabb és legfejlődőképesebb országrészeknek a legfejletlenebbektől való elválásáról van szó (...) A szeparatizmus erkölcsi, politikai és gazdasági

szempontból tarthatatlan (...) Minden jel szerint alaptalan az olasz kormány azon reménye, hogy a bolzanoi csomag elfogadásával (amely Bozen-Dél-Tirol tartománynak széleskörű autonómiát biztosít) végül megoldotta azt a rendkívül súlyos problémát, amely miatt az elmúlt évtizedekben meglehetősen sok összetűzése volt Ausztriával.

Szóba se jöhet - mondják az olaszok (...) A Bolzanoban és környékén élő osztrákok azonban másként vélekednek és nyíltan fenyegetőznek, hogy - vagy szép szóval, vagy erőszakkal - végül mégis Ausztriához csatlakoznak, és hogy Olaszországgal még találkozni fognak - de már csak Európa keretében."