Elektronikus Könyvtár

A Szerb Köztársaság Vajdaság tartományában a hivatalos statisztika szerint 345 ezer magyar él. Ők Vajdaság lakosságának 17, Szerbia lakosságának pedig nem egész 3 százalékát teszik ki. Ez a népcsoport, amely a trianoni döntéssel került Jugoszláviához, klasszikus nemzeti kisebbség, amely sem politikailag, sem gazdaságilag nem veszélyezteti a szerb többséget. Az utóbbi évtizedekben rohamosan gyorsuló erőszakos asszimilációs folyamatoknak van kitéve, amelyeket hatékony, nemzetközileg is szavatolt kisebbségvédelmi intézkedések nélkül nem lehet megállítani.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) politikai érdekszervezet, amely feltárja, kifejezi és képviseli a vajdasági magyarok kollektív nemzeti érdekeit. Az első viszonylag szabad választásokon 1990-ben a vajdasági magyarok 80 százaléka támogatta. A magyar többségű körzetekben mindenütt a VMDK képviselőjelöltjei győztek. Jelenleg a 250 tagú szerb parlamentben a VMDK-nak 8 képviselője van. A Tisza menti magyarság múlt év végén lezajlott politikai tüntetéssorozatában önállóan megnyilatkozó politikai szubjektumként szembefordult a polgárháborúval és megerősítette a VMDK idevonatkozó állásfoglalásait.

A VMDK megalakulása óta a vajdasági magyarság politikai szubjektumként való elismertetésén fáradozik, mert úgy véli, ezzel lehetővé válik, hogy éljen az önrendelkezés azon formáival, amelyek más kisebbségi közösségek számára is hozzáférhetőek lesznek.

A hágai dokumentum értelmezésünk szerint elvben számunkra is lehetővé teszi a különleges jogállású területi autonómia létrehozatalát azokban a bácskai és bánáti körzetekben, ahol a magyarok képezik a lakosság többségét.

A dokumentumban rögzített kisebbségi kollektív jogokat jó alapnak tekintjük a VMDK által szorgalmazott személyi elvű kisebbségi önkormányzat létrehozatalához Vajdaságban. Ennek lényege, hogy az általános politikai szabadságjogok és az olyan kollektív jogok, mint például a hatalmi szervek arányos nemzetiségi összetételére vonatkozó jog gyakorlásán kívül lehetővé váljon számunkra, hogy az anyanyelvű oktatás, művelődés és tájékoztatás ügyeit olyan önálló testület (magyar önkormányzati tanács) irányítsa, amelyet maguk a magyar nemzetiségű állampolgárok választanának demokratikus többpárti választások útján. E három problémakör önálló kezelésének lehetőségére azért van szükség, mert azok magukba foglalják a nemzeti identitás megőrzésének feltételeit. Tekintettel arra, hogy az önkormányzati tanács feletti ellenőrzést a szerb parlament gyakorolná, a személyi elvű kisebbségi önkormányzat mint közjogi intézmény nem sértené az állami szuverenitást. Mivel az önkormányzathoz tartozás személyi elvű, tehát az ilyen önkormányzatokból egy területen (mint például a soknemzetiségű Vajdaságban) több is alakulhat, úgy véljük, javaslatunk modellértékű, és más kisebbségvédelmi rendszerekben is alkalmazható.

Szintén a hágai dokumentumra alapozva szükségesnek látjuk, hogy az egymástól területileg elszigetelt magyar települések Vajdaságszerte létrehozhassák azt a sajátos helyi önkormányzati formát, amely lehetővé teszi számukra, hogy lakosságuk megőrizze nemzeti identitását.

A VMDK és a vajdasági magyarság tudatában van annak, hogy magának a tartománynak a jövőjéről csak az itt élő más nemzetiségű lakossággal együtt nyilatkozhat, hiszen a tartományon belül is kisebbséget képez. Mégis szükségesnek tartjuk kiemelni, hogy Vajdaságot olyan európai régiónak fogjuk fel, amelyben a történelmi körülmények folytán multikulturális társadalom alakult ki. Ezért e területen a nemzeti egyenjogúság olyan politikai szükségszerűség, amely nélkül nincs békés fejlődés.

A vajdasági magyar kisebbség szemszögéből nézve a többpártrendszerben létrejött új szerb vezetés nem hozott előrehaladást. A nemzeti kizárólagosság politikai érvényesítése során a szerb vezetés hangsúlyozza ugyan az alkotmányba is belefoglalt polgári jogegyenlőséget, de gyakorlati intézkedéseinek sorával egyszerűen megszünteti, illetve az anyagi támogatás megvonásával elsorvasztja azokat az intézményeket, amelyek alkalmasak lennének a kisebbségi érdekek érvényesítésére. Így például az érvényben levő nyelvtörvény szerint a bírósági eljárás során a kisebbségiek csakis tolmács útján, illetve a szerbbel párhuzamosan használhatják anyanyelvüket. Egy másik törvény, a bíróságokról szóló, egyszerűen nem irányoz elő sem anyagi, sem technikai feltételeket, amelyek lehetővé tennék a kisebbségek számára az anyanyelv használatát a bírósági eljárás során. Így a kör bezárul, s ha a soron levő bíró- és ügyészválasztások során a magyarok kiszorulnak e testületekből - eddig voltak bennük magyarok -, akkor a közéletnek ezen a területén sem lehet többé szó a kisebbségi nyelv használatáról.

A polgárháború miatt a vajdasági magyarság különösen sokat szenved. Súlyos politikai nyomásként éli meg az ellene irányuló szerb háborús propagandát, s mivel számarányánál sokkal nagyobb mértékben mozgósítják, tömegesen menekül az országból. Nem a lojalitás hiányáról van szó, hisz a menekülők nem tagadták meg az ország határainak védelmét , de a polgárháborúban nem kívánnak részt venni, s nem érzik magukénak azokat a célokat, amelyekért a háború folyik. A VMDK már korábban kimondta, hogy ez a kisebbség nem kíván részt venni a szerbek és a horvátok történelmi vitájában, amely végül véres polgárháborúba torkollott.

A mintegy 25 ezer menekülőnek, a magyar népesség 7-8 százalékának a távozása alapjában veszélyezteti a vajdasági magyarság megmaradását. Amennyiben a menekültek nem jönnek vissza, joggal beszélhetünk a magyarlakta vajdasági területek nemzetiségi összetételének erőszakos megváltoztatásáról, amit az ENSZ dokumentumai is tiltanak. Mivel a menekülők hátrahagyták ingóságaik nagy részét, s természetesen ingatlanjukat is, a vajdasági magyarok most attól félnek, hogy a polgárháború által sujtott és hajléktalanná vált horvátországi szerbek egy részét betelepítik az elmenekült magyarok által itthagyott ingatlanokba, úgy, ahogy ez a szerbek által elfoglalt Baranyában részben már meg is történt. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Szerbiában egyedül a magyaroknak nincs kiosztott, vagy becsempészett fegyverük, akkor egyértelművé válik, hogy nemzetközi segítség nélkül ez a népcsoport végveszélybe kerül.

A vajdasági magyarság mégis reménykedik. Elsősorban abban, hogy miután politikailag és erkölcsileg talpraállt, meg is marad. Az általa kért és várt kisebbségvédelmi megoldások ugyanis nemcsak számára létfontosságúak. Európa érdeke is, hogy Közép- és Kelet-Európában piacgazdálkodású demokratikus jogállamok alakuljanak ki, ez pedig csak akkor lehetséges, ha nemzetközi összefogással oldják meg a kisebbségvédelem égető kérdéseit.