Elektronikus Könyvtár
A vajdasági magyarok és a polgárháború. A VMDK Elnökségének állásfoglalása, 1992. II. 1.
A VMDK a vajdasági magyarság legitim érdekszervezete létrejötte óta hangoztatja, hogy a vajdasági magyarság nem kíván részt venni a délszláv népek történelmi vitájában. A jugoszláv térségben zajló véres polgárháborút elutasítja, és kinyilvánítja, hogy nem kíván benne részt venni. Elfogadja a párizsi chartát, az is, hogy nincs olyan probléma Európában, amelyet háború útján kellene megoldani.
Ezt a politikai állásfoglalá
st a szerb hatalom semmibe vette és intézkedéseivel létbizonytalanságba sodorta a mintegy 350 ezres őshonos kisebbséget.A hazugságokra alapuló háborús propaganda, amelyet az uralkodó párt irányít, és amelybe, egy-két kivétellel, bekapcsolódtak a hírközlő eszközök is, a vajdasági magyarok számára tűrhetetlen politikai légkört teremtett.
Ez, és az erőszakos, törvénytelen mozgósítások, amelyek következtében a magyarokat számarányuktól nagyobb mértékben kényszerítették bele ebbe a véres polgárháborúba, két súl
yos következménnyel jártak.Egyrészt 25 ezer magyar, sokszor családtagjaival együtt elhagyta az országot és most menekült-státust igyekszik szerezni a nyugati országokban. A menekülők eltávozása után megbomlott a Vajdaság magyarlakta vidékeinek etnikai összetétele. Ezt az ENSZ dokumentumai is tiltják, s a VMDK véleménye szerint a történtekért a szerb kormányt terheli a felelősség.
Másrészt mivel a kisebbségiek kiszolgáltatott helyzetben vannak - a behívóparancs megtagadása munkahelyük elvesztését vonja magá
val, a katonai hatóságok engedélye nélkül nem hagyhatják el az országot - a felelősségrevonás veszélye miatt többnyire eleget tesznek a mozgósítási parancsnak, noha ne elhanyagolható a parancsot megtagadók száma sem. Szerbiában a mozgósított tartalékosok mintegy 7-8 százaléka magyar, jóllehet a lakosságnak csak 3 százalékát teszik ki.Most a magyarság fél, és tűri a kialakult ellenséges hangulatot, amely körülveszi. Politikai demonstrációival a tiszamenti városokban kimutatta, hogy ellenzi a háborút, de err
e feleletként ezekben a községekben felgyorsították a mozgósítást.A VMDK úgy keres kiutat ebből a súlyos helyzetből, hogy újra és újra kezdeményezéssel fordul a szerb hatalmi szervekhez, demokratikus megegyezést szorgalmazva. A VMDK követelései a következők:
a. Hívják vissza a polgárháború elől elmenekült polgárokat, köztük a magyarokat, és szavatoljanak nekik bántatlanságot;
b. Szüntessék meg az erőszakos mozgósításokat;
c. Addig, amíg megszületik a megegyezés a kisebbségi jogokról, függesszék fel a szerb hatalmi szervek a törvények azon szakaszait, amelyek törlik az egyes kisebbségi jogokat, illetve megszüntetik a jogok érvényesítéséhez szükséges pénzforrásokat;
d. Kezdjenek tárgyalásokat a VMDK-val, a vajdasági magyarság helyzetének rendezésére a hágai békeértekezlet dokumentumainak alapján.
A vajdasági magyarok nem kívánják a határok erőszakos megváltoztatását, de arra törekszenek, hogy végül mindannyian eljussunk Európába. Kérjük a NATO képviselőit, hogy tevékenységükkel járuljanak hozzá a vajdasági magyarság helyzetének a hágai békeértekez
let dokumentumainak alapján történő rendezéséhez és a kisebbségek emberi és kollektív jogainak érvényesítéséhez.[A kisebbségi ügyek iránt érdeklődő NATO-küldöttség 1992. február 4-én belgrádi látogatása során találkozott a szerb parlament külügyi bizottságának elnökével és több parlamenti képviselővel. A beszélgetésben dr. Körmendi Ferenc, a VMDK képviselője ismertette a vajdasági magyarság helyzetét és törekvéseit, majd átadta a VMDK Elnökségének a polgárháborúra vonatkozó állásfoglalását tartalmazó fent
i dokumentumot.]