Mi, a horvátországi magyar nemzeti kisebbségi közösség, a 74 éves kisebbségi létünk legválságosabb időszakát éljük, amely a teljes megsemmisüléssel fenyeget.

Horvátország keleti részében, Baranyában és Kelet-Szlavóniában, éltünk nagyobbrészt homogén környezetben, megtartva nemzeti identitásunkat. E terület lakossága az 1991. május 19-i referendumon egyértelműen a demokratikus Horvátországot támogatta, ami igazi bűnnek számított a kommunista-szerb-nacionalista csetnikek szemében, akik átvették a hatalmat és a fizikai, politikai és a pszichológiai terror eszközeit alkalmazva megkezdték a terület etnikai megtisztítását.

A II. világháború végéig e vidéken négy nemzet (horvát, szerb, magyar, német) élt évszázadok óta békében. Az etnikai tisztogatás 1944-45-ben kezdődött a németséggel. Ugyanekkor kb. 2000 magyar is áldozatul esett a gyilkos bosszúnak.

Egy évvel ezelőtt, amikor a szerb kommunista csetnik elemek átvették a hatalmat és megalakítottak, egy ezen a területen - ahol az utolsó 110 év statisztikai adatai alapján a szerb lakosság csak 12-25,5 % között mozgott - soha nem létező és senki által el nem ismert állami formációt, a Krajinai Szerb Köztársaságot. Megindult a többségi horvát és magyar lakosság etnikai megsemmisítése s az említett lakosság menekülésre kényszerült, hátrahagyva minden ingó és ingatlan vagyonát.

Az UNPROFOR megjelenésével békét és hazatérést, javaink visszaszerzését reméltük, de reményeinket a mai napig nem váltották be, sőt tovább tart az etnikai tisztogatás, s az utóbbi időszakban már az UNPROFOR katonái menekítik ki a még otthon maradt lakosságot.

A kommunista-szerb-csetnik hatalom újabban egyesíteni akarja a fent említett soha nem létező Horvát Krajina és Boszniai Krajina állami formációt, ily módon elszakítani ezt a területet és a nemzetközileg elismert Horvátország határait ezáltal megváltoztatni.