Ágoston András Boutros Boutros-Ghalinak, az ENSZ főtitkárának, 1992. I. 4.
Tisztelt Főtitkár Úr!
A Szerb Köztársaság Vajdaság tartományában élő mintegy 345 ezer magyar nevében fordulok Önhöz segítségért. Kérem Önt, járuljon hozzá, hogy az ENSZ égisze alatt készülő béketervben szülessen megoldás a háborús borzalmak és az erőszakos mozgósítás elől elmenekült mintegy 25 ezer szerbiai magyar számára is. Ezek az emberek állásukat, ingóságaikat és ingatlanaikat hátrahagyva leggyakrabban családtagjaikkal együtt menekültek el. Most a szerb hatalmi szervek nyílt fenyegetéseitől és a katonai felelősségrevonástól való félelmükben nem mernek hazajönni, s inkább menekültstátusért fordulnak leginkább a nyugati államokhoz.
Tekintettel arra, hogy ezúton rövid idő alatt a vajdasági magyarok mintegy 7-8 százaléka hagyta el szülőföldjét, joggal beszélhetünk a vidék nemzetiségi összetételének erőszakos megváltoztatásáról, amit az ENSZ dokumentumai is tiltanak.
Ezért méltányosnak tartanánk, ha az ENSZ béketerve kötelezné a Szerb Köztársaságot, hogy alkalmas módon hívja vissza elmenekült polgárait, közöttük a mintegy 25 ezer magyart és biztosítson számukra bántatlanságot.
A menekültek érdekében el kell mondani, hogy esetükben nem az állampolgári lojalitás hiánya mutatkozik meg, hiszen nem az ország határainak védelmét tagadták meg, hanem a polgárháborúban való részvételt. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége mint a vajdasági magyarság egyetlen legitim érdekszervezete már a vita kezdetén hangsúlyozta, hogy ez a kisebbség nem kíván részt venni a szerbek és a horvátok történelmi vitájában, amely végül véres polgárháborúba torkollott.
A vajdasági magyarság kezdettől fogva csak egyet akar: szabad polgárként élni a piacgazdálkodáson alapuló demokratikus jogállamban. Tekintettel arra, hogy a Szerb Köztársaság többnemzetiségű állam, a vajdasági magyarság követeli magának azokat a kisebbségi jogokat is, amelyek a hágai értekezlet idevágó dokumentumai alapján megilletik.
Abban a reményben, hogy kérésünk teljesítését a Főtitkár Úr személyesen is támogatja, maradok tisztelettel, Ágoston András, a VMDK elnöke.
P. S.
Tisztelt Főtitkár Úr!
Az a politikai szervezet, amelynek elnöke vagyok, csupán a vajdasági, tehát a Szerb Köztársaságban élő magyarok érdekképviseletére hivatott. Mégis erkölcsi kötelességemnek tartom ez alkalommal is felhívni a figyelmét a horvátországi, baranyai és szlavóniai magyarok tragédiájára, akiket a horvát hatalmi szervek soroztak be katonának és Baranya elfoglalásakor szinte a népesség egésze elmenekült. Nekik az új szerb hatalom gyakorlatilag megtiltotta a visszatérést. Kérem Főtitkár Urat, hogy az ENSZ béketervének véglegesítésekor erre a tényre is legyen figyelemmel. Tisztelettel, Ágoston András.
Agoton Andra Butrosu Butros-Galiju, generalnom sekretaru UN, 4. I 1992.
Potovani Gospodine!
Obraćam Vam se za pomoć u ime Mađara iz Vojvodine, pokrajine Republike Srbije. Molim Vas, da i Vi date doprinos, da se u mirovnom planu UN nađe reenje i za onih 25 hiljada Mađara. koji su odbegli pred ratnim strahotama i nasilnom mobilizacijom, najčeće zajedno sa porodicom, ostavljajući za sobom zaposlenje, pokretnu i nepokretnu imovinu. Sada, zbog straha od pretnji srpskih organa vlasti i pozivanja na vojnu odgovornost ne vraćaju se kući, već trae status izgeglice najčeće u zapadnim zemljama.
Poto je na taj način za kratko vreme 7-8 odsto vojvođanskih Mađara napustilo svoj zavičaj, s pravom moemo govoriti o nasilnom menjanju nacionalnog sastava stanovnitva, to zabranjuju i dokumenti UN.
Zbog toga bi smatrali svrsishodnim, ako bi mirovni plan UN obavezao Republiku Srbiju, da na prikladan način pozove sve svoje odbegle građane, među njima i oko 25 hiljada Mađara, da se vrate kući i da im garantuje, da zbog odlaska neće trpeti tetne posledice.
U interesu izbeglica treba reći to, da se u njihovom slučaju ne radi o nedostatku građanske lojalnosti, jer oni nisu odbili odbranu dravnih granica, već učestvovanje u građanskom ratu. Demokratska zajednica vojvođanskih Mađara, kao jedina legitimna interesna organizacija vojvođanskih Mađara je jo na početku konflikata naglasila, da ova manjina ne eli da učestvuje u istorijskoj raspravi Srba i Hrvata, koja se na kraju pretvorila u krvavi građanski rat.
Vojvođanski Mađari su od početka eleli samo to, da kao slobodni građani mogu iveti u demokratskoj pravnoj dravi koja se temelji na trinom privređivanju. Poto je Srbija vienacionalna drava, vojvođanski Mađari trae za sebe i ona manjinska prava, koja im na osnovu hakih dokumenata pripadaju.
U nadi, da će ispunjenje naih zahteva Gospodin Generalni sekretar i lično podrati, s potovanjem, Agoton Andra, predsednik DZVM
P. S.
Potovani Gospodine!
Politička organizacija, čiji sam predsednik, predstavlja interese samo vojvođanskih Mađara, znači onih, koji ive u Republici Srbiji. Ipak smatram svojom moralnom obavezom, da i ovom prilikom skrenem Vau panju na tragediju Mađara iz Hrvatske, znači iz Baranje i Slavonije, koje su mobilisali hrvatski organi vlasti, i koji su nakon zauzimanja Baranje skoro svi odbegli. Njima je nova srpska vlast praktično zabranila povratak. Molim Vas, da prilikom konačnog usvajanja mirovnog plana UN obratite panju i na ovu činjenicu.
S potovanjem, Agoton Andra
