Elektronikus Könyvtár

A Magyar Köztársaságnak a válság kirobbanása óta ez volt a törekvése és számos esetben egyértelműen kinyilvánította, hogy elfogad bármilyen politikai megoldást, amelyben az érintett népek és nemzetiségek meg tudnak állapodni. Nem a Magyar Köztársaságon múlott, hogy meghiúsultak a Jugoszlávia állami egységét a korábbi keretek között valamilyen formában, például konföderációként, megújítani szándékozó törekvések és elképzelések. A két köztársaság elismerésével a Magyar Köztársaság tudomásul vette azt a tényt, hogy a korábbi Jugoszlávia két volt államalkotó népe nem kíván a jövőben a jugoszláv államközösségben élni.

A Magyar Köztársaság mindig is arra törekedett a válság során, hogy kiegyensúlyozott kapcsolatokat tartson fenn az összes, de különösen a velünk szomszédos köztársaságokkal. Ez sokszor igen nagy erőfeszítésünkbe került. Engedje meg, hogy ez alkalommal csak arra utaljak, hogy a fegyveres konfliktus kirobbanása óta Magyarország nemcsak, hogy továbbra is biztosította Szerbia számára a közlekedés-, áru-, energia-tranzitot és telekommunikációs összeköttetést Nyugat-Európa felé, hanem pozitívan reagált az összes pótlólagos szerb igényre is.

A Magyar Köztársaság abban érdekelt, hogy kiegyensúlyozott, jószomszédi és kölcsönösen előnyös kapcsolatokat ápoljon és együttműködést folytasson a jövőben is az összes szomszédjával, köztük az újonnan elismert államokkal és a Szerb Köztársasággal is. Magyarország nem fenyeget senkit és nem ellensége senkinek. Valamennyi szomszédunk felé nyitottak vagyunk és valljuk, hogy csak szomszédainkkal egyetértésben és közösen érezhetjük igazán otthon magunkat Európának e táján, amely az elmúlt századok során oly sokat szenvedett.

Remélem, hogy a második világháború után örvendetesen terebélyesedő, az élet szinte minden területére kiterjedő magyar-szerb együttműködés tovább gazdagodik. Ebben segíthet a pozitív történelmi hagyományok ápolása, amint azt Vuk Karadzsics, a Rigómezei csata, vagy a szerbek nagy vándorlása évfordulóinak magyarországi megünneplése is példázza.

Ön előtt is ismeretes, hogy a Magyar Köztársaság kiemelt fontosságot tulajdonít az emberi és kisebbségi jogok szavatolásának és érvényesülésének úgy is, mint a demokrácia próbakövének. Aggódó figyelemmel kísérjük - különösen a jugoszláviai válság kirobbanása óta a Szerbiában élő mintegy 400 ezer fős magyar kisebbség sorsának alakulását. Úgy látjuk, hogy a vajdasági magyarok, mint azt legitim szervezetük, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége többször is egyértelműen kinyilvánította, a Szerb Köztársaság törvénytisztelő állampolgárai kívánnak lenni. Élni kívánnak azonban állampolgári és kisebbségi jogaikkal, abban az értelemben, ahogy ezeket a jogokat az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet dokumentumai, újabban pedig az Európai Közösség 1991. november 4-i megállapodás-tervezetének a kisebbségekkel foglalkozó fejezete előirányozza.

Szeretném Önt a magam és az egész magyar nép nevében arról biztosítani, hogy Magyarország barátként tekint Szerbiára és a szerb népre. Sorsunk közös; érdekünk, hogy éljünk a szomszédságból adódó előnyökkel, népeink kölcsönös megelégedésére. Ehhez ajánlom a magam, és kérem az Ön támogatását.

Remélem, hogy a délszláv népeknek és államoknak sikerül az 1991. január 3-i szarajevói tűzszüneti megállapodás szerint rendezniük egymás közötti viszonyukat és térségünkben helyreáll a béke és stabilitás.