Vékás János Dragoljub Mićunovićnak, a Demokrata Párt Főbizottsága elnökének, 1992. II. 16.

Szerbül

Tisztelt Elnök Úr!

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének Elnöksége figyelmesen megvitatta február 12-i levelét és a Demokrata Pártnak a Szerbia nyilvánosságához intézett, mellékelt felhívását. Megállapította, hogy a VMDK-nak, mint a vajdasági magyarok érdekszervezetének a javasolt "közös akcióhoz" való esetleges csatlakozása előtt tisztázni kellene egyes kérdéseket.

"Az eddigi szerb politika" nem hozott javulást a vajdasági magyar nemzeti kisebbség helyzetében, nem teremtette meg a feltételeket a több évtizedes gyorsuló asszimiláció megállításához és a kisebbségek politikai szubjektivitásának intézményes kifejezéséhez, ugyanakkor a magyar kisebbség legitim képviselőivel nem volt hajlandó párbeszédet kezdeni a vajdasági magyarok problémáiról. Mi több, Szerbia polgárait, így a vajdasági magyarokat is, "nyomorba és kilátástalanságba" sodorta. Ezért a vajdasági magyaroknak nem érdekük védelmükbe venni az ilyen politikát és annak képviselőit.

A vajdasági magyarok számára azonban az sem mellékes, hogy milyen alapállásból indulnak ki azok, akik ezt a hatalmat lemondásra akarnák kényszeríteni. Sem az Ön leveléből, sem a mellékelt felhívásból nem tudtuk kideríteni, hogy e "szerb politikát" és Milošević urat azért vádolják-e, mert Szerbia polgárai belekényszerültek egy értelmetlen háborúba, vagy pedig azért, mert ez a háború vereséggel végződött.

Az anyaországon kívül élő magyarok millióinak keserű tapasztalatai vannak a Románia és Csehszlovákia kommunista diktatúráinak megdöntése után hatalomra került rezsimekkel, holott kisebbségi szervezeteik tegnap még a mai hatalomtartók szövetségesei voltak. Ezért ne nehezteljen ránk, ha még egyszer megismételjük álláspontunkat: Kelet-Közép-Európa térségében az általános demokrácia kérdését és a nemzeti kérdést egyidejűleg kell újrafogalmazni, hogy a szabad állampolgár mint politikai szubjektum nemzeti közösségének szabad tagja is lehessen. E kérdésekről mindenkivel készek vagyunk beszélgetni.

Abban a reményben, hogy mi, Szerbia polgárai mindannyian a szükségszerűség felismerésével jutunk el a szabadsághoz, tisztelettel üdvözli Vékás János, a VMDK alelnöke

Szerbül:

Janoš Vekaš Dragoljubu Mićunoviću, predsedniku Glavnog odbora Demokratske stranke, 16 II 1992.

Poštovani gospodine predsedniče,

Predsedništvo Demokratske zajednice vojvođanskih Mađara je pažljivo razmotrilo Vaše pismo od 12. februara o. g. i priložen Proglas Demokratske stranke upućen javnosti Srbije. Konstatovalo je, da postoje određena otvorena pitanja, koja traže odgovor pre eventualnog uključivanja DZVM kao interesne organizacije vojvođanskih Mađara u predloženu "zajedničku akciju".

"Dosadašnja srpska politika" nije donela boljitak mađarskoj nacionalnoj manjini u Vojvodini, nije stvorila uslove za zaustavljanje višedecenijske ubrzane asimilacije i za stvaranje institucionalnih osnova za izražavanje političkog subjektiviteta manjina, i nije prihvatila dijalog o problemima mađarske manjine sa njenim legitimnim predstavnicima. Štoviše, gurnula je građane Srbije, pa tako i vojvođanske Mađare, u "bedu i beznađe". Zbog svega toga, vojvođanskim Mađarima nije u interesu, da stanu u odbranu takve politike i njenih eksponenata.

Međutim, vojvođanskim Mađarima isto tako nije nevažno, sa kojih pozicija polaze oni, koji bi tu vlast hteli primorati na ostavku. Naime, ni iz Vašeg pisma, ni iz Proglasa nismo mogli utvrditi, dali tu "srpsku politiku" i gospodina Miloševića optužujete zato, što su građani Srbije gurnuti u jedan besmislen rat, ili zato, što je taj rat izgubljen.

Milioni Mađara, koji žive van svoje matične države, imaju gorka iskustva sa režimima koji su došli na vlast nakon rušenja komunističkih diktatura u Rumuniji i Češkoslovačkoj, mada su do juče njihove manjinske organizacije bile saveznici današnjih vlastodržaca. Zato nam nemojte zameriti, što još jednom ponavljamo naš stav: u istočno-srednje-evropskom prostoru pitanje opšte demokratije i nacionalno pitanje treba redefinisati istovremeno, da bi slobodan građanin jedne države kao politički subjekt mogao biti i slobodan pripadnik svoje nacionalne zajednice. O tim pitanjima smo spremni sa svima na razgovor.

U nadi, da ćemo svi mi, građani Srbije, do slobode stići spoznajom nužnosti, s poštovanjem,

Vekaš Janoš, potpredsednik DZVM