Elektronikus Könyvtár

Tisztelettel megkérem, hogy kezdeményezze egy politikai-tudományos tanácskozás megtartását Budapesten, a lord Carrington által irányított Jugoszlávia Értekezlet alapdokumentumáról. Ennek az ún. hágai dokumentumnak a kisebbségekkel foglalkozó része véleményünk szerint olyan megoldásokat tartalmaz, amelyek minőségi előrelépést jelentenek az összes eddigi kisebbségvédelmi dokumentummal szemben. Hogy ez így van, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tény, hogy épp a kisebbségekre vonatkozó részt egyaránt elutasította mind a horvát, mind pedig a szerb külügyminiszter. (Azóta a horvát álláspont megváltozott, de a szerb a korábbiaknál is keményebben elutasító maradt.)

Két oka van annak, hogy épp Öntől kérek segítséget. Az egyik, hogy személyesen meggyőződhettem róla: a dokumentum még a legszűkebb szakértői körökben sem ismeretes, különösen nem úgy, hogy a jelentőségét is felismerték volna. Pedig az előttünk álló békefolyamatban - különösen akkor, ha a VMDK képviselői is részt vehetnek benne - igen nagy segítség lenne számunkra egy ilyen tanácskozás.

Talán nincs szükség arra, hogy egy ilyen tanácskozást a legszélesebb nyilvánosság bevonásával tartsunk meg, de maga a nyilvánosság csak használhat az ügynek. A legjobb megoldást az előkészítés közben kellene megtalálni.

Távol áll tőlem a gondolat, hogy saját felelősségemet "társadalmasítsam", netán másra hárítsam azzal, hogy a témával kapcsolatban ilyen eszmecserét szorgalmazok. Úgy érzem azonban, hogy az elkövetkező hetek, hónapok sorsdöntő fontosságúak lesznek a vajdasági magyarság helyzetének alakulásában. Közös erőfeszítésekkel eddig lépést tudtunk tartani az eseményekkel, de sikerre csak akkor számíthatunk, ha erkölcsi fölényünket a továbbiakban is párosítani tudjuk a hatékony diplomáciával.