Elektronikus Könyvtár
Ágoston András Szabad Györgynek, 1992. X. 7.
Tisztelt Elnök úr!
Nagy örömmel vettük tudomásul, hogy az Országgyűlésben megkezdődött a kisebbségi törvénytervezet vitája. Meg vagyunk győződve arról, hogy egy jólsikerült törvény nem csak a magyarországi kisebbségek számára lenne hasznos, hanem nekünk, vajdasági magyaroknak is. Sőt, tekintettel arra, hogy amit Magyarország tesz, sok szempontból modellértékű, valószínűleg Európa-szerte érdeklődés kíséri majd ennek a törvénynek a meghozatalát.
A VMDK mint kisebbségi érdekszervezet arra törekszik, hogy ezen a tájon minél több magyar ninél tovább megmaradjon magyarnak. Mivel az elmúlt harminc évben felgyorsultak az asszimilációs folyamatok, a polgárháború pedig vészesen megingatta a vajdasági magyarság társadalmi szerkezetét, csökkentve ezáltal súlyát a politikai porondon, érdekszervezetünk nemzetközi segítséget kért autonómia-koncepciójának megvalósítására.
Ügyünkben már eddig is tapasztaltunk jóindulatot, de az konkrét segítség formájában csak a jugoszláviai rende
zés egyelőre még igen nehézkes folyamatában nyilvánulhat meg.A VMDK koncepciójának leglényegesebb eleme egy olyan magyar irányítóréteg létrehozatala, amely nem felfelé, a szerb vezetés felé tartozik felelősséggel, és lefelé, a magyarok irányába intézkedik
, hanem magának a kisebbségi kollektivitásnak felel tevékenységéért. Ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a kisebbségi kollektivitás elnyerje politikai szubjektivitását, de az is, hogy mint önálló politikai szubjektum elfogadja az állami szuverenitást. Párbeszéd, közös megegyezés útján kell meghatározni azokat a kérdéseket, amelyekben az önálló döntéshozatal feltétele a nemzeti identitás megőrzésének.Amennyiben a magyar kisebbségi törvény megadja a kisebbségeknek a politikai szubjektivitást, a felelős vezető réteg létrehozatalának lehetőségét, valamint a jogot, hogy a nemzeti identitásuk megőrzésével kapcsolatos kérdésekben önállóan döntsenek, ezzel nemcsak a kisebbségek természetes törekvéseinek megy elébe, hanem nagyot lendít a kisebbségben élő magyar
ok ügyén is.Mindenekelőtt azzal, hogy esetünkben a belpolitikai porondon a VMDK-val szemben fellépő szerb politikai erők kezéből a saját, leggyakrabban használt fegyverüket üti ki. Nevezetesen a reciprocitás elvének szorgalmazását. Ha ugyanis az általunk követelt, minőségileg új megoldások épp a magyar kisebbségi törvényben jelennének meg, ezzel a reciprocitás elve ebben a kérdésben egyszerre elfogadhatóvá válna, hisz nem mennyiségi, hanem minőségi kategóriákra építkezne. Másrészt a külföldi politikai erők
jóindulata könnyebben válna konkrét segítőkészséggé, ha a magyar állam saját példáján mutatná meg, hogy történelmi előrelépéssel tudja rendezni kisebbségeinek ügyét.Nagyrabecsült Elnök úr!
A VMDK természetesen nem beszélhet más magyar kisebbségi szerveze
tek nevében, mégis úgy véljük, az általunk szorgalmazott megoldások rögzítése a magyar kisebbségi törvényben segítené azt a küzdelmet is, amelyet ők folytatnak fennmaradásukért. Az is természetes, hogy mi nem tudjuk egészében áttekinteni az Országgyűlés politikai viszonyait a törvény meghozatalának folyamatában. Éppen ezért megértjük azt is, ha az általunk jónak tartott megoldásokat nem sikerül, vagy nem sikerül teljes egészében beépíteni a kisebbségi törvénybe.Köszönjük a megkeresést, és azt, hogy véleményt mondhattunk.
Tisztelettel, Ágoston András, a VMDK elnöke
