Elektronikus Könyvtár
Az Európai Stabilitási Egyezmény tervezete és a vajdasági magyarság. A VMDK Elnökségének állásfoglalása, 1993. VII. 31.
A vajdasági magyarság és politikai érdekszervezete, a VMDK, az Európai Stabilitási Egyezmény megkötésére irányuló kezdeményezést nagyra értékeli. Olyan elképzelésnek tartja, amely végs
ő soron méltányos rendezést ígér a kisebbségek, így a vajdasági magyarok nyílt és megoldatlan helyzetére. Különösen fontos, hogy a tervezet reális helyzetértékelésből indul ki, s a nemzetközi közösség tehetetlenségét megelégelve, az eredménytelen konfliktuskezelésről a megelőzésre helyezi át a hangsúlyt.Az, hogy a dokumentum tervezete eljutott a kisebbségi kollektív jogokig, s hogy felismeri a jogoknak a biztonsági problémákkal való szoros összefüggését, a nemzetközi közösség eltökéltségét bizonyítja, hogy
a dokumentum alapján érdemben kívánja rendezni a határok és kisebbségek kérdését. A kívülről is serkentett dialógus módszere hatékonnyá teszi a legáltalánosabb demokratikus elvekre alapuló méltányos megoldások felkutatását, s egyben feleletet ad, miért nem hozott tényleges megoldást az idevágó nemzetközi dokumentumok sokasága.Mind a Békéltető- és Döntőbíróság, mind pedig a Nemzeti Kisebbségek Főbiztosa olyan intézmények, amelyek hozzájárulnak a megkötött, egyezménybe foglalt megállapodások végrehajtásához
, életrekeltéséhez.A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége támogatja az Európai Stabilitási Egyezmény elfogadását, és legitim politikai érdekszervezet lévén, maga is segíteni akarja annak előkészítését és meghozatalát. E jószándék jegyében rögzíti alá
bbi észrevételeit is:1. Tekintettel arra, hogy a rendezésben a vajdasági magyarság, csakúgy, mint a többi közép-európai kisebbség, különösen érdekelt, Jugoszlávia, illetve Szerbia meghívása az egyezményt előkészítő értekezletre teljessé tehetné a közép-eu
rópai érdekeltek listáját, s egyben bevezethetné a balkáni rendezést is.2. Az Európai Stabilitási Egyezmény tervezete ezt nem irányozza elő, de meggondolandó, hogy az érdekelt legitim kisebbségi szervezetek jelenléte mennyiben segítené a méltányos megoldás felkutatását. A kisebbségek jelenléte ugyanis, mivel a legközvetlenebb tapasztalattal rendelkeznek, nemcsak bizalomerősítő mozzanat lenne, hanem hosszútávú stabilizációs hatást is kiválthatna.
3. Tekintettel az EK-közvetítők tervezett szerepére, felmerül a kérdés, nem lenne-e célszerű a kisebbségi jogokat olyan szerződésekbe és részmegállapodásokba rögzíteni, amelyeket erősítésük végett aláírnának a közvetítők is. Ezzel egy újabb ellenőrzési lehetőségre nyílna alkalom, hiszen kétoldalú bizottságok útján,
a közvetítők bevonásával, szinte állandó ellenőrzés serkenthetné a megvalósítás folyamatát.4. Bizonyára növelné az Egyezmény előkészítésének és elfogadásának az esélyét, ha a tervezetben a megelőző intézkedésekkel kapcsolatos kérdések szerepeltetésére a szervezők igennel felelnének. A megelőzés egyik lényeges sajátossága ugyanis, hogy a külső tényezők tevékenysége nem szorítkozhat az egyezmény előkészítésének és meghozatalának a folyamatára. Félő, hogy intézményes nemzetközi ellenőrző és serkentő tevékeny
ség nélkül, amely szükség szerint évekig eltarthat, aligha kerül sor azokra a fontos változásokra, amelyeket a leendő Európai Stabilitási Egyezménynek kell majd rögzítenie.