Elektronikus Könyvtár

Az Európai Stabilitási Egyezmény meghozatalára irányuló kezdeményezés minden eddiginél nagyobb esélyt jelent a határon túli magyarok nyílt és megoldatlan helyzetének rendezésére. Tekintettel arra, hogy a magyar kisebbségi törekvések ellenében azok az országok, amelyek eddig nem hajlottak a kérdés tárgyalásos rendezésére, bizonyára összehangolt politikai érvrendszerrel lépnek fel, ezért célszerűnek látszik az egyetemes magyarság érdekeinek megfelelő külpolitikai tevékenység alapelveinek összehangolása és a demokratikus módszerek hatékony alkalmazása.

Mindenekelőtt azt kellene elérni, hogy Szerbiát vagy Jugoszláviát is meghívják mint résztvevőt. Amennyiben a vajdasági magyarság kiszorul a rendezésből, könnyen magára marad, és kikerül a nemzetközi érdeklődés fényköréből. Nemzetközi segítség nélkül nincs esélye autonómiakoncepciójának megvalósítására, identitásának megőrzésére. Viszonylag rövid idő alatt felmorzsolódik: vagy áttelepül, vagy beolvad. A határon túli magyarok helyzetének egységes rendezése az Egyezményen belül újabb lökést adna Magyarország törekvéseinek is, hogy bekerüljön az EK-ba.

Mivel a magyar kisebbségeknek nemzetközileg is elismert legitim politikai szervezetei vannak, indokoltnak látszik a törekvése, hogy ezeket a szervezeteket is kapcsolják be az Egyezmény előkészítésének folyamatába. Arra az esetre, ha ez mégsem sikerülne, létfontosságú lesz, hogy a magyar diplomácia felvállalja azt a követelésszintet, amelyet a VMDK autonómiakoncepciója tartalmaz. Ez természetesen nem gátolná meg abban, hogy a kétoldalú tárgyalásokon ne az adott kisebbségi szervezet szükségleteinek megfelelően lépjen fel. Ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogy a követelések szintjében és kidolgozottsági fokában megmutatkozó különbségek alapul szolgálnak majd az ellenérdekelt országok közös érvrendszerének kidolgozásához.

Várható, hogy a főbiztosi jelentés, amely a kisebbségek helyzetét hivatott rögzíteni, s az előkészületek folyamán különösen nagy súllyal esik latba, valamelyest figyelembe veszi a kisebbségek és az érdekelt országok részéről kívülről érkező jelzéseket, esetleg értékeléseket is. Létfontosságú, hogy az egyetemes magyarság érdekeinek megfelelő módon és eszközökkel mutassuk be a kisebbségek helyzetét és követeléseiket. Meg kellene keresni, mi az, ami közös, s mit kell részleteiben is, a körülményektől függő megvilágításban bemutatni. A másik oldalon ugyanis ebben az ügyben sem marad el az egyeztetés!

Már e felvetett kérdésekből is kiviláglik, hogy nagy szükség lenne az egyetemes magyar érdekeknek megfelelő külpolitikai tevékenység részeseinek, alanyainak egyeztető megbeszéléseire. Természetes, hogy a fölkészülést a magyar diplomáciának kell vezetnie és irányítania, de a feladatok egy részét vállalnia kell a többi résztvevőnek, a pártoknak, a kisebbségi szervezeteknek, de még a külpolitizáló nyugati magyar szervezeteknek, egyesületeknek is. Olyan cselekvési programot kellene létrehozni, amelybe az egyetemes magyarság érdekeinek megfelelő külpolitikai tevékenység alanyai saját törekvéseiket alkotó módon építenék be.