Elektronikus Könyvtár

Újabb áttelepülési hullám zajlik ezekben a napokban. Mennek a vajdasági magyarok, főleg Magyarországra, de messzire, a tengeren túlra is. Futnak, menekülnek a munkanélküliségtől, a téltől, a megaláztatástól, a bizonytalan jövőtől. Ha ez így folytatódik, hiába álltunk talpra, hiába éreztük egy rövid időre, hogy közösségként, politikailag is jelentünk valamit, terveink, reményeink könnyen meghiúsulhatnak. Ha elfogyunk és felmorzsolódunk, hiába jönnek létre a feltételek autonómiatörekvéseink megvalósításához, nem lesz kivel és nem lesz kiért küzdeni.

Ahhoz, hogy ebben a számunkra sorsdöntő pillanatban egyénileg is, meg közösségként is megoldást találjunk, néhány kérdésben világosan kell látnunk, nem hazudhatunk sem másoknak, sem önmagunknak.

Először, a VMDK csak azokat tartja menekülteknek, akik a mozgósítási parancs kikézbesítése, vagy az ezzel kapcsolatos bírósági ítélet után hagyták el az országot. Úgy véljük, az egyén különösen fontos szabadsága az, hogy ha nem látja igazoltságát, ne vegyen részt a polgárháborúban. A menekültek és családtagjaik eltávozását mindaddig, amíg nem teremtődnek meg a tényleges, a büntetés veszélyétől mentes feltételei a visszatérésnek, erkölcsileg indokoltnak, közösségünk szempontjából pedig elfogadhatónak tartjuk.

A gond az, hogy a tömeges egyéni döntések következtében, különösen ha tovább erősödik az áttelepülés és a kivándorlás egyre inkább állandósuló folyamata, meginoghat a vajdasági magyarság közösségi váza. Az önszerveződés folyamatai lelassulnak, megakadnak, és kisebbségi közösségünk végül képtelen lesz kollektív törekvésként megjeleníteni népességünk alapvető, történelmi érdekeit. Ettől a ponttól kezdve megindulhatnak a diaszpórává válás folyamatai, s megnyílik az út leépülésünk, felmorzsolódásunk felé.

Van-e biztos megoldás? Elkerülhető-e a vajdasági magyarság felmorzsolódása? Erre a kérdésre nincs megnyugtató válasz. Esélyeink vannak, de rajtunk áll, tudunk-e élni velük!

Abból indulunk ki, hogy az új európai rend megteremtésében most, a szocializmus bukása után, mindenki részt vehet, de csakis teljesítményei alapján számíthat az őt megillető helyre. Ebben az új rendben mi kisebbségi népcsoportként, határmódosítást nem, de autonómiát követelve, az egyetemes magyarság részeként, de a velünk élő más nemzetekkel együtt kívánunk beépülni. Sokan vannak, akiknek ez a jelenlegi helyzetben megvalósíthatatlannak látszik, de a VMDK mégis bízik a sikerben. A vajdasági magyarok szavazatainak köszönhetően hitelesek a követeléseink, s ami szintén fontos, módszereinkkel és elképzeléseinkkel jól csatlakozunk a nemzetközi kezdeményezésekhez.

A Balladur-terv néven ismertté vált kezdeményezés például két szempontból is sorsdöntően fontos lehet számunkra. Azzal, hogy a kisebbségi kollektív jogok érvényesítésének szükségességét az európai határok ügyével azonos fontossági sorrendben tárgyalja, de méginkább azzal, hogy a kisebbségek helyzetének méltányos rendezését szorosan összekapcsolja az európai biztonság ügyével, a kisebbségeket, bennünket is beemel a nemzetközi politikai színtérre. Méghozzá olyan céllal, hogy megoldást találjon bajainkra.

Mi is tudjuk, hogy sok még a buktató a Balladur-terv megvalósításának útján, hisz sok az ellenérdekelt, s az új politikai filozófia térhódítása a bizalmatlanság légkörében zajlik, mégis derűlátók vagyunk. Nemcsak azért, mert ennek a békés távlati megoldásnak csak egy alternatívája van, a véres háborúk sorozata, hanem azért is, mert mi magyarok, s nem csak itt Vajdaságban, előnyben vagyunk. Olyannyira igazunk van, hogy javaslatainkat, követeléseinket nem lehet lesöpörni az asztalról.

Éppen ezért együttesen is sokat tehetünk közös érdekeink előrelendítéséért. A VMDK különös jelentőséget tulajdonít a ténynek, hogy a minap több mint hét évtizedes kisebbségi lét során először a magyar miniszterelnök a Kárpát-medencében élő magyar kisebbségek legitim szervezeteinek vezetőivel tanácskozást folytathatott az új európai rendezési tervvel kapcsolatos közös külpolitikai tevékenység lehetőségeiről.

Vannak tehát esélyeink, de nem biztos, hogy ezek tudatosítása megállítja az áttelepülők áradatát. Mi az, amit a VMDK vállalni tud annak érdekében, hogy ebben a valóban sorsdöntő pillanatban minél kevesebb olyan egyéni döntés szülessen, amely szükségszerűen hozzájárulna kis közösségünk, a vajdasági magyarság gyengüléséhez, vagy - ne adj Isten - összeroppanásához?

Itthon megteszünk mindent, hogy a Vox Humana Emberbaráti Szolgálaton keresztül, az ideérkező segélyszállítmányok gyors elosztásával mielőbb segítsünk a legjobban rászorulóknak. Megteszünk mindent annak érdekében, hogy a nagy külföldi segélyszolgálatok a nekünk szánt segélyeket valóban nekünk, a Vox Humanának juttassák el. Ezúton is tudatjuk az érdekeltekkel, hogy a segélyek célbajuttatása csak akkor biztos, ha azt a Vox Humana közreműködésével hajtják végre. Megteszünk mindent, hogy a segélyelosztással kapcsolatos esetleges visszaéléseket felfedjük és a nyilvánosság elé vigyük, attól függetlenül, hogy ki az elkövető.

Községi önkormányzatainkkal együtt küzdeni fogunk azért, hogy az állami ellátás irányítása és lebonyolítása ne kerülhessen méltatlan kezekbe és maradéktalanul megkaphassuk az egy főre járó juttatásokat.

Minden erőnkkel azon leszünk, hogy Magyarországon tudatosítsuk: a lélektani hadviselés, a különféle állami megszorítások, az embargó és az áttelepülések újabb és újabb hullámai végveszélybe sodorják a vajdasági magyarságot. Nem lehet pártvetélkedések tárgyává tenni a kérdést, kell-e és lehet-e anyagilag is segíteni a vajdasági magyarságot. Azt kell elérni, hogy az állam és a parlament által jóváhagyott eszközök kettős funkcióban legyenek hatékonyak. Járuljanak hozzá az oktatási és művelődési tevékenység alapvető megnyilvánulásainak fenntartásához, ugyanakkor serkentsék és támogassák a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseit. Az embargónak nem lehet célja, hogy egy őshonos népcsoport, mint amilyen a vajdasági magyarság, eltűnjön, felmorzsolódjon! A VMDK vállalja, hogy a nyilvánosság előtt szóváteszi, ha valaki, legyen az bármilyen poszton, egyéni vagy csoportérdekből, esetleg pártérdekektől vezérelve, lassítja vagy akadályozza a segélyek célbajuttatását, rendeltetésszerű felhasználását. Természetes, hogy az egész folyamat hatékonyságát csak megfelelő - talán parlamenti - ellenőrző mechanizmus serkenthetné és tehetné demokratikussá.

Külföldön a VMDK-nak azt kell bebizonyítania, hogy az embargónak nem lehet célja, hogy egy olyan őshonos népcsoportot, mint amilyen a vajdasági magyarság, önhibáján kívül szétszórjon, kivándorlásra, elvándorlásra késztessen. Tekintettel a tragikus elvándorlási hullámra, a vajdasági magyarság számára már a Balladur-terv keretében megoldást kellene találni. Ebből a célból Szerbia képviselőit is meg kellene hívni a Balladur-tervben előirányzott értekezletekre. Mivel mindeddig nem került sor dialógusra, jóllehet ezt a VMDK már kezdettől fogva szorgalmazta, népcsoportunk nyílt és megoldatlan helyzetének rendezését közvetítők segítségével kellene véghezvinni.

A VMDK tudja, hogy az elmondottak sokaknak nem jelentenek kézzelfogható segítséget, s nem állnak el az elmenetel szándékától. De ha akárcsak percekre is megállnak gondolkodni, az, amit tettünk, nem volt hiábavaló. A VMDK-nak nincs varázsvesszője, csodákat nem tehet. Hite van! Hisz abban, hogy a vajdasági magyarság autonómiatörekvései megalapozottak, méltányosak és nemzetközi szinten is elfogadhatóak. Tudja azt, hogy az embertelen megpróbáltatások ellenére a magyarok többsége még mindig a küzdelmet választja, ha mégoly bizonytalan is a kimenetele, s hogy többségük püspökeinkkel együtt vallja: maradjunk, hogy megmaradjunk.