Elektronikus Könyvtár
A vajdasági magyarokhoz. A VMDK Elnökségének felhívása, 1993. XII. 27.
Három év alatt negyedszer szavazhatott a vajdasági magyarság a VMDK jelöltjeire. Negyedszer mondtuk ki, ezúttal 85-95 százalékos többséggel, hogy akarjuk az autonómiát, hogy benne látjuk megmaradásunk, ittmaradásunk zálogát. Igaz viszont, hogy a tavalyi 140 ezer szavazattal szemben mindössze 110 ezer gy
űlt össze. Ennyi szavazat 9 helyett 5 képviselőt eredményezett.A VMDK legitimitása töretlen, autonómiakoncepciójának politikai értékéhez nem fér kétség, hisz a magyar szavazók óriási többségének a támogatását élvezi, de a hiányzó 30 ezer szavazat ténye ma
gyarázatra szorul. Lehet, hogy más okok is közrejátszottak, kettő azonban különösen fontosnak látszik. Először is hiányoznak a szavazók. Közvetve ugyan, de bizonyítottnak látszik, hogy a polgárháború következtében csakugyan elment legalább 35 ezer magyar. Sajnos közülük csak kevesen jöttek haza szavazni. Másrészt, ha mondjuk Szabadka, Topolya és Zenta magyar szavazóinak választási részvétele elérte volna az átlagot, most kettővel, vagy akár hárommal több képviselőnk lehetne a szerb parlamentben.Bevált a VM
DK vezetőségének várakozása, hogy a magyar szavazatokra pályázó pártok hoppon maradnak, a bennük működő, az autonómiát ellenző kisszámú magyarral együtt. Ez nem csoda, hiszen a vajdasági magyarság egészében véve politikailag talpraállt és pontosan fel tudja mérni, mely politikai erő képviseli alapvető kollektív érdekeit.Politikailag tehát rendben lennénk, autonómia-követeléseink ismertté váltak a volt Jugoszlávia területére irányuló békekezdeményezések irányítói előtt. Induláskor, 1990-ben, a VMDK egy mandátumot, négy évet tartott szükségesnek ahhoz, hogy autonómiakoncepciója a megvalósulás szakaszába kerüljön. Ebből még van egy év. Hisszük, hogy ez alatt mi is sorra kerülünk.
Annál is inkább, mivel jól érzékelhető, hogy minden eresztékében recseg-ropog az a tákolmány, amelyet a polgárháborús őrület vont körénk.
Történelmi versenyfutásban vagyunk az idővel! Ha nem engedjük, hogy megtörjenek bennünket, ha nem morzsolódunk le, megkaphatjuk az autonómiát!
Ahhoz, hogy kitartsunk, túl kell élni a telet. A magyar
állam a Vox Humanán keresztül segít. Mivel a hatalom részéről humanitárius segélyt nem remélhetünk, le kell tisztáznunk, hogy a többi segélyszervezet mit ad a vajdasági magyarságnak és mit az itteni hatalomnak. Nem követelünk tőlük semmit, de tiszta vizet akarunk önteni a pohárba. A segítőkészséget ugyanis csak egyetlen módszerrel lehet lemérni: a vajdasági magyarságon ténylegesen csak az segít, aki közvetlenül a rászorulóknak juttatja el a segélyt. Az, aki a segélyt a rendszer intézményeihez juttatja el, nem a vajdasági magyarokat segíti, mert azokhoz ez a segély nem jut el!A VMDK a vajdasági magyarság egyedüli érdekszervezete. Politikai súlyát csakis a vajdasági magyarság adhatja meg. Az a támogatás, amit a magyarok tetteikkel, szavazataikkal tudnak bizonyítani. Bízunk magunkban, bízunk a vajdasági m
agyarság élniakarásában. Közös erővel eljutunk a célig! Kiharcoljuk az autonómiát, mert ez feltétele megmaradásunknak, közösségünk ittmaradásának!Ada, 1993. december 27.
A VMDK Elnöksége
