Elektronikus Könyvtár
Vékás János Hámos Lászlónak, 1993. III. 20.
Tisztelt Hámos László!
Most értesültem róla, hogy nem kapták meg múltkori faxomat, tehát megismétlem: a Magyar Szó helyzetére vonatkozó kérdésekre válaszként egyrészt mellékelten küldöm a VMDK ezzel kapcsolatos dokumentumait meg a Magyar Szó néhány cikkét. Másrészt megpróbálom röviden összefoglalni a véleményem.
A magyar nyelvű sajtó megjelentetésének három lehetőségét látom: 1. Állami sajtó; 2. Magántőkéből pénzelt sajtó; 3. A magyar önkormányzat tájékoztatási rendszere.
A Magyar Szó kormánylap. Az állami szervek viszonylagos "szabadszájúságot" engednek meg neki,
mert csak így lehet kredibilitása, így teljesítheti feladatát. Ez azonban még nem jelent függetlenséget, aminek lehetőségében én különben sem hiszek. Valódi értéknek a sajtószabadságot, a tájékoztatás pluralizmusát és az esélyegyenlőséget tekintem. A Magyar Szó a vajdasági magyarság alapvető érdekeire a kormány szemszögéből tekintett, elsősorban azáltal, hogy az autonómiakövetelést nemcsak hogy nem támogatta soha (amit tőle mint kormánylaptól nem is vártunk), hanem még csak nem is ismertette a VMDK erre vonatkozó Memorandumát.A lap vezetőinek nincs kiforrott elképzelésük a jövőről. Minden tulajdonformának csak azt a jellemzőjét tartják kívánatosnak, amely a Forumnak a tájékoztatásban évtizedeken át élvezett monopolhelyzetét fenntartja. Továbbra is igényt
tartanak az állami támogatásra, részvénytársasággá való átalakulásról beszélnek, s mindezzel együtt a vajdasági magyarság lapjaként deklarálják a Magyar Szót.A VMDK azt is a vajdasági magyarság érdekének tartja, hogy magyar nyelven kormánylap megjelenjen.
Ezzel az állam tartozik magyar nemzetiségű polgárainak, akiknek az adójából ugyanolyan arányban kell a magyar nyelvű kormánylapot pénzelni, mint a szerb lapok esetében.Emellett azonban szükség lenne a más tulajdonformákon alapuló tájékoztatásra is. Már a
századfordulón, de még a két világháború sanyarú körülményei között is volt időszak, amikor a Vajdaságban több magyar napilap is fenn tudott maradni évtizedekig. Az állam még mindig jelentős eszközöket fordít a tájékoztatási dömpingre, a sajtópiac telítve van hetilapokkal, s ennek az állami tájékoztatási rendszernek a most folyamatban levő lebomlásával párhuzamosan kellene az új tájékoztatási eszközök létrejöttét támogatni, nem pedig a régiek agóniáját meghosszabbítani.Harmadsorban, valóban a vajdasági ma
gyarság lapja csak az lehet, amelynek élén a vajdasági magyarság által választott vezetők állnak. A VMDK megtette az előkészületeket a magyar önkormányzatok tájékoztatási rendszerének aktivizálására, ha az állam világosan kimutatja, hogy nem hajlandó vagy nem képes eleget tenni kötelezettségeinek. Ebben az esetben nem hagyjuk tájékoztatás nélkül a vajdasági magyarságot, de ugyanakkor fontosnak tartjuk nemzetközi szinten is tisztázni ezt a helyzetet.A legrosszabb megoldásnak a látszathelyzet fenntartását vé
lem, amikor az állam az ellenőrzése alatt álló lapot a nyugati meg a vajdasági magyarság körében szervezett gyűjtéssel tartaná fenn, s eszközeit sokkal kevésbé nemes célokra használhatná.A lap Szabadkára való puszta átköltöztetését sem látom még magában megoldásnak, ha a tulajdonforma szempontjából nem hozna változást. A Magyar Szóval ugyanis többen több okból elégedetlenek. Jómagam nem abban látom a megoldást, hogy a "szocializmus" mostani változata helyett ismét a régit próbálják visszahozni. Attól félek, hogy a Magyar Szó jelenlegi irányítóinak körében nem elhanyagolhatók ezek a tendenciák.
Egyszóval: nagy szükség lenne a szabad tájékoztatás támogatására, de azt tartanám legjobbnak, ha teljesen új intézmények alakulnának ki. Annál is inkább, mert a régi
intézményrendszer anyagi alapja szinte teljesen tönkrement vagy tönkremenőfélben van. A VMDK természetesen ugyancsak fontosnak látja annak a módnak a felkutatását, hogy hogyan lehetne megőrizni ezt a vagyont.Üdvözlettel, Vékás János
[A levél Hámos Lászlónak, a Hungarian Human Rights Foundation - HHRF elnökének kérésére íródott.]
