Elektronikus Könyvtár
Ágoston András Várady Tibornak, 1993. IV. 9.
Kedves Tibi,
hallom, megérkeztél. Örülök neki, mert adai beszélgetésünk óta nem kevesebb, hanem egyre több a gond. Elérkezett az ideje az összehangolt, kemény, közös fellépésnek. A 25 ezer eltávozott vajdasági magyart nap mint nap újak követik. legújabb adataink szerint Adáról mintegy ezren mentek el, s közülük ha kétszázan gondolnak visszatérésre. Aki teheti - tisztelet a kivételnek -, Magyarországra adja gyerekét, már a középiskolába is. Tömeges atrocitásokról nincs tudomásom, de az évek óta tartó lélektani hadviselés a széleken újra felgyorsítja a lemorzsolódást. Az iskolaigazgatók kinevezésének folyamata szemléletesen bizonyítja, hogy a nemgazdasági tevékenységekben foglalkoztatott magyarok vagy behódolnak, v
agy belső illegalitásba vonulnak, s rossz lelkiismerettel ugyan, de távol tartják magukat a politikától. Közben tovább folyik a kisebbségi jogok leépítése. A tankönyvekről szóló köztársasági törvény tervezete egyáltalán nem teszi lehetővé a magyar tankönyvírást. Az sem világlik ki belőle, lesz-e egyáltalán magyar tankönyv.Ami a nemzetközi politikai tényezőket illeti, tőlük ebben a pillanatban segítségre nem számíthatunk. Hogy a békefolyamat mikor fejeződik be, senki sem tudja. Biztatnak bennünket, hogy nem fognak kettős mércével mérni, az autonómiatörekvéseinket is elfogadhatónak találják, de attól félek, a végén már nem lesz kinek igazságot szolgáltatni.
A szerb hatalom keresi a számára legjobb megoldást. Emlékezünk rá, eelj azt mondta, akkor lehet majd
beszélni az autonómiáról, ha a magyarok számaránya öt százalék alá esik Vajdaságban. A háborús körülmények valamint a magyar kisebbség objektív sulya lehetővé teszi, hogy a szerb hatalom egyfajta kirekesztő taktikát alkalmazzon a kisebbségi kérdés kezelésében. Az albánok és a Sandáki muzulmánok nem vesznek részt a köztársaság politikai életében, ők teljes egészében kívülről jövő segítséggel kívánják megoldani gondjaikat. Minket a szerb hatalom magán a politikai porondon kíván elszigetelni. Hagyja ugyan, hogy politizálgassunk, de a parlamentben leszavaznak, a tömeges politikai megmozdulásokat pedig a lélektani hadviseléssel előzik meg. Nem bír a hatalom a VMDK-val, de mi sem tudjuk megakadályozni népünk további romlását. Ebben a helyzetben még mindig vannak távlataink, de nincs időnk várakozni.A hatalom a kisebbségi minisztérium létrehozatalával, valamint egy neki megfelelő kisebbségi törvény elfogadásával a nemzetközi porondon is ki akarja húzni a lábunk alól a talajt.
A tétlenség a politikai csőd előjele. Tudván tudjuk, hogy a nemzetállami célkitűzések megvalósításának bódulatában nincs szerb politikai erő, amely megmaradásunk szavatolni tudná vagy akarná. Csakis abban reménykedhetünk, hogy lépéseket teszünk autonómiánk irányába és ezt a külföldi politik
ai tényezők is majd támogatják. Autonómia nélkül a vajdasági magyarságban az elmúlt két-három év hevületét teljes kiábrándultság, ennek nyomán pedig a korábbi atomizálódási folyamatok újraébredése váltja fel. Most van hova menni, s a korábbi tendenciákat is figyelembe véve várható, hogy az autonómia melege nélkül a magyar népesség száma a következő népszámlálásig a felére csökken. Vagy kezébe veszi a vajdasági magyarság sorsa irányítását, s akkor az autonómia keretében számíthatunk közösségi célkitűzéseink megvalósulására, vagy pedig befelé fordul mindenki s keresi a maga boldogulását.Mindezt figyelembe véve úgy érzem, nem szabad megtorpanni, s a megkezdett úton kell továbbhaladni. Miután létrehoztuk az autonómia politikai szárnyát, a VMDK-t, s megszülettek a magyar helyi önkormányzatok is, a nehézségek ellenére le kell rakni a perszonális autonómia alapjait.
Ha sikerülne egy széleskörű megmozdulásban maguknak az érdekelteknek mind teljesebb bevonásával definiálni, mely szervezetek, mely intézmények és ingatlanok tartoznak majd az oktatási, a művelődési és tájékoztatási önkormányzati ágazatokhoz, ezzel nemcsak a közösségi gondolkodást, hanem a közösségi cselekvést is serkentenénk. Ezzel a megmozdulással újra reflektorfénybe kerülnénk a szerb politikai porondo
n, méghozzá úgy, hogy a hatalmi propaganda jelenleg alkalmazott eszközeivel eredményeinket ne tudja hatástalanítani. Ami talán a legfontosabb, ezzel a lépésünkkel további bizonyítékot szolgáltatnánk a nemzetközi politika irányítóinak autonómia-törekvéseink valós erejéről.A fentieket azért mondtam el, mert úgy gondolom, közösen kellene gondolkodnunk és cselekednünk. Biztos vagyok benne, hogy csakis legjobbjaink mozgósításával juthatunk célba. Még így sem biztos, hogy célt érünk, de meg kell próbálni.
Szombatonként, a VMDK Elnökségének összejövetelein bizonyára többször is vissza fogunk térni erre a témára. Ha Te is úgy gondolod, hogy érdemes küzdeni, beszéljük meg, vegyél részt a fenn vázolt elképzelés taktikai-stratégiai kidolgozásában. Bizonyára van még más
lehetőség is tényleges politikai tevékenységre, de véleményem szerint ez hozná a vajdasági magyarság számára a legtöbb hasznot. Válaszodat várva, baráti üdvözlettel, Bandi.