Elektronikus Könyvtár

Tájékoztatásul mellékelten küldöm a Negovanović tábornokhoz intézett levelünket. Emellett megküldöm Vámoser Ervin (Zombor, Rade Končar u. 2.) nyilatkozatát a magyarországi vámszervekkel kapcsolatos tapasztalatairól.

1993. november 25-én de. 10-kor a Béreg-Hercegszántó-i határállomáson keltünk át autóval, harmadmagammal (unokahugommal és feleségemmel). Miután a magyar határőrség lepecsételte útleveleinket, a női vámos felszólított, hogy szálljunk ki az autóból. Szerbül beszélt hozzánk és miután húgom magyarul válaszolt, rendreutasította: "ako ja sa vama govorim srpski nemojte mi mađarski odgovarati!" A kocsiban volt egy 5 l-es üres műanyag kanna, miután meglátta, felszólított, hogy azonnal forduljunk vissza. Ez meglepett minket, nem akartunk hinni füleinknek. Elvette útlevelünket és megfenyegetett, hogy ha rögtön nem megyünk, beleüt olyan pecsétet, hogy egy évig nem mehetünk Magyarországra. Ez idő alatt odajött a másik két vámos is. Kértük őket, hogy engedjenek tovább, unokáinkhoz, gyerekeinkhez megyünk, kik 3 éve Magyarországon vannak, magyarok vagyunk mi is. Azt a választ kaptam az egyik férfi vámostól: "az anyád valagát vagy te magyar, akkor magyar útleveled lenne". Ekkor láttam, hogy hiába minden és visszafordultunk.

Mai napig nem tudom elhinni, hogy ez megtörtént velem. Emberi mivoltomban megaláztak és magyarságomban megsértettek. Itt megjegyzem még, hogy havonta, kéthavonta járunk gyerekeinkhez, amit az útlevél alapján leellenőrizhetnek.