Site hosted by Angelfire.com: Build your free website today!

vissza a főlapra

Elektronikus Könyvtár


Ágoston András a magyarországi pártelnököknek, 1993. XII. 30.

Lezsák Sándornak, az MDF ügyvezető elnökének

Pető Ivánnak, az SZDSZ elnökének

Torgyán Józsefnek, az FKGP elnökének

Horn Gyulának, az MSZP elnökének

Orbán Viktornak, a FIDESZ elnökének

Surján Lászlónak, a KDNP elnökének

Csurka Istvánnak, a MIÉP elnökének

Pozsgay Imrének, az NDSZ elnökének

Tisztelt Elnök Úr!

Mellékelten küldöm azt a két levelet, amelyet Jeszenszky Gézához, illetve Boross Péterhez írtam. Arra kérem, személyesen is járuljon hozzá, hogy ebben a valóban nagyon összetett helyzetben megtaláljuk az egyetemes magyar érdekeknek leginkább megfelelő megoldást.

Tudatában vagyok annak, hogy a Kárpát-medencében élő magyarság érdekeit képviselni manapság nem könnyű dolog. Azért van ez így, mert a nyugati politika egyelőre sötétben tapogatózva nem az egyetlen reménysugár, a kisebbségek helyzetének méltányos rendezése irányában kíván megoldást találni a volt szocialista országok ügyében. Nekünk magyaroknak most dönteni kell: engedjük-e magunkat sodortatni az árral, meddő utóvédharcokat folytatva a magyar kisebbségek kérdésében, vagy már most odaállunk az az egyelőre még gyöngébb politikai törekvés mellé, amelynek lényege, hogy a volt szocialista országokban valóban demokratikus politikai rendszerek jöjjenek létre. Tudjuk mindannyian, hogy ezekben az országokban demokratikus politikai rendszer nem jöhet létre, ha a kisebbségek kérdését nem rendezik méltányosan, az autonómiák rendszerének létrehozásával.

Természetes, hogy a demokratikus politikai rendszereket a volt szocialista országokban csakis az ott élő népek hozhatják létre. Valószínűnek látszik, hogy ebben a folyamatban a nemzetközi közösségnek is lesz némi szerepe. De mi magyarok is hozzájárulhatunk a sikerhez.

Nem lehet kétségünk afelől, hogy a környező országokban, de a nemzetközi politikai porondon sem hisznek nekünk igazán, amikor fogadkozunk, hogy nem követelünk határmódosítást. Ha őszinte akarok lenni, én ezen nem is csodálkozom. Alkotmányjogi, illetve nemzetközi jogi szempontból nem érheti ugyan kifogás a fogadkozást, de van egy más, mélyebb politikai szempont is. Tény ugyanis, hogy a környező országokban olyan legitim kisebbségi szervezetek működnek, amelyek az ott élő magyarok érdekeit képviselve reális politikai szubjektivitást harcoltak ki maguknak.

Mi történne akkor, ha megfelelő nemzetközi előkészítés után a magyar országgyűlés, valamint az utódállamokban működő magyar kisebbségi szervezetek legitim küldöttségei együttes ülésen nyilatkozatot fogadnának el (esetleg meghívott külföldi politikusok jelenlétében), amelyben kimondanák egyrészt azt, hogy nem követelünk határmódosítást, de ugyanakkor együtt kívánunk küzdeni a nemzetközi porondon a magyar kisebbségek autonómiakoncepcióinak megvalósításáért? Ezzel:

1. A vitatkozva való együtthaladás elvének figyelembevételével kezdeményező helyzetbe kerülnénk.

2. Gyakorlatilag támadhatatlan formában, demokratikus eszközökkel, legitim képviselők útján jelenítenénk meg az egyetemes magyar érdekeket, méghozzá úgy, hogy egyben felmutathatjuk az általunk javasolt megoldás nemzetközi jelentőségét is.

3. Elérhetnénk, hogy a szomszéd országok az általunk felvetett politikai megoldási modell teljes dimenziójával szembetalálkozva, talán felismerjék a lényegretörő tárgyalások előnyeit.

Tisztelt Elnök Úr!

Tudom, sok okot fel lehet majd hozni annak alátámasztására, hogy ez a kezdeményezés nem jó. De ne ezekkel foglalkozzunk! Ha kell, keressünk jobb megoldást, amivel a fent említett előnyöket el lehet érni. Csak egyet ne tegyünk! Azt, hogy nem teszünk semmit. Abban a reményben, hogy mindannyian történelminek érezzük felelősségünket, tisztelettel, Ágoston András, a VMDK elnöke.