Mégis jó, hogy lehetőség van a demokratikus vitára. Major Nándor múlt vasárnapi cikkében most már világosan fogalmaz.

Ő úgy látja, hogy "a VMDK-válság napvilágra hozta, hogy a szervezet nem jelentéktelen része csakugyan a határmódosítással kacérkodik". Ebből a kiindulópontból, nyílegyenesen jut el a végkövetkeztetésig: "A politikai választóvonalat - minden erkölcsi vonatkozásával együtt - a szerbiai magyarok esetében sem ott kell keresni, vajon ki áll ki egyfelől a hármas magyar autonómia mellett, másfelől ki éri be annál kevesebbel, hanem ott, vajon ki véli egyfelől a szerbiai magyarság ügyét határkiigazítással megoldhatni, másfelől pedig ki gondolja, hogy a megoldás félreérthetetlenül Szerbián belül keresendő: ha lehet akkor autonómiával, ha nem, akkor legalább emberi méltóságot nyújtó kollektív kisebbségi jogokkal".

Mindenekelőtt rá kell mutatni: most történt meg először, hogy a vajdasági magyar csúcsértelmiség mindeddig háttérből politizáló eminens képviselője, nyíltan irredentizmussal vádolja meg a VMDK-t és a magyarok egy részét. Mentségére legyen mondva, nem egészen úgy mint a szerb propaganda, hiszen Major csupán azt állítja, hogy a "szervezet nem jelentéktelen része" az amely kátyúba akarja taszítani a vajdasági magyarság (Major szerint a szerbiai magyarság) szekerét.

Azt jól látja, Major Nándor, hogy a VMDK hármas autonómiakoncepcióját két oldalról támadják. Meglátszott ez a szavazáskor is. A VMDK tisztújító közgyűlésén az elnöki posztot többes jelölés útján töltötték be. A titkos szavazás eredményeit tekintve az állásfoglalás, miszerint követelni kell a Magyar autonómiát, és nem szabad elzárkózni a dialógus elől, több mint kétharmados többséget szerzett. Az ellentábor, amelyben ezúttal ott voltak mind a maximalisták, akik a Magyar autonómiát olyan minimumnak tekintik amelynek eléréséért nem kell dialógusba bocsátkozni, mind pedig, ahogy Major mondja, "a VMDK-ba jóhiszeműen betévedt reformisták, liberálisok és szociáldemokraták", nem tudta elérni az egy harmadot.

Hogy ez a két szélsőség végül is miért fogott össze?

A választóvonal pedig továbbra is ott húzódik ahol eddig. A kérdés az, ki akarja a Magyar Autonómiát és ki nem. Az, hogy ki miért nem akarja, nem fontos, mindaddig, amíg ezek a vélemények nem kapnak részleges legitimitást. Ezt pedig csak a választásokon lehet megszerezni. A VMDK politikai érdekszervezet. Nem feladata a boszorkányüldözés, és a különféle elhatárolódás. Nem tartunk attól, hogy a legnagyobb nyilvánosság mellett lezajlott tisztújító közgyűlés nyomán, megváltozik a szerb hatalom rólunk alkotott véleménye. Ha valaki tudja, akkor ez a hatalom tudja, hogy a VMDK józan politikáját a szélsőségek nem veszélyeztetik. Mint, ahogy tudja azt is, hogy az autonómiánál alább nem adjuk.

S végül, nem egészen értem, miért búslakodik Major Nándor azon, hogy a VMDK tisztújító közgyűlése "mást sem tett, csak megerősítette, hogy a VMDK a háromlépcsős magyar autonómia pozícióján áll". Hiszen ez volt a célunk! Meg akartuk őrizni erkölcsi feddhetetlenségünket, függetlenségünket és újra ki akartuk mondani, hogy küzdeni akarunk a Magyar Autonómiáért. S ezt hála Istennek el is értük.