A Magyar Szónak adott interjúban, most már a nagy nyilvánosság előtt is vállalja mindazt, amit ez a napilap a reformos elképzelések mentén már eddig is ellenzéki véleményként igyekezett meghonosítani. Persze az autonómián kívül, mert ezt Csubela, becsületére váljék, mégiscsak vállalja.

Ha egy mondatban kellene megfogalmazni mi jellemzi ma a legjobban a magyar reformosokat itt Vajdaságban, akkor azt mondhatjuk, hogy még ma is hisznek a testvériség egység egy módosított, vagy inkább torzított változatában: úgy vélik a vajdasági magyarság számára megoldás az, ha a VMDK koalícióra lépne a magukat demokratikusnak nevező pártokkal. A Csubela interjúban ez a vélekedés markánsan kidomborodik. Csakúgy mint a reformosok általában, ő is nosztalgikus hittel kergeti, a magukat demokratikusnak nevező szerb pártokkal való politikai együttműködés megvalósíthatóságának ábrándját. Bevallja ugyan, hogy "csalatkoztam... a szerb népben az elmúlt időszakban, nem tudom, hogy mi kell ahhoz, hogy rádöbbenjen, hogy saját magát és a vele élőket tette tönkre", de ahelyett, hogy szembenézne a valósággal és felismerné, hogy a politikában nem elvárásokból kell kiindulni, hanem a realitásból, politikai célként kívánja kitűzni a VMDK elé, hogy az szóljon bele a délszláv konfliktusba. Még pedig úgy, hogy: "nekünk meg kell dönteni ezt a háborút kirobbantó és folytató hatalmat". S, hogy e magasztos cél elérését ne csupán a VMDK nyakába varrja feladatként, annak ellenére, hogy csalatkozott a szerb népben(?) Csubela hozzáteszi: "Ezt azokkal a szerbiai demokratikus erőkkel tehetjük, amelyek megújhódást akarnak elérni Szerbiában". Hogy miért van erre szükség? Csubela szerint azért, mert "akkor adva lesznek a feltételek, hogy mi a kisebbség jogairól, emberi jogokról, és polgári szabadságjogokról beszéljünk, és adva lesznek a feltételek, hogy önkormányzatokról és autonómiáról beszéljünk. Ebben az államban erre nincs lehetőség, és a VMDK itt nem vállalta eléggé a harcot. Nem szorgalmazta a párbeszédet azzal a számos ellenzéki párttal, amelyekkel kellett volna".

Meg kell mondani többszörösen is baj van ezzel a vélekedéssel. Mindenekelőtt nem látom, hogyan kíván másokkal együtt küzdeni Csubela a VMDK autonómiakoncepciójának megvalósításáért ha azt egyetlen szerb párt sem tartja elfogadhatónak? A reformosok elnöke, Dragoslav Petrović például őszintén kimondja: "A legerőteljesebben ellenezzük a VMDK autonómiakoncepcióját... ez a végsőkig veszélyezteti a térség biztonságát... Olyan összeütközésekhez vezetne ez mint amilyenek most Boszniában vannak". Kell-e mondani, hogy ilyen badarságokat az utóbbi időben már a szocialisták sem mondanak?

Én úgy látom, autonómiaügyben vagy önállóan ér el sikert a VMDK, vagy hoppon marad. Csak abban reménykedhetünk, hogy a Kárpát-medencében élő magyarság érdekeinek megfelelő külpolitikai tevékenység és a külpolitikai körülmények számunkra kedvező változása jobb belátásra birja magukat a szerbeket is. Ki ne látná, hogy erre vonatkozólag igen is vannak biztató jelek. A többi között az agyonhallgatott tény is változásokra utal, hogy az autonómia az amerikai kormányzat számára is elfogadható megoldássá nemesült. Ebben a vonatkozásban figyelemre méltó a hír, hogy Várady Tibor a minap Budapesten a Határon Túli Magyarok Hivatalában lezajlott konzultáció során elmondta, Amerikai látogatása során maga is szorgalmazni kívánja az autonómia ügyét, és ha erre lehetőség nyílik, helyénvalónak tartja a Milosevićtyel való tárgyalásokat is.

Különben is mit jelent Csubelának az a tétele, miszerint csakis akkor lehet a többi között az autonómiáról is beszélni, ha már győzött az ellenzék? Azt gondolja, hogy Dragoslav Petrović, ha ne adj' Isten szavazatokhoz jut, majd megváltoztatja a véleményét? S ha ez az ellenzék, amely nekünk különben sem akar autonómiát adni, még évekig ellenzék marad? Koalíciót akar Csubela a radikálisokkal is? Vagy a demokratákkal akar egyezkedni, akiknek a képviselője még a magyar középiskolai oktatást is fényűzésnek tartja? S ha várakozás közben elfogyunk? Mindannyiunk számára jó lenne, ha ezekre a kérdésekre Csubela Ferenc a nyilvánosság előtt adná meg a választ!

A VMDK természetesen küzd azért, hogy a szerbek és magyarok megértésben és mindkét fél számára hasznos kapcsolatokat ápolva éljenek egymás mellett. De nem mond le arról a követeléséről, hogy a vajdasági magyarság, önálló politikai szubjektumként, megfelelő jogi keretekben nemzeti identitását megőrizve döntsön a számára fontos kérdésekről.

"Az új vezetésnek méltányolnia kell a bírálatokat" emeli ki a Magyar Szó Csubela véleményét. Én azt gondolom, a politikai nézetek értékelésének a legjobb módszere a titkos szavazás. A VMDK-ban is mindig bevált. Sajtóvitákra és az ellenvélemények figyelembevételére mindenképpen szükség van, de a végső döntést csakis a testületekben folytatott nyílt elvszerű vitában, szükség esetén titkos szavazással kell meghozni. Mert a politikai felelősség súlya nem a kritikusok, hanem a VMDK vállát nyomja.

Megértem Csubelát, meg más kemény itészeket is, akik egy ilyen jelentőségű politikai szervezetet testes bürokratikus apparátussal tudnak csak elképzelni. Tudni kell azonban, hogy a VMDK-nak nem volt, nincs és egyhamar nem is lesz pénze. Ezért minden vezetőségi tag csakis magára számíthat. De ennek a helyzetnek is van varázsa: ha valakinek vannak jó politikai ötletei, ezeket könnyen megvalósíthatja. Csubelának sem tudok mást ajánlani mint saját magamnak: bele kell vágni és meg kell csinálni. Lehetőleg úgy, hogy az ember saját magának osztogassa a feladatokat.