S imája - úgy látszik - meghallgatásra talált századokon keresztül, mert - minden megpróbáltatás; sok-sok vérontás és áldozat ellenére is - Hazánk nagy volt III. Béla, Nagy Lajos, Hunyadi János és Mátyás korában és minden sorscsapás után újra és újra talpra állt a magyar nép és a hősök, nagy államférfiak egész sorával ajándékozta meg a Történelem aranylapjait... Hiszen mindig felhangzott az ima, felzendült az ének és az meghallgatásra talált. . . Nándorfehérvár és Mohács alatt "Jézus" csatakiáltással ontotta vérét sokezer magyar vitéz és inségben, vígságban, sokszor könnyes szemek kíséretében, újra és újra felhangzott a "Boldogasszony anyánk" égbeszálló dallama...

Szerencsétlen, sokat szenvedett népünknek sohasem volt olyan nagy szüksége szent királyunk könyörgésére és a Boldogasszony védelmére, mint ma, 1994-ben. Hiszen voltak szerencsétlen harcaink: Muhi, Mohács, meg a többiek... Gázoltak az ország testén tatárok, törökök, németek, oroszok, oláhok, de ellenük mindig akadt hősi kar, mindig volt hazáját védő, dacos, magyar, szent akarat...

Biztos vagyok benne, hogy első, szent királyunk, valamint utolsó, mártír herecgprímásunk halhatatlan lelke sírva lebeg Esztergom megcsúfolt kupolája fölött, ahonnét az új érsek, a választások előtt, papjainak "semlegességet" parancsolt! Hogy mondja az ősi zsoltár? "Örökidbe, Uram, pogányok jöttenekl" Közel félszázad tudatos, intézményes félrenevelése meghozta a várható gyümölcsét! Megdöbbenve, hitetlenkedve állunk és zavartan kérdezzük: "Mi történt otthon?" Pedig a felelet egyszerű: a magyar nép nem buta, csak félrenevelt. Még nem tudta megérteni, hogy a gazdasági jólét szorgalmas munka eredménye kell, hogy legyen.. . Még nem tudta megérteni, hogy semmiféle egészséges gazdasági rendszerben nem lehet minden munkást négyhetes ingyen nyaralásra küldeni... Nem értik meg, hogy az egyénnek saját magának kell a saját jólétéről gondoskodni, nem pedig a mindenható államapparátusnak! Azt azonban éles szemmel látták, hogy becsapták őket... Becsapták a 90-es választásokat megelőző ígéretekkel... A rendszerváltozás elmaradásával... A bűnösök felelősségre vonásának az elmaradásával... Az immel-ámmal, részben végrehajtott jóvátétellel... A történelem tankönyveinek elmaradt átírásával... A vallásos oktatás elmaradásával... Az úgynevezett "privatizáció" neve alatt elkövetett lopásokkal, korrupcióval. . . Az ukrán-magyar "Alapszerződés" hazaárulásával... A rendházakat elprivatizáló miniszterekkel... A hadiözvegyek, hadirokkantak, a nyugdíjasok koldusbotra juttatásával... Soroljam tovább? Ezért állt bosszút a nép és kisöpörte a régi kormányt. Csupán az alternatívát volt képtelen kiválasztani! De mást nem ismert évtizedekig; nem voltak tanítói, papjai, akik a helyes úton vezették volna...

Megválasztotta hát a kommunistákat, akik alatt az utóbbi évtizedben nem koplalt. Megválasztotta a liberálisokat is, mert azokat látják szívesen a másik oldal honfoglalói, az "új világrend hirdetői, a zsíros csekkönyveik lobogtatásával... Hiszen adtak ők pénzt Kádáréknak is, miért ne adnának most is? - Hogy mi az ára annak a pénznek?... Majd a kormány törődjön vele, hiszen megválasztottuk, mi pedig menjünk újra nyaralni, olyan szép ilyenkor nyáron a Balaton, meg az Adria...

Az elnyomott vágyaink fényében láttuk az eseményeket. Hittünk a szirénhangoknak... Leborultunk az előtt, aki "tizenöt millió magyar" miniszterelnökének mondta magát és közben eladta a Kárpátalját! Talán nem is gondolta komolyan, de engedte a sleppjét, a paktumkötőket. Hittünk annak a milliomossá avanzsált tanítónak, aki a "keresztény, nemzeti" Magyar Fórumot "megtisztította" a keresztény, nemzeti elemektől... Odaadtuk az utolsó centünket a sokszáz "Alapítvány" meggazdagodó kéregetőinek és feltétel nélkül pénzeltünk, támogattunk politikusokat, akik hálából a szemünkbe nevettek és buta önteltségükben, politikai tudatlanságukban nevetségessé tették azt, amiért érdemes lett volna dolgozni, harcolni, élni...

Örömkönnyek között öleltük a keblünkre az "új rendszer" képviselőit, akiknek szinte egyetlen törekvésük lett a szervezett, nemzeti emigráció megkerülése és szétzüllesztése...

Elég volt ezekből a "széplelkekből", maradjanak otthon. Kolduljanak egymástól odahaza, bennünket hagyjanak békén. A nemzeti emigráció ismét "megmerevedik". Azt nem mondhatjuk, hogy nem ismerjük el a kormányt, hiszen azt a magyar nép szabad akaratából választotta... Ettől eltekintve, mi nem kérünk belőle. Az első budapesti miniszter, akit megbecsüléssel fogadunk az lesz, aki nyilvánosan és hivatalosan visszaköveteli Pozsonyt, Kassát, Munkácsot, Kolozsvárt és Szabadkát!

Keserű ez a búcsúzás, fájdalmas, égető... Nem tehetünk róla... Mi mindent elkövettünk, amit a mi helyzetünkben megtehettünk... Megpróbáltunk segíteni, összehozni a nemzeti pártokat, megalakítottuk a Magyar Egyeztető Testületet, megállapodásokat kötöttünk, melyet azután felrúgtak. Annak a végtelenül jóakaratú embernek, aki egy vagyont áldozott fel a nemzeti erők győzelméért, vállvonogatva vágták oda: "Ti ehhez nem értetek!" S ez az egész emigrációra vonatkozott. Most azután megmutatták, hogy mennyire értenek hozzá ők!

Tartsuk meg, erősítsük intézményeinket, a cserkészcsapatokat, a magyar iskolákat, ifjúsági szervezeteinket, kulturális megmozdulásokat, tegyük érdekesebbé a nemzeti ünnepeinket és vele erősebbé a területi szövetségeseinket. Befogadó hazánk vezetőivel vegyük szorosabbá kapcsolatainkat.

Álljunk teljes erővel a világszervezetünk mellé. Az MHBK negyvenhét esztendeje rendületlenül küzd a nemzeti érdekekért. Támogassunk minden keresztény magyar egyházat, melynek vezetői a nemzeti gondolatot is hirdetik. Ne pocsékoljuk el fillérjeinket az otthoni mondvacsinált "Alapítványokra", hanem tartsuk erős kézben azt arra az órára, amikor valóban felvirrad otthon a magyar égbolt..., mert hisszük és valljuk, hogy a Nagypénteken kicsordult krisztusi vér meghozza egyszer a feltámadást. Az utolsó nyolc évtized alatt a szerencsétlen magyar nép annyit szenvedett, hogy a sors folytonos változásának törvénye szerint, ennyi rossz után csak jobb következhet.

Ezt valljuk, ezt hirdessük, ezért könyörögjünk és kérjük első szent királyunk és Boldogasszony közbenjárását.