Site hosted by Angelfire.com: Build your free website today!

vissza a főlapra

Elektronikus Könyvtár

Ágoston András: Az igazság nem középen van. Levél Csoóri Sándornak. - Magyar Szó, 1994. VIII. 13., 3.

Az igazság nem középen van

Levél Csoóri Sándornak

Kedves Sándor!

Korábbi nyílt levelemre eddig nem válaszoltál. Már azt hittem, az egyedüli jó választ kívánod megadni. Azt, hogy a Délvidéki Magyarságért Alapítvány legtekintélyesebb kuratóriumi tagjaként kieszközlöd Hódi Sándornál, a Kuratórium elnökénél, az alapítvány számláinak megnyitását legalább a testületi nyilvánosság előtt, s egy politikailag is releváns ellenőrzés után a pénz eljut majd oda, ahova az adományozók szánták: a vajdasági magyarsághoz.

Nem ez történt.

Először leveled néhány állításával szeretnék a dokumentumok alapján vitatkozni. Utána szólok egy-két olyan dologról, amiről Te nem írtál, majd röviden vázolom, miben látom most a megoldást.

Igen, én valóban tettem olyan kijelentést, hogy Te és Hódi létrehoztatok egy olyan intézményrendszert, amely szűrőként feltartóztatja a vajdasági magyarságnak szánt segély tetemes részét. Maga az intézmények hálója utal erre, melyben a személyi összefonódás egyértelmű. Nézzük sorjában.

Te vagy az MVSZ elnöke, Hódi ott elnökségi tag. Az MVSZ-nek két olyan számlája van, amelyre a világból gyűlt a segély, főleg a vajdasági magyarság megsegítésére.

Továbbá, a Délvidéki Magyarságért Alapítvány létrehozatala kettőtök műve. A bejegyzést, s a vele kapcsolatos teendőket a kitűnő jogász, az MVSZ akkori főtitkára, Kincses Előd intézte, s a Kuratórium vajdasági tagjait is az MVSZ adta. Különös jogi bravúr, ahogy a kuratóriumba, az első százezret adományozó jogán, Hódi felesége is bekerült, s rögtön megkapta az egyik titkári posztot.

Ilyen körülmények között természetes, hogy a Délvidéki Magyarságért Alapítvány, valamint az általad vezetett Illyés Alapítvány, s az érdekeltségébe tartozó alapítványok sora, objektíve előnyös kapcsolatba kerültek egymással. Látszik ez abból is, hogy a Délvidéki Magyarságért Alapítvány Kuratóriuma június 12-i ülésén hozott határozatainak 4. pontjában ez áll: "A Kuratórium megbízza Apró Istvánt és Hódi Évát, az Alapítvány Kuratóriumának titkárait, hogy Csoóri Sándornak, az MVSZ elnökének, a Délvidéki Magyarságért Alapítvány Kuratóriumi tagjának közbenjárásával próbáljanak adományokat szerezni Magyarországon a Délvidéki Magyarságért Alapítvány számára különböző alapítványoknál, bankoknál és pénzintézményeknél".

Egy alapítványról biztos tudjuk, hogy bőkezű volt. Ez az Illyés Alapítvány. Kuratóriuma, amelyet abban az időben Te vezettél, 1993. június 2-i ülésén 2.5 millió forintot ítélt meg a Délvidéki Magyarságért Alapítvány évi működési költségeire. Ebből az összegből Hódi a kuratórium tagjainak útiköltségére, szállásköltségére, napidíjakra 750 000 Ft-ot fordíthatott, a többit a nemlétező irodájára, telefonjaira stb. Tudtommal a Kuratórium összesen kétszer ülésezett. Volt tehát mit kifizetni a szerencsés kuratóriumi tagoknak!

Azt mondod, hogy a Délvidéki Magyarságért Alapítvány működéséről szinte semmit sem tudsz, a Kuratórium ülésén pedig még nem vettél részt. Hódi Sándor viszont a Napló nevű hetilap június 29-i számában közli, hogy a Kuratórium június 6-án Budapesten megtartott csonka ülésén Te is megjelentél.

A másik ok, ami miatt úgy gondolom, hogy nem jártok helyes úton, az az ellenszenv, amellyel minden ellenőrzési, elszámoltatási kísérletet, egymást fedezve, elutasítatok. A VMDK, mint a vajdasági magyarság eddig egyetlen legitim szervezete politikailag indokoltnak tartja, hogy teljes betekintése legyen minden olyan pénzügybe, amelyben a pénz vagy a segély a VMDK-ra, vagy a vajdasági magyarságra való hivatkozás nyomán kezd csordogálni. Még akkor is, ha ezt az érdekmegnyilvánulást valaki bolsevizmusnak nevezi. Egy sereg nyugati levél bizonyítja, hogy Hódi családi alapítványa nem továbbítja a vajdasági magyarságnak gyűjtött segélyeket.

Ahelyett, hogy rácsapnál az asztalra, s magad is részt vennél az ellenőrzésben, Te említett leveledben történelmi párhuzamokat hangoztatsz, ugyanakkor tagadod, vagy jelentéktelennek tünteted fel a Hódi Alapítványhoz fűződő kapcsolataidat. Közben kiegyenlíted azt, aki elszámoltatást kér a közpénzek ügyében, azzal, aki bolsevizmust kiáltva igyekszik ez alól kibújni. Pedig az igazság nem középen van.

S akkor még nem beszéltünk a Vox Humanáról, amelyet Hódi azért hozott létre, hogy legyen mire hivatkozni a pénzsegélyek begyűjtésekor. A probléma az, hogy ennek az segélyszervezetnek nincs saját devizaszámlája, és a számára érkező adományok Tűzföldtől errefelé egyenesen a Délvidéki Magyarságért Alapítvány valamelyik számlájára érkeznek.

A Vox Humana és a Délvidéki Magyarságért Alapítvány mozgatója ugyanaz a személy: Hódi Sándor. A VMDK nem követelt mást, csak azt, hogy Hódi számoljon el ezekkel a pénzekkel is. Nyilvánosan, a szervezet tagsága előtt. Azzal, hogy nem engedi meg a tisztújítást, Hódi ezt a szervezetet egyszerűen elsorvasztja. Pedig ha már megvan, a vajdasági magyarságnak szüksége lenne a Vox Humanára. Ennek a bajunknak a szálai is hozzád vezetnek, Sándor!

Az embargó? Itt súlyos vádat kell kimondanom, s rögtön bizonyítanom is. Az a gyanúm Sándor, hogy Te az Illyés Alapítvány Kuratóriuma élén a már említett június 2-i ülésen nem azért javasoltad s fogadtattad el, hogy a Hódi Sándor által, a VMDK-t megkerülve benyújtott pályázatra kapja meg a 19.5 millió Ft-os támogatást, mert azt gondoltad, hogy az majd megfelelő formában eljut a vajdasági magyarokhoz. Éppen ellenkezőleg. Jól tudtad, hogy a csak valamivel több mint egy hónapja bevezetett embargó miatt az ekkora összeg legfeljebb arra jó, hogy az addig egységes VMDK, amely bizonyítottan nyakas és "kezelhetetlen", egy kicsit megpuhuljon, s belevesszen a pénzosztás körüli huzavonába.

Nem lehetett mellékes az a megfontolás sem, hogy a biztos helyen tartott pénzt (mert kell-e mondanom, hogy az Illyés Alapítványból a megítélt támogatást már augusztusban átutalták a Délvidéki Magyarságért Alapítvány folyószámlájára) közben forgatni lehet. Neked, mint az egyik alapító és kuratóriumi tagnak, van-e tudomásod arról, hogy mi történt a 19.5 millióval az az egy év alatt, amíg azt Hódi kezelte?

Leveledben jóváhagyólag állapítod meg, hogy Hódi a VMDK-nak pályázat útján megítélt támogatást visszatartotta, méghozzá úgy, hogy többek között "eszmei s politikai okokat is megfogalmazott". Látod Sándor, ez a legnagyobb baj! Ha elfogadjuk ezt a logikát, pillanatok alatt politikai függőségbe kerülünk és néhány erős ember kliensévé válunk. Erről szó sem lehet!

Mi, akik továbbra is a VMDK-ban maradtunk, már áprilisban éreztük, hogy a támogatások leosztása körül bajok vannak. Kezdeményeztük a tisztázást, szóban, levélben, végül nyilvánosan is. Válasz nem volt, hiteles adatokhoz nem jutottunk. A nagy falatról csak augusztus végén szereztünk tudomást. Ekkorra már bebizonyosodott, hogy Hódi a pénz bűvöletében él. Ezért úgy döntöttünk, hogy az elszámoltatással megvárjuk a mandátum végét.

Ez az oka annak, hogy késéssel robbantottuk ki az elszámoltatási botrányt. Ezzel meg tudtuk őrizni függetlenségünket és elkerültük annak veszélyét, hogy a választási kampányban rákényszerüljünk az MDF néhány erős emberének támogatására.

Leveledben erről nem szólsz, de mi nem hallgathatjuk el a VMSZ megalakulásában játszott szerepedet.

Értesüléseim szerint Dudás Károly, Balla Lajos, Pozsgai Imre, Entz Géza és Gerlovics Szilveszter jelenlétében Te voltál az új szervezet keresztapja, s az Illyés Alapítvány a Te kezdeményezésedre adott 500 000 Ft gyorshitelt az új szervezet létrehozatalára irányuló tevékenység támogatására. A keresztapaságra vonatkozó értesülésemet Entz Géza, a hitel tényét pedig Szűrös Mátyás erősítette meg. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a Te érdekeltségedbe tartozó Magyar Kultúráért Alapítványból az új szervezet 3.1 millió Ft-tal gyarapodott, akkor kikerekedik a kép és világossá válik, honnan ered a vajdasági magyar társadalom "pluralizálásának" ötlete.

Ami megtörtént, azt már nem lehet és nem is kell visszacsinálni. A jövőre nézve fontos, hogy senki ne licitáljon alá a VMDK autonómiakoncepciójának és ne akadályozza a magyar iskolahálózat kialakítását. Aki ezt vállalja, azt a vajdasági magyarok meg fogják emlegetni. Aki nem vállalja, azt is.

Temerin, 1994. augusztus 11-én.

Ágoston András

[Megjelent: Magyar Szó, 1994. VIII. 13., Magyar Nemzet, 1994. VIII. 16.]