- A makrogazdaságról vallott nézeteim nem sokat változtak. Nekem akkor is az volt a véleményem, hogy a gazdaságpolitikának nem szabad túlságosan rátenyerelnie a gazdaságra, s ma is így látom. Láthatóan az volt a szándéka a korábbi kormánynak is, hogy az állam vonuljon vissza a gazdaságból. Ennek ellenére szerintem ez bizonyos területeken lassabban realizálódott, mint ahogy azt elképzeltük. Furcsa, hogy van egy szocialista többségű kormány, amely valójában egy nem klasszikus szocialista gazdaságpolitikát valósít meg. Amikor a szocialisták hatalomra jutnak egy országban, akkor általában az államosítás következik be és nem a privatizálás. Ennek a szocialista kormánynak nincs szándékában államosítani, hanem ellenkezőleg, a privatizációt akarja folytatni és gyorsítani. Adott esetben talán a szavazóbázisával szemben is. Az más kérdés, mennyire ismerte a szavazóbázis, mi van ebben a programban. A makrogazdaságról vallott nézetem abban sem változott, hogy először a gazdaság egyensúlyát helyre kell állítani, és csak utána lehet a gazdasági növekedésről gondolkodni. A legfontosabb jól megválasztani a pillanatot, amikor elérkezett az idő a gazdaságpolitikai váltáshoz. Változott a véleményem a kormányzati munkastílusról. Ma a bürokrácia sokkal súlyosabb és több bosszúságot tud okozni, mint amit én akkor a kormány tagjaként el tudtam képzelni. Egy külföldi magánvállalkozás itteni vezetőjeként a bürokráciát nem gyakorlom, hanem magam is szenvedő alanyává váltam. A helyzet súlyosabb, mint hittem.

- Igen, az 1990-es választások előtt valóban azt mondtam, hogy az SZDSZ gazdaságpolitikai gondolatmenete közel áll hozzám. Ma örömmel látom, hogy az MSZP és az SZDSZ gazdaságpolitikai elképzelései nagyon közel állnak egymáshoz. A két párt a helyzet kényszeréből következően is nagyon közel került egymáshoz a négy év alatt. A politikában nekem a sokak által megvetett és lebecsült szociálliberális gondolkodás maradt, amit úgy szoktam fogalmazni, hogy liberális gondolkodású és szocialista érzékenységű, szocialista érzelmű ember vagyok. Ezzel valami olyasmit szeretnék kifejezni, hogy a gondolkodásomban a liberális elemek az erősek, ugyanakkor nem tudom tagadni azt, hogy bántanak a szociális igazságtalanságok, hogy zavar a szegénység, amellyel az ember naponta találkozik, keresem az alig-alig létező társadalmi igazságosságot. Ebben nincs változás, és ha úgy tetszik, akkor szerencsés találkozás számomra, hogy egy szocialista és egy liberális párt lépett szövetségre. Nagyon jól beilleszkedik a világomba, ha Ausztriában járva azt látom kiírva, hogy Fischer és fia. Számomra ez fejezi ki, hogy generációkon keresztül kialakult egy polgári rendszer, ahol családok egymásnak adják a stafétabotot, tulajdont szereztek maguknak, s e tulajdon garancia arra, hogy nem öt perc alatt akarnak meggazdagodni. Itthon rettenetesen zavar, hogy rolólehúzás előtt érzi magát mindenki. Úgy gondolják, ha most nem rabolok eleget, akkor már soha többet nem lehetek se gazdag, se szép, se okos. A polgári társadalmak évszázadok alatt alakultak ki, és attól irígylésre méltóak, hogy nem redőnylehúzási állapotot tapasztal az ember hanem látszik, ezek az emberek ebből akarnak megélni. Ők is, a gyerekeik és az unokáik is. Természetes nekik a folyamatosság. E gondolkodás nagyon jól belefér a szociálliberális felfogásomba.

- Valószínűleg ez is benne van. Én makroközgazdász vagyok, az üzleti életben pedig a mikroszférát csináltam. A Magyar Paribas egy óriási francia bank magyarországi csücske, amely alapvetően befektetési tanácsadással foglalkozik. Voltak szép sikereink is, de ez mikroszint. Egy tőkeerős, komoly befektetési bank a bankok hierarchiájában leginkább közel áll a makrogazdasághoz. Nem arról van szó, hogy a vállalkozási szférából az adminisztrációba menjek vissza, ehhez kedvem sincsen. Szerencsésnek tartom azt, hogy hosszú távon is legyen az államnak egy befektetési bankja, ahol meghatározó szerepe van, de piaci alapon működik. Nem hiszem azt, hogy ez piacon kívüli, különleges jogokat élvező befektetési bank kell legyen. Milyen előnye lehet? Csinálnak például egy nagy infrastrukturális beruházást. Mi rástartolunk a finanszírozására, s a szükséges források összegyűjtésére vállalkozunk itthon és külföldön. Ez abszolút piaci, profitorientált tevékenység.

- A tanácsadásnak az a szépsége és a bizonytalansága, hogy az ember ad egy tanácsot, aztán az illető vagy elfogadja, vagy nem, a felelősség a döntéshozóé. A tanácsadó csak a saját lelkiismeretének tartozik felelősséggel. Nem lehet azt követelni a tanácsadó testületet létrehozójától, hogy fogadja meg a tanácsokat. Ez nem monolitikus intézmény lesz, ahol karénekben hatan zengik ugyanazt. Ez a tanácsadó testület pont attól jó és lehet érdekes, hogy itt sokfajta ember van, akik nem ugyanabból a szemszögből nézik a világot, és nem biztos, hogy ugyanaz fog kicsendülni a szavaikból. A miniszterelnök kell eldöntenie, mi az, amit megfogad.

- A testületben vitatjuk meg, de mindenkinek egyéni felelőssége van. Nyilvánvaló, hogy lesz néhány olyan dolog, amelyben közösen fog mindenki állást foglalni, vagy majdnem mindenki. Biztos lesz egy csomó kérdés, amiben más közelítés hangzik el, és a miniszterelnöknek majd ennek alapján súlyozni kell, melyiket fogadja el. Az ő informáltságát, látásmódját segíti egy ilyen tanácsadó testület, s nem diktál. Lengyel László ezt értette félre, mintha olyan érzése lett volna, hogy a tanácsadó testület meghatározó lesz. A meghatározó a miniszterelnök, a pénzügyminiszter, a Nemzeti Bank elnöke, meg a felelős vezetők. A tanácsadónak más a dolga. Ő föl kell hívja a figyelmet egy csomó nézőpontra.

- Még nem tudom: Azt gondolom, az a charme-ja a tanácsadó testületnek, hogy sokféle ember és egyéniség mindenki. Lehet olyan helyzet, hogy bizonyos kérdésekben abszolút közös nevezőre jutunk, de ez lesz a ritkább. Lesz olyan kérdés, amiben három-négy ember így gondolkodik, egy-kettő pedig másként. Fent kell tartani a jogot, hogy aki másképp vélekedett, az nyilvánosságra hozza, hogy ő nem ért egyet valamivel. Nem volnék ellene, hogy a tanácsok vagy az elhangzott vélemények valamilyen módon közzétehetők legyenek, de erről még konzultálni kell egymással.

- Egy évvel ezelőtt az utóbbi eshetőség bennem is fölvetődött volna. Lengyel László és a többiek is elrendezték ezt magukban. Erre utal, hogy egy fél éve a pénzügykutatósok rendszeresen meghívnak a vitáikra, érdekli őket a véleményem, jó kapcsolat alakult ki. Lengyel Lászlónak tényleg ez a véleménye, párhuzamosság alakulhat ki. Ő ugyanezt elmondta Surányi György vagy Kemenes Ernő elnöksége esetére is. Tehát kifogása nem az én elnökségem ellen van, hanem egy olyan aktív ember elnöksége ellen, aki egyúttal egy potenciális alternatívát jelenthet Békesi személyével szemben. Ez egy elvi álláspont, amit én tévesnek és túlzónak tartok. Lengyel László - mint általában - rendkívül spekulatív módon gondolt végig egy gondolatsort. Spekulatív módon, hogy kinek mikor milyen hátsó szándékok alapján lehetett az ötlete, hogy ki legyen a tanácsadó testület vezetője. A tanácsadók mind egyéniségek, attól lehet jó testület. Bárkit tesznek oda, ilyen értelemben potenciális veszély a pénzügyminiszterrel szemben. Ha Lengyel László azt akarja, hogy a kormánnyal összhangban és jól tevékenykedjen a testület, szintén felesleges volt a kérdést így előszedni, ez pont nem azt segítette elő, bár a jó szándékát nem vitatom. Túl van értékelve ez a tanácsadó testület. Szomorúnak tartom, hogy óriási a hajlam arra, hogy a nem lényeges kérdésekről nagyokat vitatkozzunk, a lényegeseket pedig félretegyük. Nem elsődleges kérdés, ki az elnök. Lényeges viszont, hogy az elkerülhetetlen gazdaságpolitika milyen társadalmi következményekkel jár; milyen módon hat esetleg ez még tovább, erre a bizonyos, éppen Lengyel László által nagyon sokszor emlegetett Kelet-Magyarország, Nyugat-Magyarország szétszakadásra milyen hatással lesz, hogy mondjuk mit fog a számunkra jelenteni az Európai Unióhoz való csatlakozás. Ennek súlyos és messzemenő társadalmi, közgazdasági és jogi hatásai vannak. Kár elterelni a figyelmet a lényeges ügyekről. Remélem, ez gyorsan lekerül a napirendről, a tanácsadó testület érdemi kérdésekről fog vitatkozni.

- A karrieremben már eljutottam egy nagyon lényeges posztig, miniszterelnök-helyettesként a gazdasági csúcsminiszterségig, 88-89-ben. Két törekvésem van a továbbiakban. Egyrészt csináljunk egy jó befektetési bankot Magyarországon, aminek egy idő után nemzetközi tekintélye lesz. Másrészt örülök, ha valamilyen hatásom van a makrogazdasági folyamatokra. Ha ez egy tanácsadó testületen keresztül érvényesül, szívesen vállalom, s a nemzetközi kapcsolataimat is kamatoztatni tudom. A latin-európai országokban nagyon kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkezem, ha ebben tudok segíteni, örömmel teszem. Ott vagyok, ahol szeretnék lenni.