A szocializmus bukása új megoldásra váró kérdéseket vet fel mind a legfejlettebb, mind pedig a viszonylag szegény országokban. A szocialista versenypartner nélkül maradt Amerika új fényben látja önmagát, s a problémákat is, amelyek megoldását, legalább részben tőle várják. Közben az érdekelteket mind két oldalon a remények illetve a kétségek gyötrik.

Nem másról, mint a pragmatikus politika megnyilvánulásáról. Olyan kompromisszumról, ami a reális helyzetben alapja lehet a háborúskodás megszüntetésének, illetve a fegyveres konfliktus megelőzésének. Lassan utat tör magának gondolat, hogy az autonómia, félúton a határmódosítás és a nemzetállami, nacionalista kizárólagosság között, megoldást hoz a kisebbség számára. Ugyanakkor, meg van az előnye, nemcsak a volt Jugoszlávia térségében, hogy kiküszöböli, vagy legalább csökkenti a fegyveres összetűzés veszélyét.

Ismeretes, hogy mind szerbiai albánok, mind pedig a horvátországi szerbek politikai stratégiájában az önálló állam létrehozatala szerepel mint végcél. Ez a stratégia, jóllehet ezt maguk az érdekeltek nem hangoztatják, mindeddig számolhatott a kész tények taktikájával. A lehetőséggel, hogy a nagyhatalmak, mindenek előtt az Amerikai Egyesült Államok, előbb utóbb elismerik a terepen kialakult új helyzetet, s hozzájárulnak az új államok elismeréséhez, annak ellenére, hogy a határok sérthetetlenségének elve politikai állásfoglalásként, továbbra is érvényben marad.

Most, miután a magasfokú autonómia egyaránt értelmezhető esélynek és fenyegetésnek is, de mindenképpen figyelembe kell venni, az eddig sziklaszilárdnak látszó belső politikai egység, mind a kosovói albánok, mind pedig a horvátországi szerbek esetében, egyszerre törékennyé vált. Erről tanúskodnak a belső vitákról, hatalmi harcokról szóló gyér hírlapi jelentések, de a politikai tisztségviselők egyre kevésbbé burkolt kijelentései is. Az egyik nagytekintélyű albán akadémikus a minap egyenesen katasztrófálisnak ítélte meg az ellenállás eddigi eredményeit.

A politikai megfigyelők zavara érthető. Az amerikai politika eddig nem ismerte el sem a kollektív jogokat, sem pedig az autonómiára irányuló politikai törekvést. S most mint derült égből a villám, itt van ez a megnyilatkozás amivel a régi gondolkodási sémák alapján nem igen lehet mit kezdeni.

Másfelől, bebizonyosodott, hogy az önmegvalósításra való általános emberi törekvés mozgatórugója, a demokrácia fejlődésének is. A gyakorlat azt mutatja, hogy az önmegvalósítás igénye, ha racionális formában, a liberális demokrácia keretei között jelenik meg, társadalmi szempontból is értékelhető eredményeket hozhat. Emlékezetes, hogy Spanyolországban például viszonylag töretlen volt a gazdasági fejlődés, mégis sor került a Franco rendszer demokratizálására, a liberális demokrácia által biztosított szabadságjogok széleskörű érvényesítésére.

Ahogy az önmegvalósítás igénye a gazdasági fejlődés közepette erősítheti a demokratizálódás folyamatait, úgy a társadalomban jelentkező etnikai különbségek akadályozhatják, a liberális demokrácia kibontakoztatását. Tekintettel az etnikai, a nemzeti komponens súlyára és megkerülhetetlenségére, ezt a kihívást meg kell válaszolni.

A világpiac s az azt kiszolgáló tevékenységek egyre inkább olyan rendszert alkotnak, amely túlnő a nemzetállamok határain. A fél évezrede hatékonynak bizonyuló nemzetállami berendezkedést egyre inkább felváltja a multikulturális nemzetközi rend, amelyben a magánkezdeményezés és a világpiac kategóriái felváltják az államkapitalizmus és a nemzeti piac által létrehozott rendet. Ez az új berendezkedés a klasszikus nemzeti értékeket mint amilyenek a nyelv és a kultúra meghagyja, és befogadja, de az olyanokat mint amilyen például a nemzetgazdaság, beszívja, és átalakítja.

Másrészt, a többnemzetiségű társadalmakban az autonómia növeli a liberális demokrácia térhódításának esélyeit. Mivel a gazdasági kérdések megoldása egyre inkább a nemzetközi síkon kialakult feltételektől függ, a társadalom, s így az ország belső kohéziója nem csökken, hanem nő, ha a nemzeti kisebbségek az őket érintő, főleg kulturális kérdésekben önállóan, az autonómiájuk keretében dönthetnek.