Vannak, akiket a körülmények helytállásra, áldozatvállalásra késztettek. Mások, csöndesen, de készségesen, a busás haszon reményében odaszegődtek a polgárháború lelketlen vámszedőihez.

Most, a korrumpált vajdasági magyar sajtó gúnyolódása közepette a lóvá tett VMDK, s a Vox Humana néhány konokul becsületes vezetője szalad a vajdasági magyarság pénze után. Kell-e csodálkozni rajta, hogy a rendszerváltással küszködő Magyarországon, ahol a vajdasági magyar panamázók nem egyszer támaszt, sőt üzlettársakat találtak, az igazság nehezen tör utat magának.

Bolsevisták, zúgták karban, mind a korrumpált vajdasági, mind pedig az itteni újságírók által tudósított magyarországi lapok, amikor a VMDK vezetői a zentai tisztújító értekezlet előtt kimondták, hogy az, aki a vajdasági magyarság létéért folytatott küzdelmét kihasználva megtollasodott, nem kaphat VMDK-s funkciót. Meg azt, hogy a jelöltek pedig tegyenek vagyoni nyilatkozatot. Mert nem mindegy, hogy valaki kötöttség nélkül képviselheti a vajdasági magyarság érdekeit, vagy üzlettársával, esetleg kenyéradó gazdájával szemben kell ezt megtennie.

Sokáig úgy látszott, hogy a VMDK új vezetése szélmalomharcot vív a vajdasági magyarság pénzéért. De a kitartártás meghozta gyümölcsét. Előbb a Határon Túli Magyarok Hivatala, majd egy-két nagy alapítvány kezdett érdeklődést mutatni az igazság, a pénzügyi mesterkedések ügyében. Mégis, meglepetésként jött a hír, hogy a Magyar Országgyűlés alelnöke kérdi, hol a vajdasagi magyarság pénze.

Tudjuk, G. Nagyné Maczó Ágnes kitartó politikus és javaslatát a parlamenti tényfeltáró bizottság létrehozatalára, bizonyára támogatja a Független Kisgazda Párt is, amely egyre inkább vezető erejévé válik a magyarországi ellenzéknek. Mégis, meg kell várni, feláll-e a bizottság, s ha munkába kezd, milyen eredményre jut. Sok az akadály, sok a buktató, de az alelnökasszony kezdeményezése bennünket további küzdelemre buzdít, a vajdasági magyarságban pedig erősíti a reményt, hogy végül mégis hozzájut a neki szánt segélyekhez, támogatásokhoz.