A polgárháborúzó harmadik Jugoszláviában, miután az új szerb alkotmány megsemmisítette Vajdaság autonómiáját, létrejött a Vajdasági Klub, melyben a volt kommunista tartományi vezetők köréből kialakult csoport most közzétette restaurációs elképzeléseit. Néhány demokratikusnak látszó változtatással, az 1974-es vajdasági alkotmányt követelik vissza.

Ha a projektumot közelebbről vizsgáljuk, rögtön szembetűnik, hogy a felvilágosult szerb nacionalizmus alapján, a többnemzetiségű Szerbia tényét elismerve, meg akarja menteni azt, ami menthető. Regionális autonómiát kínálva a kisebbségi autonómiák helyett, a restaurációs ellenzék, közöttük Major Nándor Magyar Szó-s csapata is, két fontos dologban téved.

Az életben nincs meg az a különös vajdasági másság, történelmi, földrajzi és gazdasági, ami indokolná a restaurációs ellenzék által követelt autonómiaszintet. Nem szólva arról, hogy az a különleges vajdasági mentalitás, amelyet a tartomány többnemzetiségű összetételével szoktak magyarázni, legfeljebb 1918-ban, vagy a két világháború között lehetett jelen, akkor, amikor még a németek is itt voltak. A második világháború után a németek helyébe szerbek jöttek, s ez a betelepítés a polgárháború alatt tovább folytatódott. Eszerint a regionális autonómia követelése, a másságra hivatkozva, nem más, mint politikai nosztalgia. A jobbik esetben.

S ezzel elértünk a lényeghez. Az egész projektum legnagyobb baja az, hogy a vajdasági szerb népesség körében nincs támogatottsága. E népesség nagy többségét egészen más történelmi érdekek motiválják. Ezt nem felismerni önáltatás, illetve szándékos félrevezetés. E többség különben már 1988-ban sem érezte a vajdaságiaknak azt a történelem ködébe vesző összetartozását, melyre alapozva a dokumentum összeállt.

Ettől függetlenül a dokumentum bizonyára élénk reagálásokat vált majd ki, hiszen szerb-szerb viták során, ez a legradikálisabb bírálata a vajdasági autonómia vesztét okozó nagyszerb törekvéseknek.