Csörgits József: Üres lélekkel. - Magyar Képes Újság, 1994. IX. 29.
Üres lélekkel
Nyári naplótöredék 1994
Június 1.
A magyarországi lapokban ismét délvidéki pénzekről írtak. A Magyarországon, de főleg nyugaton, lelkes emberek által beindított segélyakcióknak anyanemzeti súgásra és bácskai javaslatra mindig a délvidék jelzőt biggyesztik vezérhalnak. Pedig nem 1920 van, amikor egyben voltak a déli területek, és egy gyűjtőnévvel a Délvidékkel Bánátot, Bácskát, Baranyát, Szlavóniát, Szerémséget, a Muravidéke
t is összegyűjtötte. A földrajzilag, Budapesttől vagy Magyarországtól délebbre fekvő területekről politikai, kisebbségi vonatkozásban már réges-rég nem lenne szabad egyszerre beszélni. Mint ahogy nem is képeztek egy egységet soha.Különösen ma jelent ez hibát. Bánát, Bácska Szerbiához tartozik. Szerbia lerohanta Horvátországot, ahol Baranya, Szlavónia és Szerémség található, még ha megszállva is.
A háború nálunk, Horvátországban dúlt, zajlik még ma is.
A mi kínjainkat, az elüldözöttek összeroskadt arcát, a m
i megerőszakolt barátainkat, megölt családtagjainkat, nyomorunkat látja a tévénéző, ezekre a jelenségekre gondol az adakozó is. Amikor aztán a pénzt, segélyt el kell osztani, akkor rendszerint okos emberek merülnek ki a mélyből, és okos neveket adnak szervezkedéseiknek. Így keletkeznek a délvidéki alapítványok, Kft-k, gálák st. A pénzt pedig elviszik Vajdaságba. Mert a jámbor adakozó nem tudja, hol is a háború.Nem éppen erkölcsös ez a viszonyulás.
Június 5.
Érdekesen gyakorolnák egyesek a demokráciát és a kisebbségek ügyének felkarolását. Az MVSZ Vörösberényben tartotta elnökségi ülését, ahol igencsak elcsodálkoztak néhányan, hogy a HMSZ és a HMNP elmarasztalta a Határon Túli Magyarok Hivatalát és bizakodóbban néz az új kormány elé. Mintha nem lenne jogunk saját véleményt kialakítani.
Június 6.
Sokadikszor olvasom végig Nagy László Ordas mondja című versét.
Június 26.
Nem idegen a baranyai rendőr előtt az eszéki kiskocsma sem, de mégsem az igazi. Nem az, ahova szolgálaton kívül, civilben be tudott ülni, gyerekkori barátaival. Meglátod, egyszer még bűnösök leszünk, mondja Sándor. Mi, akik az országot, a baranyai földet, az otthonmaradtakat és menekülni kényszerülteket védtük. Addig csavarják a szavakat, politikát, hogy egyszer minket állítanak bíróság elé.
Talán ha felakasztjuk magunkat, megfeleltünk volna mindenkinek?Július 2.
Sírva vigad a magyar? M. Karcsi meséli, hogy otthoni pincéjében, munka után nótázni kezdett régi barátja. Majd ha a gazda itthon lesz, akkor dalolunk ebben a pincében, addig nem.
Vannak másmilyen pincék is. Olyanok is, ahonnét idegen, kántáló szerb nóták hangzanak ki. De szerencsére ilyenek is vannak, ahol hazavárják a gazdát.
Július 19.
Nem az a bor
A nő ott evett félszemmel kilesve a söntés pultja felé,
ott evett valamilyen piros lábasból, és mosolyfélét eresztett
felém, amikor jóétvágyat kívánva ráköszöntem, és nyelt egyet,
majd kézfej helyett papírszalvétával megtörölte száját,
bort töltött a rideg
előszobákra, hotelszobákra emlékeztető,nem kocsmai, vagy uramisten csárdai, hogy pincét már ne is mondjak
vastag üvegpohárba.
Valamilyen városi csatornán elveszett kutyák eladó macskák
fotóit lapozta egy kéz, kint sercegve esett az eső, mintha a
föld, a
forró föld tiltakozna így a hűs cseppek miatt, ésválltáskás, sportzsákos fiatalok komolykodtak be
meg hulahoppos, leeresztett nők, esernyős, helyi fontosak
a templomból.
A nyitott kocsmaajtóban nem az a vadászkutya, az utcán nem
azok a rendszámtáblás autók az alacsony teremben nem azok a
vasárnapi emberek nem az a fény és nem az a bor volt.
