Site hosted by Angelfire.com: Build your free website today!

vissza a főlapra

Elektronikus Könyvtár

Ágoston András: Visszatérés a realitásokhoz? - Új Hét Nap, 1994. X. 7.

Az Új Hét Nap két héttel ezelőtt már minősítette a Vajdasági Klubnak a Vajdaság autonómiájára vonatkozó elképzelését. Akkor kiemeltük, hogy az elképzelés legnagyobb baja az, hogy Vajdaság autonómiáját az itt élő szerbek többsége nem támogatja. Ebből az alapvető tényből kiindulva, leszögeztük, hogy Vajdaság autonómiáját követelni önáltatás, vagy rosszabb esetben szándékos félrevezetés.

Major Nándor a restaurációs ellenzék kiemelkedő egyénisége a Magyar Szóban hosszú cikkben elemzi a Vajdasági Klub szóbanforgó kezdeményezését. Vissztérve a realitásokhoz, elismeri, hogy ez a kezdeményezés kivihetetlen mert nem lehet hozzá "a többség akaratát megnyerni". Reméljük, hogy ez a szemléletváltás nem kérészéletű, s a jövőben a Magyar Szó sem kápráztatja vajdasági magyarságot Vajdaság autonómiájának délibábjával.

Azt azonban, hogy Major Nándor mégsem áll biztosan a realitások talaján, mi sem bizonyítja jobban, mint az állítása, hogy a VMDK autonómiakoncepciója is megvalósíthatatlan.

Major részben saját érvelésével dönti meg ezt az állítását. Rámutat ugyanis, hogy az autonómiákat az érdekelt többség önszántából nem fogja megadni. A nemzetközi segítségre pedig hiába várakozunk.

Kétségtelen, hogy a jövőre vonatkozó várakozások realitása ma egzakt módon nem dönthető el. Nem lehet viszont elvitatni, hogy bekövetkezésük valószínűsíthető. Melyek azok a tények amelyek tudatában reálisnak látszik a VMDK autonómiakoncepciója?

Elsőként a VMDK elképzelés magában való értékeit kell említeni. Az elmúlt néhány évben bebizonyosodott, hogy ezt az elképzelést jó, demokratikus és ami a legfontosabb, lehetséges

megoldásnak látják azok a nemzetközi politikai tényezők is, amelyeknek a véleménye a volt területén zajló rendezési folyamatban nem mellőzhető. Másodszor, igaz, hogy az autonómiák létrehozatalában a nemzetközi segítség általában leginkább szükségesnek bizonyult, de az is bebizonyosodott, hogy erre a segítségre, megfelelő nemzetközi körülmények között igenis lehet számítani. A Kárpát-medencében élő magyar kisebbségek nyílt és megoldatlan helyzetének rendezése regionális, biztonságpolitikai kérdés. A regionális problémák rendezése viszont nemcsak az érdekelt országok érdeke, s ezért jó esélyek vannak arra, hogy a kívánt nemzetközi segítség is megérkezik. Hogy ez a gondolatmenet nemcsak az érdekelt kisebbségek irreális várakozásait tükrözi, látszik a magyar kormány programjából is, melyben történetileg először ott található a kisebbségi autonómiatörekvések támogatására vonatkozó kötelezettségvállalás is.

A nagyhatalmi megváltozott viszonyulást az autonómiák iránt bizonyítja az amerikai elnök jugoszláv ügyekben illetékes tanácsadója is, aki kijelentette, hogy a horvátországi szerbek és a szerbiai albánok nem várhatnak mást, mint magasfokú autonómiát. Ugyanakkor a Jelcin elnök is bejelentette igényét, hogy a Szovjetunió utódállamaitól elvárja az ott élő orosz kisebbség ügyeinek méltányos rendezését.

S akkor még a legfontosabbról nem is szóltunk. Arról, hogy a vajdasági magyarság számára a VMDK által fölvázolt autonómia olyan politikai követelmény, amelynek megvalósítása kereteket adhat identitása megőrzéséhez, a megmaradáshoz. Nincs tehát jogunk arra, hogy erről a követelésről lemondjunk, egészen addig, míg érvényesítésére békés úton esélyt látunk.

Nem lemondásra van tehát szükség, hanem összefogásra, a Kárpát-medencében élő magyarság politikai integrációjára. Ha ebben a történelmi időszakban sikerül összeszedni magun kat, demokratikus, mások számára is iránymutató követeléseinket végül is megvalósíthatjuk.

Ágoston András