A Horn kormány kezdeményezése, melynek lényege, hogy a kapcsolatok javítása céljából, a szomszédos országokkal mihamarabb meg kell kötni az alapszerződéseket, amelyek egyrészt rögzítik a meglevő határokat, másrészt megfelelő jogokat biztosítanak a kisebbségeknek, érthetően nagy vihart kavart a magyarság soraiban. Azt mindenki tudja, hogy az alapszerződések aláírása szorosan összefügg Magyarországnak, az Európai Unióba való felvételével.

Az egyik oldal, a magyar parlamenti ellenzék hathatós támogatásával, a kivárást javasolja. Addig, amíg a kisebbségek kérdése nem oldódik meg, nem írhatók alá ezek a szerződések, mondják. Közöttük különbség legfeljebb abban mutatkozik, hogy mit tartanak elegendőnek. Van aki a kisebbségek jogainak, alkotmányi illetve törvényi szavatolását már elfogadná, de vannak olyanok is szép számmal, akik az aláírást megelőzően konkrét változásokat várnak: az autonómiák megvalósítását.

A másik oldal, az Európai Unióba való felvételt fontosabbnak tartja, mint a kisebbségek helyzetének rendezését. Jelszavuk, hogy fejlett, gazdag Magyarország nélkül a kisebbségek sem várhatják sorsuk gyors jobbrafordulását. Nemcsak a kormánypártok egyes vitázói, de úgy látszik a magyarországi magyarok nem kis része is így gondolkodik. Egy közvéleménykutatás szerint, a magyar polgárok mintegy hatvanöt százaléka úgy látja, még Romániával is meg kell kötni az alapszerződést.

Mint már annyiszor most is a trianoni trauma szabadítja el az indulatokat. Sokan pont az alapszerződésekkel kapcsolatban teszik fel a kérdést, van-e egyáltalán esélyünk arra, hogy leküzdjük, vagy meghaladjuk Trianon következményeit?

Közc: A kisebbségek ügyében az alapszerződés nem megoldás

A VMDK Állásfoglalása abból indul ki, hogy a trianoni trauma demokratikus, távlatokat nyitó meghaladása nemzetstratégiai feladat. A Kárpát-medencében élő magyarságnak, mielőbb el kell érnie, hogy Magyarország tagja legyen az Európai Uniónak, s azt is, hogy a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek megvalósítsák autonómiatörekvéseiket. A két célkitűzés mellérendelő összefüggésben áll egymással, de a reális helyzetnek megfelelően Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása, mint a hamarabb elérhető cél, előnyben részesülhet. A trianoni trauma teljes feloldása azonban, csak akkor várható, ha mindkét célkitűzés megvalósul.

E kisebbségek nyílt és megoldatlan helyzete a trianoni trauma folytán közös gondként jelentkezik. A kétségtelenül meglevő különbségek ellenére, olyan regionális probléma ez, amelyre méltányos megoldást a négy érdekelt ország csak közösen, esetleg nemzetközi közvetítők segítségével találhat.

A regionális szemlélet indokolt, hisz a nagyhatalmak a magyar kisebbségek kérdését biztonságpolitikai szempontból is vizsgálják. Most már látják, tapasztalják, hogy a térség tele van követelőző magyar kisebbségi szervezetekkel. Az sem lehet titok számukra, hogy ezeknek a magyarok szavazatai folytán, politikai legitimitásuk van, s nem lehet őket csak úgy lesöpörni az asztalról. Az a tény, hogy a kisebbségi szervezetekkel szemben ott állnak a szomszédos nemzetállamok türelmetlen kovácsai, a nagyhatalmakat méginkább arra ösztönzi, hogy ezt az egész gubancot a régió problémájaként vegyék bonckés alá. Ha tehát a kisebbségek autonómiatörekvései politikailag releváns formában jelennek meg, a kisebbségi közösségek együtt is, meg külön-külön is, biztonságpolitikai tényezővé válnak.

Ha a nemzetközi politikai színtéren bebizonyosodik, hogy az alapszerződések megkötése elengedhetetlen feltétele Magyarország Európai Unióba való felvételének, akkor az alapszerződéseket meg kell kötni. Ez esetben majdnem mindegy mennyi idő alatt készülnek el, s az is, mi van bennük. Mert a kisebbségek, továbbra is jelen lesznek, s amíg ezt a demokrácia szintje és saját belső kohéziójuk megengedi, újra csak követelőznek.

Ebben a helyzetben Magyarország vagy odaáll szapulni a szomszédos országokban élő magyarokat, vagy pedig a védelmükre kel. Ha a trianoni traumát akarjuk meghaladni, így a VMDK, akkor már most meg kell kezdeni egy olyan megegyezés kimunkálását, melynek részvevői, a magyar kormány, valamint a legitím kisebbségi politikai szervezetek vállalják, hogy a nemzetközi porondon, regionális problémaként, közösen jelenítik meg a kisebbségek nyílt és megoldatlan helyzetének rendezésére irányuló autonómiatörekvéseket.

Mivel az alapszerződések határklauzulái, a szomszédoknak a magyar határmódosítási igényekre vonatkozó, eddig is inkább propagandajellegű félelmeit értelmetlenné teszik, a magyar kormány és a legitím kisebbségi szervezetek közös fellépése, a trianoni trauma feloldásával hozzájárulhat a Kárpát-medencében élő magyarság politikai integrációjához, s egyben előmozdíthatja a nemzetközi modernizációs folyamatokat is.