Site hosted by Angelfire.com: Build your free website today!

a webhely naplója - új és frissített oldalak

VMDOK

HUDOK

YUDOK

vissza a kezdőlapra

EBIB

HANG

EGYÉB

a webhely térképe

B K É L S K

B K É L S K

B K É L S K

B S C P L

V H Y E Z

B K É L S K

Elektronikus Könyvtár

Ágoston András: A magyarság politikai integrációja. - Új Hét Nap, 1994. XI. 11.

Nemzeti egység - a felismert közös érdekekre alapozva

Major Nándor a vajdasági magyar restauraciós ellenzék politikai vezetője, lapjában a Magyar Szóban Utak és útvesztők sorozatcímmel a Kárpát-medencében élő magyarság politikai integrációjának témáját taglalja.

Miután kisebb-nagyobb torzításokkal felvázolja a Trianoni trauma feloldását célzó, egyik legfontosabb gondolatsort, felrója a VMDK-nak, hogy a "magyar adófizetők pénzével" akar híveket szerezni a kárpát-medencei magyarság politikai integrációjának megvalósításához, közben pedig az autonómiatörekvések és Magyarország Európai Unióba való felvételének "azonos rangsorolásával", politikailag hátráltatja a magyar állam Európai Unióba való felvételét.

Major Nándor két legyet akar ütni egy csapásra. Először is, annak rendje és módja szerint megideologizálva az esetet, gyorsan-frissen köszönetet mond azért a pesti döntésért, melynek köszönhetően a magyarországi pénzsegélyek ügye gyakorlatilag az általa vezetett politikai csoportosulás, a restaurációs ellenzék ellenőrzése alá került.

Másrészt, politikai állásfoglalásával bizonyítani akarja, hogy amikor a restauraciós ellenzék kizárólag az államraisonból kiindulva a VMDK politikáját ostorozza, végeredményben nemcsak a szerb, hanem a magyar állam érdekeit is kiszolgálja.

Ki akarja a magyarság politikai integrációját?

Major a következő tézisekből indul ki:

"Annak a felfogásnak a keretében, amely szerint a »nemzeti egység« helyreállításához politikai-hatalmi integrációra is szükség van, az utóbbi években a magyarság soraiban tért hódít az elképzelés, amely szerint a szomszédos országok magyarságát határváltoztatás nélkül olyan státusba kell hozni, hogy minden nemzetrész politikai-hatalmi tekintetben is kettős kötődést realizálhasson: egyfelől az anyagi-egzisztenciális szférában politikailag-hatalmilag abban az országban integrálódjon, amelyben él, s amelynek állampolgárságát élvezi, másfelől a szellemi szférában a nemzetrészek, politikai-hatalmi szálakon is kötődjenek az anyaország állami-hatalmi össztevőihez. Ezt a megoldást egyfelől az integrálódó Európa »átjárható« határainak felfogásához kötik, másfelől Trianonnak a magyarsággal szembeni igazsággal szembeni igazságtalan döntéseit vélik ily módon enyhíteni.

Az állampolitika szintjén Magyarország részéről ez a felfogás akkor affirmálódott, amikor Antall József kormányfő kijelentette, hogy »szellemileg« tizenötmillió magyar miniszterelnökének tekinti magát, s a szomszédos országok magyarságának általa legitímként elismert politikai szervezeteivel koordinálni kezdte a nemzetrészek politikai aktivitását, s anyagilag is támogatni kezdte a szomszédos országok magyar kisebbségeinek nemcsak szellemi életéhez tartozó intézményeit, hanem magukat a politikai szervezeteket is. Mivel a szellemi életéhez tartozó intézményeinek szánt anyagi támogatást mind kevésbé nyújtotta közvetlenül, s mindinkább az általa legitímnek talált kisebbségi politikai szervezetek természetesen - ez is a koncepcióhoz tartozik -, egyre inkább kvázihatalmi »szervek« szerepében léptek fel az illető kisebbség soraiban."

A majori betoldások

Mindenek előtt meg kell mondani: így fűzérre fűzve, a Major által fölvázolt koncepció nem sajátja egyetlen működő magyarországi politikai erőnek sem. Azt, hogy politikai-hatalmi integrációra volna szükség például Majoron kívül senki sem mondja. Majornak a hatalmi integrációra vonatkozó betoldása voltaképpen kakukkfióka, sanda figyelmeztetés mindazoknak, akiket illet, hogy a VMDK állásfoglalás a politikai integráció szükségességéről, veszélyes gondolat, mert az államok szuverenitásának megsértése nélkül nem lehet megvalósítani.

Mivel Major nem magyarázza meg, mit ért a hatalmi integráció, a "hatatalmi szálak" alatt, erről nem lehet vitatkozni.

Mit ért a VMDK a Kárpát-medencében élő magyarság politikai integrációja alatt?

A VMDK abból indul ki, hogy a magyar állam a környező országokban élő kisebbségeinek a politikai terhétől nem szabadulhatna meg akkor sem, ha ezt netán akarná.

A politikai szubjektivitással rendelkező magyar kisebbségek ugyanis, objektíve bizonytalansági tényezőnek számítanak a térségben. Látszik ez abból is, hogy a nagyhatalmak politikusai is tárgyalnak velük a kisebbségek nyílt és megoldatlan helyzetéről.

"A trianoni trauma demokratikus, távlatokat nyitó meghaladása nemzetstratégiai feladatunk - áll a VMDK államszerződésekre vonatkozó állásfoglalásában. A Kárpát-medencében élő magyarságnak ezért mielőbb el kell érnie, hogy Magyarország tagja legyen az Európai Uniónak, s azt is, hogy a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek megvalósíthassák autonómiatörekvéseiket. A két célkitűzés mellérendelő összefüggésben áll egymással, de a reális helyzetnek megfelelően Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása, mint a hamarabb elérhető cél, előnyben részesülhet. A trianoni trauma teljes feloldása azonban, csak akkor várható, ha mindkét célkitűzés megvalósul."

Szó sincs tehát arról, hogy a VMDK hátráltatná Magyarország felvételét az Európai Unióba. Ellenkezőleg. Idézzük tovább a VMDK Állásfoglalását:

"Ha a nemzetközi politikai színtéren bebizonyosodik, hogy az alapszerződések megkötése elengedhetetlen feltétele Magyarország Európai Unióba való felvételének, akkor az alapszerződéseket meg kell kötni. De itt nem lehet megállni!

Olyan megegyezés kimunkálását, kell minél hamarabb megkezdeni, melynek részvevői, a magyar kormány, valamint a legitím kisebbségi politikai szervezetek vállalják, hogy a nemzetközi porondon, regionális problémaként, közösen jelenítsék meg a kisebbségek nyílt és megoldatlan helyzetének rendezésére irányuló autonómiatörekvéseket.

Mivel az államszerződések határklauzulái a szomszédoknak a magyar határmódosítási igényekre vonatkozó, eddig is inkább propagandajellegű félelmeit értelmetlenné teszik, a magyar kormány és a legitím kisebbségi szervezetek közös fellépése, a trianoni trauma feloldásával hozzájárulhat a Kárpát-medencében élő magyarság politikai integrációjához, s egyben előmozdíthatja a nemzetközi modernizációs folyamatokat is."

Kell-e még bizonygatni, hogy a VMDK demokratikus úton, s csakis az autonómiatörekvések érvényesítése terén kívánja a politikai integrációt? Miért emel hamis vádat, kit ijesztget Major Nándor?

A politikai szubjektivitás eredete

Nem hiányos tájékozottság az, hanem szándékos csúsztatás, ahogy Major a VMDK politikai szubjektivitásáról ír. Az olvasó megtévesztésére azt sugallja, hogy a VMDK-nak politikai szubjektivitása azért van, mert azt az Antall-kormány elismerte. Éppen ő ne tudná, hogy a VMDK tevékenységének egyedüli, de erős alapot az adja, hogy négy év alatt négyszer szavazott rá a vajdasági magyarság?

Antall József felismerte, s ennek alapján elismerte a realitást. Övé a történelmi érdem, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnökeként politikai konzultációkat kezdeményezett a Kárpát-medencében élő magyarság legitím képviselőivel. Kell-e mondani, hogy nem a hatalmi összefonódás mikéntjéről, hanem a nemzetrészek autonómiatörekvéseinek előbreviteléről volt szó. S, hogy ezzel nemcsak az utódállamokban működő szervezetek legitimitását ismerte el, hanem a Kárpát-medencében élő magyarság politikai integrációjának realitását és szükségességét is.

Hasonlóan nagy a politikai jelentősége annak is, hogy a Horn-kormány programjában vállalta a kisebbségek autonómiatörekvéseit, s a legitím szervezeteikkel való konzultációkat és kapcsolattartást. Az államszerződésekkel összefüggő, már lebonyolított politikai konzultációk, mind az RMDSZ-el, mind pedig a szlovákiai magyar koalícióval, arról tanúskodnak, hogy a politikai integráció, nemcsak lehetőség, hanem egyben a gyakorlatban megvalósuló szükségszerűség is.

Major maga is érzi, hogy korrekt módszerekkel nem lehet rést ütni a VMDK érvrendszerén. Ez az oka annak, hogy hamis vádat emel, s ezért nyúl a "hatalmi szálak" lényegében értelmetlen, s éppen ezért a veszélyérzet felkeltésére alkalmas szóösszetételéhez.

Nagy a tét, s Major üzenete világos. Nincs szükség arra, hogy a magyar kormány által biztosított anyagi támogatás egyaránt segítse a művelődési és más tevékenységek fenntartását, meg a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseit is. Itt vagyunk mi, a szakértők, a restaurációs ellenzék, a "szellemi élethez tartozó intézmények" képviselői, majd mi elvégezzük a támogatások leosztását. Símán, államközi bonyodalmak veszélye nélkül. Az autonómiáért különben sem érdemes küzdeni, hisz az illúzió.

Az, hogy a vajdasági magyarság erre az "illúzióra" már négyszer rászavazott, Majort nem érdekli. Ő nem a vajdasági magyarságtól vár maga és csapata számára megoldást.