A történet 1437. december tizennyolcadikának késő éjjelén kezdődött, amikor a magyar országnagyok a pozsonyi vár lovagtermében a magyar trónra megválasztották az első Habsburg uralkodót I. Albert személyében. A koronázást, annak rendje és módja szerint, Pálóczi György, esztergomi érsek végezte Székesfehérvárott az Úr 1438. esztendejének első napján...

Századok jöttek-mentek, s ezalatt Szent István koronája a Habsburgház szinte kizárólagos bérleménye lett. Az Európa és Magyarország történelmével együtt íródó regény egyik legutóbbi és legfontosabb fejezete Madeira szigetén, a Nossa Senhora do Monte templom kriptájában ért véget, miután 1922. április 1-jén sírba szállt a száműzött IV. Károly magyar király (és osztrák császár), s vele együtt - úgy tűnik, végleg - a család reménye is a trón visszaszerzésére.

Fia és örököse, Habsburg Ottó 1912. november 20-án Reichenauban született. Édesanyja, Zita, Bourbonparmai hercegnő. Négyéves, amikor apja elfoglalja Ferenc, József árván maradt helyét a Burgban, s még hét sincs, amikor a köztársaság kikiáltásakor, 1919-ben, el kell hagyniuk Ausztriát. Apja halála után a család a baszkföldi Lequetóba települ. Ottó is itt folytatja magyar nyelvű tanulmányait bencés tanáraival, s a kiváló érettségit követően a löweni egyetem állam- és társadalomtudományi karán 1935-ben doktorál. Ugyanebben az évben Ausztriában, a Habsburgok kiutasítását elrendelő törvény hatályon kívül helyezését követően, felmerül a Monarchia felélesztésének lehetősége, de Hitler és az anschluss véget vet Ottó elképzeléseinek. 1940-ben New Yorkba megy, ahol Roosevelt elnököt próbálja meggyőzni Ausztria függetlenségének és a dunai konföderáció megalakításának szükségességéről, amelyet a háború befejezése után szeretett volna megvalósítani. 1945-ben csalódottan kell tudomásul vennie a Habsburg-ellenes törvény felélesztését, amelyet a későbbi 1955-ös osztrák államszerződésbe is belefoglalnak. 1961-ben Ottó nyilatkozatban mond le személyes uralkodói jogairól.1978-ban a bajor Keresztényszociális Unió képviselője, jelenleg is tagja az Európa Parlamentnek, s elnöke a Páneurópai Uniónak.

Felesége, Regina, szász-meiningeni hercegnő. Házasságukból öt lány és két fiú születik. Közülük Paul jelenleg Budapesten él.

Dr. Habsburg Ottóval 1994. december 12-én délután, két szekcióülés között, az Európa Parlament egyik első emeleti társalgójában beszélgettünk.

- Nemrégiben ért véget Budapesten az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet, amely nemhogy egyetértésre jutott volna a boszniai válságot, valamint a közép-kelet-európai államok NATO-csatlakozását illetően, hanem átmenetileg ellentétet és újabb feszültséget keltett a nagyhatalmak között. Az orosz vétón időlegesen megrekedtek a valós konfliktuskezelés esélyei, és félő, a Nyugat majd időhúzó taktikát folytat a hazánkat érintő, az EU- és NATO-tagság ügyében. Milyennek látszik innen ez a tanácskozás?

- Egy szóval jellemezve: katasztrofális, vagyis sikertelen. Ami persze nem volt váratlan. Ez a szervezet, amely az 1975-ös helsinki értekezlet után nagyon hasznosnak bizonyult, ma már egyáltalán nem az, mivel a döntési mechanizmus szerint csak egyhangú határozatokat hozhat. Egészen nyilvánvaló, hogy az oroszoknak az az érdekük: mindent olyan fórum előtt tárgyaljanak, ahol egyhangú döntés szükséges. . . Közvetlen oka a kudarcnak, hogy az oroszok félnek a közép-kelet-európai államok NATO-tagságától. Ezért számítani lehet arra, hogy mindent megtesznek ennek meghiúsításáért. A másodlagos ok az is, hogy a Nyugat nagyon gyöngének mutatkozott a jugoszláv válsággal kapcsolatban, s az oroszok úgy érezték, hogy most már azt csinálnak, amit akarnak.

- Ezek szerint Jelcin megerősödéséről beszélhetünk?

- Ellenkezőleg. Jelcin korszaka a vége felé közeledik. Mutatja az oroszok támadása a csecsenek ellen is, hogy mennyire meggyengült Jelcin, ő ugyanis túl bölcs ahhoz, hogy magától ilyet tegyen: emlékezhetünk rá, hogy korábban e megoldás ellen nyilatkozott. Talán ha egy-két évig tudja magát tartani.

- Aránylag egyszerű lenne a megoldás abban az esetben, ha a Nyugat megengedné a boszniaiak fegyvervásárlását. Régi történelmi tapasztalat, hogy eredményes tárgyalások előfeltétele az erőegyensúly. Az utóbbi két évben viszont ez hiányzott, hiszen a szerbek a legmodernebb fegyvereket kapták Oroszországtól. Nemrégiben lent jártam Boszniában, s ott láttam a szerbek fegyverzetét, amely olyan modern, amilyennel még a NATO sem rendelkezik. Itt tehát nem áll fenn egyensúly, s ezért a szerbeknek nem is érdekük a tárgyalás. Az egyezkedésnek akkor lenne értelme, ha a boszniaiaknak is modern fegyverzetük lenne, s így csak a Jóisten tudja, mikor várható megoldás, figyelembe véve, hogy a nyugati politikai döntések eddig nem voltak sikeresek.

- Nem, a Nyugat nem olyan machiavellisztikus, mint sokszor hiszik... Hasonló a politikai helyzet, mint annak idején, amikor a második világháborúba csúsztunk. Múlt héten itt volt az Európa Tanács részéről Kinkel úr, a német külügyminiszter. Ha becsuktam volna a szemem, azt hihettem volna, hogy Chamberlain beszél... Szinte megdöbbentő a hasonlóság. A peacement szelleme ma megint domináns...

- A mai helyzet bonyolultabb. Az említett esetekben olyan erők is felébredtek, amelyek függetlenek a közvetlen emberi döntésektől: például a Szovjetunió felbomlása bármilyen döntés esetén megtörtént volna. Célunk az, hogy Magyarország, Csehország és Lengyelország, majd a balti államok minél előbb bekerüljenek az unióba. Szlovákiával kapcsolatban a mostani kormány politikai hatalmi vezetése ismeretében nagyon nehéz valamit is jósolni.

- Összekötni talán nem, de mind a kettőt minden erővel meg kell próbálni. És persze más országokkal sem szükséges szövetkezni e célokért. Nem kell konvojt csinálni, mert konvojban mindig a leglassabb hajó szabja meg a sebességet. Ha a csehek velünk együtt jutnak be, annál jobb. Ha nem, mindenki próbáljon minél gyorsabban bekerülni. Mindenesetre én számolok a magyar géniusszal... Szóval, inkább a saját utunkat járjuk!

- Igen. Azért is, mert annak idején Kozirjev kijelentette, hogy létezik egy külön politika az úgynevezett közeli államokkal szemben, ami egyértelműen a volt Brezsnyev-doktrínának a modern kifejeződése, amely mint tudjuk - korlátozott szuverenitást jelent, és a szocializmus, a szovjet modell védelme ügyében történő katonai beavatkozásra is jogot szolgáltat. Korábban Gracsov védelmi miniszter egy moszkvai beszédében kifejtette, hogy a közeli államok kifejezésen azon államokat értik, ahol a második világháború után szovjet katonák tartózkodtak.

- Nem kell-e attól tartani, hogy Magyarország lesz az ütközőzóna a NATO és Oroszország között?

- Azt remélem, hogy Magyarországtól keletre fog ez a zóna eltolódni, s ott kialakulni. Az ukránok például nagyon félnek az oroszoktól, még a mostani kormányuk is. Annak idején, amikor az Antall-kormány megegyezett Ukrajnával, helyeseltem azt, mert ez volt Magyarország érdeke... A NATO-ba való belépésünk egyébként csakis a külpolitikai helyzettől függ, s így megtörténhet egy év múlva, de tíz év múlva is. Ezt nem lehet megmondani.

- Ellenkezőleg. Annak idején azok a bizonyos puha kijelentések inkább hátráltatták, mint a legutóbbi kirohanás. És most még itt van ez az agresszió a csecsenek ellen. Aminek nagy lesz a hatása: kezdik Nyugaton megérteni, hogy nekünk, magyaroknak is szükségünk van biztonságot adó közösségre.

- Bármiféle szövetségbe való belépéskor vannak hasonló nehézségek. Tizenhat éve ismerem az Unió politikáját és lehetőségeit, és úgy emlékszem, hogy Portugália belépése akkor ugyanilyen nehézségekbe ütközött, mint most a mienk. Nem vették őket túl komolyan, de úgy döntöttek, hogy bekerülhetnek. Az integrációs prémium hatására azonban nemsokára Portugália lett az EU egyik legreményteljesebb országa. Ezt mi is véghezvihetnénk.

- Sajnálom, de nem egészen a mi előnyünkre történtek a változások. Sir Leon Brittan kifejezetten a barátunk volt, s mindent megtett, hogy a szervezet kiszélesítése mihamarább megtörténjék. Már csak azért is, mert ő közép-európai származású, s megvolt közöttünk a politikai nézetegység, amellett ő független a kormányokkal szemben. Most a kül- és biztonságpolitikai tárcát a holland van den Broek kapja, aki viszont nem annyira tájékozott közép-európai ügyekben.

- Ami a republikánus politikát illeti, az a mi szempontunkból jobb lesz, mint a demokratáké. Az előzők a Reagan-tradíciók neveltjei, és erélyesebben fognak fellépni az oroszok imperialista és nemzeti bolsevista politikája ellen. Az orosz belpolitikától nagyon félek... Jelcin jóakaratú ember, de most már beadta a derekát, ahogy ezt látjuk a csecsenügyben. Most a domináló erő Ruckoj és Lebedev tábornok, aki véleményem szerint a legveszélyesebb, és azonkívül ne feledjük el Zsirinovszkijt se. Zsirinovszkij ugyan egy kicsit a bohócot játssza, de én még emlékszem arra az időre, amikor Hitlerről is ezt mondták, s aztán tudjuk, hogy milyen bohóc lett...

- Legjobban ezt is az európai egyesítés oldaná meg, egy közös kisebbségi státussal. Ez így keveset mond, de számunkra a legnagyobb lehetőség.

- Az attól függ, hogy mi van az alapszerződésekben. Lehetnek nagyon jó alapszerződések, és lehetnek nagyon rosszak.

- Az összes kisebbségi jog, tehát a nemzetmegtartás joga is. Azonkívül a nyelvhasználat, az anyanyelven oktatás joga, hogy a fiatalok tényleg járhassanak magyar iskolákba, sőt, hogy elismerjék a magyar iskolák bizonyítványait, az ott szerzett végzettséget. Természetesen nekünk is mindent meg kell tennünk a hazánk területén