Az ENSZ főtitkárának 1995. január 20-án be kell számolnia arról, hogy mit is tett az ENSZ az utolsó három hónapban az egykori Jugoszlávia polgárai életviszonyainak normalizálásáért. A horvát parlamenti képviselők többsége - elsősorban a szerbek által megszállt "krajinákban" történtek miatt - úgy tűnik, nem kívánja ezután a "kéksisakosokat" látni az országban. De a kérdés azonban az, hogy mi lesz azután. Sokan azt mondják: a világ nem szívesen nézné az újabb háborút Horvátországban, főleg, mert nagy a valószínűsége, hogy az akkor tovább terjedne. A horvátok pedig úgy látszik, fölfegyverkeztek, úgymint a bosnyákok is. Mások meg így nyilatkoznak: lehetséges, hogy a boszniai kormánycsapatok sikerei a szerbek ellen felkeltik a horvátok étvágyát. Ezek azonban csak felületes polgári töprengések. A "komolyabb" katonai szakértők szerint nagyobb háború mégsem következik be, ám annak lehetősége mégis továbbra is fennáll.

A lehetséges megoldások kidolgozásán tevékenykedik a diplomácia. Az úgynevezett Z-4-es csoport (az ENSZ, Európai Unió, Egyesült Államok és Oroszország) zágrábi diplomáciai képviselői dolgoznak egy olyan autonóm terület tervének kimunkálásán, amelynek igen széles körű jogai lennének, de nem kapcsolódna sem föderációban, sem konföderációban Horvátországhoz, ez ugyanis elfogadhatatlan lenne a horvát kormány számára. A horvátok készek megengedni a legszélesebb autonómiát a knini és glinai járásnak - ott a szerbek a háború előtt is többségben éltek. Vitás azonban a Kelet-Szlavónia (Vukovár) és a Baranya térség: itt a szerbek a múltban kisebbségben voltak, s a terület a Dunánál fekszik, ez az egyetlen Duna-menti horvát rész.

Megoldás lehet az Európában már létező autonómiamodell. A legszélesebb jogkört ez a modell a németek lakta Dél-Tirolban és a finnországi svédek által lakta Aaland-szigeteken adja meg az érdekelteknek. Egy ilyen megoldás esetén a knini körzet saját parlamentet kapna, saját adóztatási politikát vezetne, és költségvetése is lenne. Ezenkívül még zászlóra, különleges útlevélre és pénzre is lenne joga. A pénznem a szerbeknek azért szükséges, mert a horvát kuna (nyest) elfogadhatatlan, mivelhogy szerintük"usztasa" pénznemről van szó. Ezt a pénznemet ugyanis - és a piros-fehér kockákból álló címert is - először az 1941-1945-ben működő fasiszta Független Horvát Államnak nevezett államalakulatban használták.