Öt évvel ezelőtti karácsonyra emlékezünk. Romániaiak nagy karácsonya volt, köztük a magyaroké is. Az évfordulós napokon, most december közepén Temesváron jeles magyar, román értelmiségiek sereglete - konferenciával és ünnepélyes megemlékezésekkel - felelevenítette az öt évvel ezelőtti adventi eseményeket, a Tőkés László ellenállása által elindított tömegmegmozdulást, a"hallgatás fala" omlásának dübörgését. A temesvári események ma már jórészt ismertek- amennyire egyáltalán ma ismertek lehetnek. Megemlékezésünkben mi a romániai magyarság karácsonyi föllélegzését, megszervezését, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség megalakulását idézzük föl a legavatottabb, Domokos Géza korábbi RMDSZ-elnök segítségével.

Domokos Géza korábban a Kriterion Könyvkiadó vezetőjeként jó két évtizeden át, kulcsszerepet játszott a romániai magyarok nemzeti identitásáért folytatott iszapbirkózásban. '89 karácsonyán Ceausescu bukásának óráiban többedmagával megalapította a felocsúdó romániai magyarság érdekképviseleti szervezeteinek szövetségét, az RMDSZ-t, amelynek három éven át országos elnöke volt. Azóta nyugalomba vonult, sepsiszentgyörgyi lakásán visszaemlékezésein dolgozik. Magunk is arról a karácsonyról faggattuk amikor a romániai magyarság azt hitte, hogy eljött a föllélegzés órája...

-1989. december 21-én mentem ki az utcára, és vettem részt először a bukaresti megmozdulásokban. Az első gondolatom az volt, hogy sem emberként, sem magyarként nem szabad kimaradni az eseményekből. Másnap H. Szabó Gyulával a Kriterion Kiadó mai igazgatójával és K. Bodor Andrással megint a vonuló tömegben voltunk. Előreszaladtam Mircea Dinescuért, a költőért, aki eljött velünk. Valaki elkiáltotta magát, hogy "Menjünk a televízióhoz, beszéljen Mircea Dinescu!" Ez egy nagyon fontos pillanat volt, hiszen képzeljük el, ha a tüntetők nem foglalják el a tévét, és Dinescu nem áll a kamerák elé, hogy bejelentse a diktátor bukását. Délutánra összehívtuk az írószövetséget, mialatt a főtéren folyt a televízióban is közvetített, emlékezetes lövöldözés meg az erkélyjelenet. Este későn holtfáradtan értem haza, éppen, amikor Iliescu a tévében felolvasta a Nemzeti Megmentési Front kiáltványát és tanácsának összetételét.

- Igen, így volt. Az első ülésen mondtam el, hogy ez a tanács elképzelhetetlen Király Károly és Sütő András nélkül. Király később tagja lett a tanácsnak sőt alelnöke is volt egy ideig. Arra gondoltam, hogy sürgősen létre kell hozni egy magyar szervezetet. Mag Péter felhívott a rádiótól, lediktáltam neki néhány mondatot, hogy vége a diktatúrának, a beolvasztási politika véget ért, újra mieink lesznek a régi iskolák, egyházaink betöltik a szerepüket. Rögtönzött szöveg volt. Péter megkérdezte, hogy írjuk alá. "Romániai Magyar Tanács" - mondottam. Kellett valamilyen megnevezés. Viszont nem szabad megfeledkezni, hogy akkor, 21-én és 22-én Erdély majd minden városában a magyarok összeültek, bizottságokat hoztak létre, kiáltványokat szerkesztettek. Tehát a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége tulajdonképpen ezeknek az egy időben az ország különböző pontjain létrejött szervezeteknek volt az összefogója.

- Hogyne, állandóan szólt a lakásomon a telefon. Gondolom, azért is, mert 22-én beszéltem a tévében, megtudták, hogy a Frontnak is tagja vagyok, gondolom azért is, mert a Kriterion Kiadó jóvoltából nagyon sokan ismertek. Zonda Attila aki akkor Máramarosszigeten volt tanár, az elsők között telefonált. 23-án reggel négyen jöttek a lakásomra: Demény Lajos történész, Tüdős István akiről annyit tudtam, hogy sportpszichológus a bukaresti testnevelési főiskolán, és két teljesen ismeretlen férfi, akiket én azelőtt sohasem láttam. Az egyik Verestóy Attila volt, Lányi Szabolcs a másik. Demény Lajos egy kéziratot vett elő, s azt mondta, hogy dolgozzunk ki egy kiáltványt a romániai magyarsághoz. Én afelé hajlottam, hogy írja alá a"Romániai Magyar Demokratikus Szövetség Ideiglenes Intézőbizottsága". A többiek azon a véleményen voltak, hogy ne maradjunk névtelenségben, írjam alá én. Bementünk a Kriterion székházba, ahová behívtam még Horváth Andort, Szász Jánost, Gálfalvi Zsoltot a napilaptól, az akkor újból Romániai Magyar Szó címmel megjelenő volt Előrétől átjött Cseke Gábor, Csíkszeredából betoppant János Pál, a múzeum igazgatója és tovább dolgoztunk a szövegen. Közben egyre többen telefonáltak, hogy magyar ember miért nem megy a televízióba? Vasárnap sikerült bejutni a tévéhez, ahol felolvastam a nyilatkozatot. Többek között az állt abban, hogy Ceausescu nemzeti homogenizálási rögeszméje az állampolitika szintjére emelkedett, hogy nap mint nap azt kellett tapasztalnunk, hogy nemzeti identitásunk veszélyben forog, és azt is elmondtam, hogy a romániai magyarságnak mik az elvárásai a "forradalommal" szemben. Érdekes, hogy amikor bementem még nagy gaudiummal fogadtak, de miután ezeket elmondtam, kifelé jövet már nem irányult felém annyi baráti szempár.

- Bizony. Boros Zoltán és Simonfy Katalin, a bukaresti tévé magyar adásának szerkesztői a tanúim rá. Amit az együttélés szabályairól, a romániai magyarság lojalitásáról mondtam, azt még elfogadták, de amikor arról beszéltem hogy most már Romániában a nemzetiségi politikának is gyökeresen meg kell változnia, ez úgy látszik, nem tetszett mindenkinek. No, és akkor jelentettem be hogy megalakult a Romániai Magyar Demokrata Szövetség. Utólag sok vád ért, miszerint nem konzultáltam a vidékiekkel, hogy ezt a szövetséget magam hoztam létre. Én úgy érzem, hogy mivel mindenki a televízión csüngött, és még nem is volt kiépített információs lánc, oda kellett menni ezeket a dolgokat az egész ország előtt el kellett mondani, hogy legyen meg egy mag, egy csíra. Különben is meg vagyok győződve hogy a romániai magyarság az RMDSZ sorsának az alakulása összefügg a bukaresti történésekkel. Közben egyre telefonáltak vidékről, információkat kértek. Mindenütt folyt a szervezés, mindenkit lekötött az otthoni dolgok alakulása. És 1990. január 7-én Kolozsvárott már sor is került az első országos küldött-találkozóra. Ott zajlottak le az első összecsapások, amelyek már akkor jelezték, hogy lesz itt pluralizmus az RMDSZ-en belül is; lesznek mérsékletek illetve, ahogy mondták, labancok, kormánypártiak és lesznek radikálisok, akik gyorsabb és mélyre hatóbb változásokat kérnek.

-Igen, bár az RMDSZ programjában már az első pillanattól benne volt az autonómia igaz, hogy más megfogalmazásban. Sőt a Nemzeti Megmentési Front kiáltványában is benne volt, hogy"helyi autonómia". Aztán amikor emlékeztettem Iliescut a Front nyilatkozatára, azt mondta, hogy"hát... elsiettük..."

- A válasz: nem. De kérdem én: sikerült-e a demokrácia erőinek, az emberi jogokat védő szervezeteknek, a kreatív értelmiségnek vagy az ifjúságnak valóra váltania elképzeléseit? Az RMDSZ és valójában Romániában minden befagyott! Bármilyen radikális volt, nem tudta elérni céljait. És belátható időn belül nem is fogja. Ugyanazzal a fallal áll szemben, mint az egész romániai társadalom. Romániában a jelszó:"Csak rosszabb ne legyen!" Sokan azt mondták, ha az RMDSZ Erdélyből indult volna, ha ott lett volna a központja, ha már kezdetben radikálisan lépett volna fel, akkor nem itt állnánk. Szerintem akkor is itt állnánk. Azzal a különbséggel, hogy még erősebb lenne a román nacionalizmus, és a szélsőséges román pártok még több szavazatot kaptak volna. Én azt tartom fő nyereségnek, hogy az RMDSZ és a romániai magyarság bebizonyította, éretten, önuralommal tud viselkedni, politizálni, és partnere tud lenni az európai szervezeteknek, az európai politikának. Ez meg fogja hozni a gyümölcsét. Amiben szerintem előreléptünk az a kultúra. Sajnos, a művelődésnek ma nincsenek meg a szükséges gazdasági alapjai. De azt a tényt, hogy így is mozgásba jött, hogy egyesületek, alapítványok, képzőművészeti, zenei, irodalmi és más szövetségek jöttek létre és működnek, mindezeket nem lehet és nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ez mind feltétlenül nyereség. Az RMDSZ-nek viszont az a nagy hibája, és ez az én hibám is, hogy nem tudtunk kellő figyelmet fordítani a gazdasági kérdésekre. Nem arról van szó, hogy az RMDSZ gazdálkodjon, gazdaköröket irányítson vagy bankot hozzon létre. Hanem arról, hogy megtalálja azokat a szakembereket, akik ezeket az elképzeléseket meg tudják valósítani. Hogy az RMDSZ közvetítsen, támogassa szakembereinket, hogy emezek szerezzenek tapasztalatokat és merjenek kezdeményezni, vállalkozni és összefogni. Most következik az RMDSZ életében egy nagyon nehéz pillanat: a romániai pártokról szóló törvénynek a megszavazása. Mindaz az ellenérzés, ami a román társadalomban, a hatalom köreiben, a román sajtónak jó részében az RMDSZ iránt felgyülemlett az most súlyosan sújtja majd a szövetséget. Erre kell felkészülni!