Hogyan kerül a csizma az asztalra? Mi köze a hivatalos sajtóértekezletnek Kasza egyre szaporodó magánproblémáihoz? Miért kell Kaszának a bíróság útján bizonyítani azt, amit ha tudott volna bizonyítani, megtehette volna a sajtón keresztül is? Mi az oka annak, hogy az általa követelt kártérítési összeget, amely értékben három ház árát teszi ki, már jóelőre jótékonysági célokra ígéri?

Befolyásolni kívánja ezzel a bíróságot, hogy az a közismert rebelliseket, akik az elmúlt évek politikai küzdelmei során, nemcsak a Kasza tyúkszemére léptek már rá, könnyebben elmarasztalja? Miből gondolja, hogy ez lehetséges, amikor Páll Sándor esetében is bebizonyosodott, hogy ez nem így van?

Kasza József tudja, hogy nagy fába vágta a fejszét. Azt is, hogy kockázatos dolog a politikai arénában kapott sebeket a bírósági tárgyalóteremben orvosolni. Kezdi felismerni, hogy a politikában, csupán szimpatizáns újságírókra nem lehet támaszkodni, ha mégoly hűségesek is. Mivel a szellemi tusában, úgy látszik nem kíván megméretkezni, ahhoz nyúl amije van. Ez pedig a pénz. S itt, de csak itt, valóban előnye van. Két politikai ellenfelének aligha lesz anyagi lehetősége arra, hogy a Kasza által meghatározott kereset magasságának megfelelő tiszteletdíjért ügyvédet fogadjon. Kénytelenek lesznek bizonyítékokkal hadakozni. Ilyen esetben ez sem rossz megoldás.