Site hosted by Angelfire.com: Build your free website today!

a webhely naplója - új és frissített oldalak

VMDOK

HUDOK

YUDOK

vissza a kezdőlapra

EBIB

HANG

EGYÉB

a webhely térképe

B K É L S K

B K É L S K

B K É L S K

B S C P L

V H Y E Z

B K É L S K

Elektronikus Könyvtár

Ágoston András: Újévi köszöntő. - Új Hét Nap, 1994. XII. 30.

Hát ezt is megértük! A vajdasági magyarság megfogyatkozva, munkanélküliségtől sújtva, a maffia elveit tükröző gazdálkodási körülmények közepette, megszabadulva a politikai álegység illúziójától, új reményekkel várja a javulást. A békét, a jogbizonytalanság megszüntét, az embargó feloldását, a lehetőséget, hogy végre saját képességeinek és tudásának megfelelően alakíthassa sorsát. A sajátját, a családjáét, de a kis közösségét is amelybe beleszületett, s amelyet ennyi megpróbáltatás után, most már csak azért sem kíván elhagyni.

Miben reménykedhetünk?

A jószerencsében? Hogy a külső hatalmak majd méltányosan intézik ügyeinket? Hogy mások hibáit ki tudjuk majd használni? Remélhetően mindebből bejön valami, de sikerre csak akkor számíthatunk, ha meg tudjuk őrizni józan ítélőképességünket s továbbra is józan eszünkre hallgatunk.

Most már a volt Jugoszlávia térségével foglalkozó nemzetközi elemzések is elismerik: a vajdasági magyarság politikai találékonyságának, rugalmasságának köszönhetően eddig viszonylag kis veszteségekkel úszta meg polgárháborút.

E vélekedés alátámasztására álljon itt egy példa. Mindannyian tudjuk: ha annak idején a vajdasági magyarok tömegesen eleget tettek volna a behívóparancsnak, most megszégyenülve és megtizedelve várhatnák Európától a bocsánatot és egy cseppnyi jóindulatot.

Tudjuk mindannyian, a polgárháború kellős közepén, a VMDK csak azért szólíthatta fel a magyarokat, hogy ne tegyenek eleget a katonai behívóknak, mert tudta, hogy azok nem akarnak háborúzni, s vállalják a koránt sem veszélytelen politikai kihívást.

Ezt a huszárvágást, amit egyszer a politikával foglalkozó egyetemeken még tanítani fognak, az tette lehetővé, hogy józan eszére hallgatva, a vajdasági magyarság politikai talpraállása után, a közös érdekért tettekkel, nem pedig a padlóról, vagy a falhoz szorulva kívánt küzdeni.

A vajdasági magyarság most is tudja mi az érdeke. Jól látja, hol húzódik a választóvonal a zajongó politikai korifeusok között. Nem ült fel a szurkoló újságírók propagandájának: tisztában van vele, hogy a tét csakúgy mint eddig, most is az autonómia.

A VMDK továbbra is az autonómiát akarja, s ennek érdekében elmegy külföldre is támogatásért. A másik táborban ellenzik az autonómiát, vagy olyat akarnak amiért nem kell külföldön kilincselni. Persze ők is tudják, hogy ilyen nincs, s ezért az autonómiáért folytatott, áldozatokat követelő politikai harc helyett itthon is, Magyarországon is a jó kapcsolatokat hajszolják, mert saját gazdasági ügyleteiket fontosabbnak tartják a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseinek érvényesítésénél.

Várjuk az új évet! Reménykedünk, hogy végül is a VMDK és a vajdasági magyarság óriási többségének várakozásai igazólódnak majd be. A politikai akaratot, ha mögötte egy őshonos népcsoport nagy többsége áll, nem lehet lesöpörni az asztalról. Sem itthon, sem Magyarországon, de még Európában sem!

A küzdelemhez kitartás kell! Meg hit, hogy jogos és méltányos az a küzdelem amit folytatunk. A VMDK kész erre a küzdelemre. Jó tudni, hogy a vajdasági magyarság óriási többsége is az autonómiában látja jövőjét.

Temerin, 1994. december 25-én.

Ágoston András