VMDOK |
HUDOK |
YUDOK |
EBIB |
HANG |
EGYÉB |
|||
Ágoston András: Újévi köszöntő. -
Új Hét Nap, 1994. XII. 30.Hát ezt is megértük! A vajdasági magyarság megfogyatkozva, munkanélküliségtől sújtva, a maffia elveit tükröző gazdálkodási körülmények közepette, megszabadulva a politikai álegység illúziójától, új reményekkel várja a javulást. A békét, a jogbizonytalanság megszüntét, az embargó feloldását, a lehetőséget, hogy végre saját képességeinek és tudásának megfelelően alakíthassa sorsát. A sajátját, a családjáét, de a kis közösségét is amelybe beleszüle
tett, s amelyet ennyi megpróbáltatás után, most már csak azért sem kíván elhagyni.Miben reménykedhetünk?
A jószerencsében? Hogy a külső hatalmak majd méltányosan intézik ügyeinket? Hogy mások hibáit ki tudjuk majd használni? Remélhetően mindebből bejön valami, de sikerre csak akkor számíthatunk, ha meg tudjuk őrizni józan ítélőképességünket s továbbra is józan eszünkre hallgatunk.
Most már a volt Jugoszlávia térségével foglalkozó nemzetközi elemzések is elismerik: a vajdasági magyarság politikai találékonys
ágának, rugalmasságának köszönhetően eddig viszonylag kis veszteségekkel úszta meg polgárháborút.E vélekedés alátámasztására álljon itt egy példa. Mindannyian tudjuk: ha annak idején a vajdasági magyarok tömegesen eleget tettek volna a behívóparancsnak, most megszégyenülve és megtizedelve várhatnák Európától a bocsánatot és egy cseppnyi jóindulatot.
Tudjuk mindannyian, a polgárháború kellős közepén, a VMDK csak azért szólíthatta fel a magyarokat, hogy ne tegyenek eleget a katonai behívóknak, mert tudta,
hogy azok nem akarnak háborúzni, s vállalják a koránt sem veszélytelen politikai kihívást.Ezt a huszárvágást, amit egyszer a politikával foglalkozó egyetemeken még tanítani fognak, az tette lehetővé, hogy józan eszére hallgatva, a vajdasági magyarság poli
tikai talpraállása után, a közös érdekért tettekkel, nem pedig a padlóról, vagy a falhoz szorulva kívánt küzdeni.A vajdasági magyarság most is tudja mi az érdeke. Jól látja, hol húzódik a választóvonal a zajongó politikai korifeusok között. Nem ült fel a szurkoló újságírók propagandájának: tisztában van vele, hogy a tét csakúgy mint eddig, most is az autonómia.
A VMDK továbbra is az autonómiát akarja, s ennek érdekében elmegy külföldre is támogatásért. A másik táborban ellenzik az autonómiát, vagy olyat akarnak ami
ért nem kell külföldön kilincselni. Persze ők is tudják, hogy ilyen nincs, s ezért az autonómiáért folytatott, áldozatokat követelő politikai harc helyett itthon is, Magyarországon is a jó kapcsolatokat hajszolják, mert saját gazdasági ügyleteiket fontosabbnak tartják a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseinek érvényesítésénél.Várjuk az új évet! Reménykedünk, hogy végül is a VMDK és a vajdasági magyarság óriási többségének várakozásai igazólódnak majd be. A politikai akaratot, ha mögötte egy őshonos nép
csoport nagy többsége áll, nem lehet lesöpörni az asztalról. Sem itthon, sem Magyarországon, de még Európában sem!A küzdelemhez kitartás kell! Meg hit, hogy jogos és méltányos az a küzdelem amit folytatunk. A VMDK kész erre a küzdelemre. Jó tudni, hogy a
vajdasági magyarság óriási többsége is az autonómiában látja jövőjét.Temerin, 1994. december 25-én.
Ágoston András