Páll Sándor: Végighallgattam a felszólalókat és hadd engedjék meg, hogy a januári látogatás kapcsán egy észrevételemet elmondjam. Nagyon szerencsétlen volt az a megfogalmazás, miszerint a kisebbségek a híd szerepét töltik be. Ez azt jelenti, hogy a hídon átgázolnak. Mi nem híd akarunk lenni, mi szubjektivitást akarunk képviselni. Puja Frigyesék fogalmaztak így, hogy a kisebbségiek a határ két oldalán képezik a híd szerepét. Szerintem ez mindenkiben egy rossz időre emlékeztet.

Egy másik dolog: Vékás János alelnökünk kérdéseire hát nem volt válasz. Azt, hogy a külügy úgy látja, hogy a VMDK és a legitim politikai szervezetek a határon túl partnerek vagy pedig valamiféleképpen alárendelt viszonyban vannak. És Zalatnay úrtól megkérdezem egyetlen egy mondatban. Az, aki közvetít anyagi eszközöket, pénzt, elszámolási kötelezettséggel tartozik-e vajon a szervezet iránt, akinek a nevében közvetíti a pénzt, vagy sem? Mi hetek óta ezek körül vitatkozunk és ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni - a szervezet is és a Közgyűlés - ezt itt világosan meg kell mondani és le kell tisztázni! Egy mondat: igen vagy nem!

Zalatnay István: Ez napokkal ezelőtt írásban is tisztázva lett, hogy természetesen.

Zalatnay István: Tekintettel arra, hogy egy kedvezményezettnek - ez vonatkozik nyilván minden alapítványra, minden támogatásra - azzal szemben el kell számolni, akitől a támogatást kapja, amennyiben van bármilyen oknál fogva, technikai okokból, közvetítő, ez logikusan maga után vonja aztat, hogy a közvetítőnek el kell számolni a kedvezményezettnek, éppen azért, hogy az el tudjon számolni.

Jeszenszky Géza:. . . Az nem kétséges, hogy mi milyen nagy mértékben vesszük tekintetbe a határon túl élő magyarok legitim szervezeteit. Ezt nem lehet kétségbe vonni. Az természetes ugyanakkor, hogy ha keresik, ha kérik, akkor szívesen cserélünk eszmét és nekünk is lehet véleményünk, sőt van véleményünk sok mindenről, gondolom ezt is célszerű megmondani, de én azt hiszem, hogy itt vannak intézmények, amelyek foglalkoznak határontúli ügyekkel és nem volna méltányos olyan szemrehányásokat tenni, amelyeket lehet, hogy nem lesz mód a következő időkben, hogy ha olyan kormány jön, amelyik ezt a dolgot nem vállalja vagy nem vállalja azzal az elkötelezettséggel mint mi. A jelképek, hogy híd szerep, ez egy sokkal régebbi jelkép, ezt nem most találta ki bárki és biztos, hogy nem Puja találta ki, akit én nem tekintek elődömnek. Állítólag az ő általa hozott bútorokat is most már eladtuk, de azért ez a híd, én ha használom, én mindig azt szoktam mondani, hogy az eredeti szerepe. Egyébként azt hiszem, hogy éppen itt találták ki, meg a két háború között ezt a fogalmat és innen terjedt el. (Dudás Károly és Kabók István közbeszólása) Tehát tulajdonképpen nem az a baj, hogy milyen szót vagy jelképet használunk, hanem az, hogy mi a valóság, szóval mondhatjuk, egy szép gondolat volt és jószándékú, tisztességes emberek és kormányok esetében ez érvényesülhetne. Az utóbbi évtizedekben ez nem érvényesült és én azt szoktam megfogalmazni - lehet, hogy hiú remény -, hogy ezt az eredeti szerepet lenne jó, hogy ha betöltenék, de hát persze mi valóban a valóságban nem ezt tapasztaljuk...