Kezdjük azonban az elejétől. 1990. június 3-án egy felemelő közgyűlésen megalakult a VMDK szabadkai körzeti szervezete. Alig hogy beindult a belső szervezés, jött a nagy feladat, felkészülés az első többpárti köztársasági választásokra. Tapasztalat híján sok volt az útkeresés. Végülis együtt léptünk fel a VHDSZ-szel, a Reformszövetséggel és a NPP-al. Szecsei Mihály, Kasza József, dr. Varga Zoltán én Antun Skenderović bejutottak a parlamentbe. Nagy volt az öröm, de hamarosan megmutatkozott, a pártállamban képzett politikai cselszövők által lefektetett forgatókönyv eszköze lettünk. Ugyanis 1991. elején a Reformszövetség majdnem teljesen kisajátította a szabadkai választási eredményeket és mindent előkészített egy az ő dominációjuk alatt működő szabadkai polgári párt létrehozására. A gyakorlatban az úgy történt volna, hogy az éppen kirobbant kalasnyikov botrány kapcsán megindult soha nem látott magyarellenes sajtókampány által megrettentett VMDK-s vezetőkkel aláíratnak egy egyezményt, ami által a körzeti szervezetünk szorosabban fűződött volna a "Reformkoalícióhoz" mint az egységes VMDK-hoz. Ez nem történt meg, sikerült ellenállnunk.

Ezután jött a háború és jöttek a mozgósítások. Szabadkán is a VMDK emelte fel elsőnek a szavát a háború ellen, ment a kétségbeesett szülők közé, segített a menekülni kényszerülő fiatalokon. Ezért szeparatizmussal, nacionalizmussal és hazaárulással bélyegeztek meg bennünket. Dudás Károly, Kudlik Gábor és Fodor János ellen szabálysértési eljárás indult, mert gyertyát akartak gyújtani a főtéren. Ebben a pillanatban nem lehet bizonyítani, de a majdan feltárandó dokumentumok bizonyítani fogják, a VMDK politikai magatartása akadályozta meg a magyarság tömeges frontra hurcolását és a menekültek szervezett betelepítését.

Mi itt Szabadkán sajtószerv hiányában, a Nyitott ajtón kívül csakis az 1991. és 1992. év folyamán 14-szer összeült Pártközi Fórumon tudtuk ismertetni környezetünkkel az álláspontjainkat. Embert lelket és ideget próbára tevő összejövetelek voltak ezek. A VHDSZ-t és a NPP tisztességes szabadkai szervezetét leszámítva, egy háborús uszító, vérszomjas, nacionalista blokk állt velünk szemben. Beleértve ide a reformosokat, liberálisokat, jugoszlávokat, stb. egészen a radikálisokig. Ezúttal mondok köszönetet Kudlik Gábornak, Szabó Lajosnak, László Gyulának és Szepper Jánosnak, hogy mindvégig mellettem voltak ezeken az összejöveteleken.

1992. májusi választások jó eredményt hoztak. Megalakulhatott a VMDK - VHDSZ önkormányzat. Nem így történt. Megjelentek az Elnökségen belüli komoly nézetkülönbségek. Egyik oldalon azok akik elsősorban a magyarság érdekét szem előtt tartva következetesen az autonómia felé törekednek, másik oldalon pedig, bizonyos helyi előnyök - helyenként egyéni előnyök - elérése érdekében e helyi pártokkal - elsősorban ez SZSZP-vel való együttműködést tartották fontosabbnak. Mellesleg ez az a szárny, amely az érdemleges munkában, mint a tagsággal való kapcsolattartás, a választások, közgyűlések szervezése és hasonlókban nemigen vett részt. Általában csak akkor hagyta abba a másjellegű, bokros teendőit, mikor arra kellett rámutatni, ki mit mulasztott el megtenni. A végén mégsem léptünk koalícióra az SZSZP-vel, hanem egy független önkormányzati vezetőség jött létre.

Az eredmények is ezzel arányosak. Ristić még mindig a színházban van, de van nagyszerb fimfesztiválunk, a társadalmi tulajdon többnyire szerb tulajdonba csúszik, a "kommunális maffia" ugyanúgy működik mint azelőtt. Véleményem szerint ez a fő oka a gyengébb eredményeknek az utóbbi választásokon. Az igazság kedvéért tegyük hozzá, másfél év útkeresés után az utóbbi KKT ülésen egy egész új VMDK-VHDSZ-es önkormányzati vezetőség állt fel. Ez már a mi vezetőségünk, sokat várunk tőle. Mindenkit felszólítok, támogassuk őket a munkájukban. Rájuk vár a nehéz feladat, hogy a béke beálltával beindítsuk a város vérkeringését minden téren. A működő tőke csakis Magyarország felől, tehát Szabadkán keresztül juthat el a Kis-Jugoszláviába. Erre az időre kell felkészülnünk. A jól megszervezett közvetítői szerep munkahelyeket teremthet, fellendítheti a környék gazdaságát és további űtőkártya lehet az autonómia felé vezető úton. A privatizáció és a vállalkozás továbbra is létérdekünk, de az megengedhetetlen, hogy a VMDK vezetői a helyzetüket arra használják fel, hogy megtollasodjanak. A kettő együtt nem megy, mert a kettős szerepben előtérbe kerül az egyéni érdek és elsikkad a közügy.

Ezek után: köszönöm a 132-szer összeült Nyitott Ajtón való részvételt, köszönöm a Történelmi Bizottság áldozatos munkáját, köszönöm minden képviselő és volt jelölt szerepvállalását, köszönöm a petíciók szervezőinek és aláíróinak tettüket, köszönöm a plakátok, szórólapok és a meghívók terjesztését, köszönöm a Kongresszus, a választási kampányok és közgyűlések szervezői munkáját, köszönöm a szponzorok nemes cselekedetét, köszönöm a VMDK-ra leadott szavazatokat.